július 16th, 2019 |
0Németh Erzsébet: Estig (Három vers)
Tehát
Hiszek…
tehát vagy!
mint általános
és egyedi értelme
a létnek
viszonylagosságban keresett
közös többszörös.
zegzugolódhatsz
rézmosolyod mögött
a végtelen apadni látszik
Anziksz az Esendőség partjáról
Ölellek titeket
innen
elkülönülve
(elkülönítve)
a porkolábidő
talphajlatába zárva
kitárni magamat nincs hely
szavak csillagmadarai
vergődnek agyamban
szószilánkok a fülben
bevérzett idegekre
— szélmalomlapát —
a remény csápjai feszülnek.
sóhajunk egysége
mekkora kétség!
ismeretlen a vegyjel
atomsúly vegyérték
Ilyen hiányos
létünk periódusos rendszere?
Estig
Estig bármely
csillagrendszerből
megjövök hozzád
ha szél szárnyán
felhők vitorláján
de ott vagyok
hol susog
ajkadon a nádas
hol tomboló kétségben
gyűszűnyi fény ragyog…
Ott vagyok!
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2019)