január 10th, 2020 |
0Noszek Barbara versfordításai
Mária Ferenčuhová
Az időérzékelés balesetei c. ciklusból
Nyitány
Érzékelésmódok: a csatornák között
Szavak nélküli napok, évek, időszakok
A sziklarajz századai, grafittal, égetett vörössel
Nyugtalan karcok. Esetlen figurák sziluettjei.
Vonalak szövedéke (mozgó állatok).
A szó évezredei: a test körül kígyóznak, ostorozzák azt,
esetlen mondatok sziluettjei. Mögöttük terek.
Elhalkulás… és a hangos képek rohama. Kibogozni. Átívelni.
Értelmes arcot vágni.
Kéz, hogy örömöt lelj: rajzolni.
Kéz.
Kéz: túlélni, megölni.
Száj a hanghoz (játszani, hazudni). Kinyitni. Másnak.
Hasonlót a hasonlóhoz (Picasso a barlangban). És a hidak!
Magadnak. Másnak.
Az Immunitás c. kötetből:
F. H. (32)
Van még idő. Elmém még nem
hullott darabokra, még mozgok,
megtartom a tollat, felveszem a telefont.
Sőt érthetően válaszolok, tisztába teszem
a fiam, odabújok a feleségemhez.
Nincs értelme ezt az időt
másodpercekben
vagy években mérni:
Az összes pillanat viszonyában
fejeződik ki a teljes élethez.
A fiú arca, beférkőzni
tekintetébe, buszra várni:
most.
G. S. (79)
Sejtjeim sok mindent tudnak.
Csupán a leglényegesebbet mondják.
Testem már nem tartja úgy
kordában őket, mint régen.
Bőröm pigmentfoltokat hoz létre
önkényesen. Fülemből
szőrszálak nőnek ki.
Már csak a várakozás marad, hogy a
sejtnövekedésért felelős gén
megszakítja-e a hallgatást, rossz
időben, rossz helyen.
Hogyan magyarázni a géneknek
a csend értékét? S ha már
tudják, de nem szándékoznak
hallgatni?
Mila Haugová
***
itt kezdődik a tenger
küszöböm előtt hiszem
hogy ha kinyitom az ajtót
áttetsző és hűs
elönti a szobám
ágyat, ruhát, képeket
verseket
és elvisz engem hozzám
***
pohár víz rózsa
(Zurbarán) ezüsttálcán
fekszem rosszabb
álomba eszmélve
melyben nincs
pohár víz ezüsttálcán
rózsa sem én
***
a test vallomása mely
mozog:
ismerem a rosszat mely
visszajönne
viselj el
mindig elkezdem
mindig abbahagyom
ahogy most hozzád lép
hallgatásom ahogy
fölöttem virraszt
ahogy elveszítem hangom ami
a félig parttalan folyóban spontán
reményt talál
Mária Ferenčuhová (Pozsony, 1975) – költő, műfordító, filmkritikus. A pozsonyi Színművészeti Főiskolán (VŠMU) szerzett diplomát, és a párizsi Ecole des Hautes en Sciences sociales posztgraduális képzésén is részt vett. Első verseskötetével 2003-ban jelentkezett Skryté titulky címen. Nagy sikert aratott a 2006-ban megjelent Imunita kötete, melyet francia, szerb, szlovén és ukrán nyelvre is lefordítottak. Rendszeresen publikál filmelméleti tanulmányokat és verseket különböző szlovák folyóiratokba, illetve francia nyelvből fordít. (A fordító)
Noszek Barbara a 2019-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott műfordítója
Illusztráció: Sziklarajzok (pixabay.com)