Dankuly Csaba: Lépéselőnymérő
Kiürítettem a zsebeim, mert csipogott.
A szokásosak, mindenféle szir-szar,
lépéselőnymérő. Ez mi, kérdezte
a vámtiszt. Semmi, azaz valami
európai, most hogy magyarázzam meg.
Bomba? Azt nem így hoznám
nyilván, vakációzni jöttem, turista
vagyok, a nőmmel. És a nőmre mutattam,
aki csakugyan ott állt, és mosolyogva intett,
hello. Ismeri ő az ilyen európai nőző
vakációs turista-terroristákat, akik
amerikaiul köszönnek és
mosolyognak. (De azért vissza
köszönt és mosolygott, ugyanolyan
stílusban.) És mit akarok itt
vele, mért hoztam magammal, ha semmi
szükségem rá. Ha akarja, itt hagyhatom,
amíg visszatérek, de nagyon ügyeljen
rá, otthon ezzel szoktam mérni, hogy
hány lépéssel tartok előbbre
másoknál, a következő néhány napban
vagy hétben valószínűleg tényleg nem
veszem hasznát, valahogy nálam felejtődött.
Gyanakodva nézett, aztán megkérdezte,
használhatja-e. Persze. Segít az előrejutásban
vagy csak mér, kérdezte még. Csak mér.
Akkor mi a faszt ér? (Angolul beszélgettünk,
minden félmondatát megtoldotta
egy fuck-kal.) Odalökte, és végigmérte
a nőmet, mint aki azért mégsem
egészen hisz nekem… De már nem
lép vissza. Mehetünk
Dankuly Csaba a 2016-os Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Johana Trayanova fényképfelvétele
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
