Albert-Lőrincz Márton: Két vers
(Rend)
Zoknit húzni a vérző lábra,
nadrágot darázs derekára,
öldöklő sziszifuszi munka,
szikla gurul lábadra vissza.
Gyászba borulnának a szirmok
között a méhek is, ha indok
nélkül megunná illatát
a hársfa, az eperfa, a platán.
Megállnék ott, a hegygerincen,
ahonnan látható a hely,
ahol születtem,
de mit látna a vándor, ki elment?
Ahol én születtem (otthon-idegenben),
nem néznek fel ott a kék-fekete égre,
ott folyvást hadak, seregek vonulnak,
a sziklák nem alá, az égre gurulnak.
(A doromb és a kiáramló levegő)
Konok rivaldafény:
dorombba bújik a szél,
megszólal, furcsa dal
zsong, sziszeg riadtan.
Nyakamon az erek
dagadnak, remegnek,
ahogy a levegő
áramlik kifelé…
A szívhang belever,
lup-dup, üt szertelen,
vers lábát törve el…
Köszönöm, szél komám,
csapkodj csak, verj pofán,
öntörvény vers jogán.
Albert-Lőrincz Márton a 2019-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Galina Trayanova fényképfelvétele (2019)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
