Száva Csanád: Kalap (Három kispróza)
A majmok játszmája
Ilyenkor, mikor itt is aranysárgák az estek, a majmok lejönnek a városba, hogy a kordobaiakkal kártyázzanak. Legtöbbször nagy tétben játszanak, arcukon azzal a bölcs némasággal, ami a rendkívül okos emberek jellemzője. Ritkán szólalnak meg. A kordobaiak tudják: a majmok igen ritkán beszélnek, de akkor ténylegesen és világosan kimondják, amit akarnak. Legtöbbször, ha ilyen eset volt – bár azt Maimoni, az öreg zsidó korcsmáros, mint valami nagy tételt, felvezette eseményként a keresztény bibliája egyik hátsó lapjára – szóval legtöbbször csak egy-két szót ejtettek ki hihetetlenül tisztán és határozottan. Csak a maguk nyelvén hadartak, egy-két rövid mondat erejéig szóltak egymáshoz. De az még ritkábban történt meg, mint az, hogy spanyolul szólaljanak meg. (Erről a nyelvről, amelyen egymás közt beszéltek, egyszer csak kiderült, hogy igazából nem majomnyelv, hanem a talján nyelvek egyik dialektusa: génuai)
Egyik játszma alkalmával Maimoni veje, egy bizonyos Xavier, meglepő javaslatot tett a mellényes majomnak, amelyikkel épp összehozta a szerencse. Mivelhogy a mellényét értéktelennek találta, más vagyontárgy, sőt semmiféle tárgy nem lévén a majomnál amit feltehetett volna tétnek, javasolta tehát Xavier: játszanak a majomlányért, aki a mellényes majommal jött le (tulajdonképen csak véletlenül) a városba. A mellényes majom ezt elfogadta, Xavier pedig feltett ezer arany talentumot cserébe. Amikor a mellényes majom vesztésre állt, valamit a majomlány fülébe súgott a majmok hadaró nyelvén. Xavier megkérdezte, van-e valami köze ennek a sugdolózásnak a játékhoz, mire a mellényes majom csak annyit mondott röviden, de világosan, artikuláltan: no.
A játékot Xavier nyerte, a majmot pedig másnap hajnalban egy, a Cordobába vezető út menti fáról vágták le. Mellényét melléje tették összefogva és ott helyben elhantolták. Rövid tanácskozás után úgy döntöttek, keresztet nem tesznek a hantra, mert valószínűleg öngyilkosságról van szó. A majomlány – mivel épp vasárnap volt – a Duminica nevet kapta, ami egy keleti nép nyelvén a vasárnapot jelenti. Xaviernek akkor tetszett meg a hangzása, mikor egy alkalommal Tomis és Callada között hajózva hallott két pásztort beszélgetni az egyik helyi nyelven. Xavier jól bánt Diminicával és szép, drágakövekkel ékesített fülbevalót adott neki, bő nadrágba bujtatta, szép inget adott rá és turbánt. Esténként hatlyukú furulyáján játszott neki, Duminica pedig szívesen táncolt. Ez volt az egyetlen dolog, amit kérdezett Xaviertől: táncolunk?
Így teltek az évek. Aztán egy napon Duminica elhúzta hálósarkának függönyét és Xaviernek egészséges gyereket mutatott fel. Xavier annyira megijedt, hogy megnémult, és csak három ágyban töltött nap után volt annyi ereje, hogy egy táblácskára felírja: Pesoa lesz a neve. Pesoa szépen cseperedett, ahogy mondani szokás. De egy napon Xavier újra megszólalt. Azt kiáltotta: emberek vigyázzatok, majmok jönnek fegyverben. Ezer cordobai lelte halálát azon az éjszakán.
A következő reggelen Duminica kiáltott fel, a még alvó majmok felé fordulva: Tánc kezdődik, emberek jönnek fegyverben. Ezer majom lelte halálát azon a napon. Egyesek még most is a génuai nyelven vélik hallani a jajveszékelés visszhangjait abban a völgyben. Pedig a géniuait már senki nem beszéli és senki sem érti. A fegyveres majmok, mikor rátaláltak Pesoára, rövid tanácskozás után felakasztották, majd eltemették, sírjára egy keresztet tettek. Ezt a keresztet a cordobaiak később eltávolították. Maimoni, bár korcsmáros volt, kényszerűségből a saját szertartása szerint kellett újratemesse. A fegyveres cordobaiak miután kardélre hányták a majmokat, hallani vélték a müezzin keserves hangját, pedig már évszázada nem hallatszott ilyen cordoba környékén, a cordobaiak pedig szégyenükben elfelejtették az ilyen imádság dallamát. Hálóhelyén megtalálták Pesoát és, bár ő folyamatosan csak azt hajtogatta: muerto, muerto, muerto, szóval mindezek ellenére egy emelvényre vonszolták és ott egy bakó kezére adták, aki karddal lefejezte.
Azóta is sokan siratják, majmok és emberek egyaránt, pedig nem értik a nyelvet, amin beszélt (vagy amelyik nyelven hallgatott), nem ismerik az imákat, amiket kiáltott (vagy hadart), sőt azt sem tudják igazából, majom volt-e vagy ember, élt-e vagy halt. Elfelejtődött, mint egy tét nélküli kártyajátszma, ami egy nehezen behatárolható vidéken játszódott két idegen között.
Kalap
Igazából semmi okom nem volt rá, mégis rágyújtottam. Kiléptem a lépcsőházba, onnan meg az erkélyre, és elszívtam két szál cigarettát. Irdatlan csattanással becsapta az ajtót. Az egyik Kunderka-nővér volt, sose tudom őket megkülönböztetni. Ha már kint voltam, körülnéztem. Nem sokáig tartott, Bayern úr a 13-asból kilépve arról érdeklődött, hányas a cipőm, meg hogy hordok-e kalapot. Én kedvesen válaszolgattam, miközben elment egy cigarettám. A másodikat csak az élvezet kedvéért. Nem ülhettem nyugton. Éppen elkaptam azt a pillanatot, vagy a pillanat kapott el engem, amikor elindul (vagy beindul, mint egy őrült) az épp soros fesztivál. A korábbi három napja ért véget, a mostani után csak egy nap szünet lesz és már kezdődik a következő. Még van mit állítani a hangerőn, amíg le nem szedik a színpadokat, majd vissza nem rakják. Ahogy ott cigarettázgattam a hangzavarban, a párkányon levő leveleket nézegettem. Az egyiken szívecskék voltak a címzett neve körül. Nyilván szerelmes levél. Kezembe vettem, ha már nem bonthatom ki, legalább nézzem meg közelebbről. Igazából az egyik szolgáltató számlája volt. A szerelmesek hónapjában vagyunk. A szerelmesek is számlákat fizetgetnek. Még egy cigaretta, a szerelmesekre gondolok majd ez alatt. Vagy megnézem ezt a hirdetést. Nagy Borbála Barbara, hatalmas betűkkel írták fel a papírlapra, Nagy Borbála Barbara kivégzési végzése. Kivégzés holnap du. fél 4, Karolina tér. Nem fizette a számláit, most elítélték. Én akkor a színházban leszek. A színpadon egy dohányos elmélkedik életről-halálról, szerelmekről meg hasonlókról. Függöny. Kalap, kabát. Még látszik a füst a színpad előtt.
Kein Wunder
Klaus Patritsius boltja emberemlékezet óta a Főtér egyik sarkán álló épületben volt. Ha a grófné belépett az ajtón, akkor tudni lehetett, hogy nem sántikálva, görnyedten jön ki onnan. Patritsius füvei között ott volt a sáfránnyal ízesített szájvíz, ahogy a póréhagymával dúsított lábvíz is. Az idő teltével a grófné palotájában sokasodtak a nyavalyák, Patritsius boltjában pedig ugyanilyen mértékben a piculák. Patritsius Lipcsébe küldött, Bécsbe ment, de főként klausenburgi házát csinosítgatta, amelyben egyben a boltja is volt, és egyre különlegesebb füveket szerzett be, gyógyírt a legkülönfélébb grófi és pórnépi nyavalyákra. Azt suttogta mindenki, ez a Patritsius megnyithatta a pokol kapuit, mert a grófné nyavalyáit senki sem tudta kezelni, pedig vitték Mariazelltől Marienbadig mindenfelé. Egy napon eltűnt arcáról a búbánatos kifejezés, sántikálása és görnyedtsége megszűnt. Boldog-boldogtalan Patritsiusról kezdett beszélni.
Azon a bizonyos napon belépett hozzá Spielmann, a környék bolondja. Tulajdonképpen Stern-Müller hozta be, mert már alig állt a lábán. Patritsius adott neki angyalfüvet sóval és ördögfüvet cukorral. De Spielmann, aki fiatalkorában virtuóz hegedűs volt, nem élte túl az éjszakát. Már másnap kivitték a Hasengarden egyik sarkába s négy hofstadti félnótást felbéreltek, hogy azonnal elföldeljék a szerencsétlent. De Spielmannt azóta sem temették el. Patritsius cselédjei attól a naptól a Hójaerdő helyett a Hasengarden abba a bizonyos sarkába mentek ki a füvekért. A temetés napjáról Patritsius minden évben megemlékezik, mégpedig úgy, hogy valami ördöngös italt kavar magának, ebbe pedig imádott füveit hinti. Spielmann halálának napja valamiért templombajáró nap lett Klaus Patritsiusnak. Aznap a grófné elkezdett csuklani.
A tér sarkán Stern Zoltán és Supher Liviu kocsmája előtt valami rafinált koktélt iszogatott két turista, gyanús pillantásokat vetett Napoca állítólagos romjaira. Wunder Bar felirat díszelgett a fejük fölött, a patinás épület homlokzatán, amely állítólag hajdanán egy Klaus Patritsius nevű alkimistáé volt. Kein Wunder – hallatszott egy lipcsei professzor tudálékos hangja. Tulajdonképpen a génmanipuláció agyi funkciókra tett hatásáról tartott kiselőadást alkalmi hallgatóságának. Távolról sejtelmes csuklás hallatszott.
Száva Csanád a 2019-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Kalap (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Napút-köszöntők (8.) →
Móritz Mátyás: Ismeretlen fogalom →
