Babics Imre: Út (Három vers)
Út
Vakondtúrások
mint légzőkészülékek,
éterben ások,
az utam nem ér véget.
Toll
Időd végére telepszik
— mint templomváros terére —
egy kihízott dögkeselyű,
s te, másból hullt toll fivére,
még csőre fölött lebegsz itt;
szélcsend, felhajtóerejű.
Kert
Málnalevélen hangya ring,
egy négyzetcentiméteren
megingatva alapjaink
arról, a magány hol terem.
Illusztráció: Sal Antal fényképfelvétele (2010)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
