Paul Emond: Egymásra találás
Hosszú rémálomból ébredve
NŐ, nézegeti magát a tükörben
Mi történt? Az arcom, a testem, a bőröm! Mintha húsz éves lennék! Olyan az arcom, a testem, a bőröm, mint húsz éves koromban! Megfiatalodtam! Harminc évet fiatalodtam! Ez lehetetlen! És mégis igaz! Nincsenek többé ráncaim! Milyen dátumot írunk? Hihetetlen, de tényleg visszamentünk az időben harminc évet! De akkor az életem, Charles, a három gyerek, a pocsék lakás, a titkárnői munkám? Mindez tehát csak egy rossz álom volt, egy vég nélküli rémálom? A varázspálca egyetlen intéssel véget vetett volna ennek a cudar életnek? Megcsípem magam, úgy megcsípem, hogy kiserked a vérem, igen, igaz, tényleg igaz, hát ez mesés! Charles, akit évek óta nem bírok elviselni, a gyerekek, akiket akaratom ellenére ki nem állhatok, a vacak munkám, mindez nincs, nem létezik! Mindent újrakezdhetek! Szabad vagyok, fiatal és szabad! El se tudom hinni, ez túl szép, túlságosan is szép! (Megpillant egy fiatalembert) Charles? Te vagy az? Te is megfiatalodtál?
FÉRFI
Marie-Danièle? Te is? Semmit sem értek abból, ami történt, de ez egész egyszerűen csodálatos! Huszonhárom éves vagyok, képzeld el, huszonhárom! Csodálatos visszatérés ifjú koromba! Fel tudod fogni, hogy abban a korban vagyok, amikor találkoztam veled? Még be sem fejeztem az egyetemet. Az egész életemet újrakezdhetem. Ez csak a tündérmesékben történik meg! Egész máshogyan rendezhetem be az életemet, jobban, ezerszer jobban élhetek! Ne vesztegessük az időt, Marie-Danièle, búcsúzzunk el egymástól. Megpróbáltuk, elrontottuk, megesik az ilyesmi. Fő, hogy mindent elölről kezdhetek, és ez remek! Isten veled, nincs harag, a legjobbakat kívánom neked.
NŐ
Nincs harag? Kicsit rövid az emlékezeted, Charles. Harminc év szenvedés miattad, és még azt mondod, nincs harag? Rád ismerek! Megfiatalodtál, de nem változtál.
FÉRFI
Mit számít ez már? Csak nem akarsz most családi jelenetet rendezni? Ne rontsuk el az elválást. Úgy örülök az elválásunknak!
NŐ
Nem, nem rendezek jelenetet, nyugodj meg. A sok lotyó, akikkel mindenki tudtával és beleegyezésével megcsaltál. Az idegesítő dührohamaid. A szemenszedett hazugságaid. A hihetetlen önzésed. A háztartás, az a lélekölő robot, ami napról napra az én nyakamba szakadt. A távollevő apa, aki a gyerekeid számára voltál. A gyávaságod, amikor egy valódi problémával kellett szembenézni. Nem vesztegetem az időt arra, hogy mindent kitálaljak.
FÉRFI
Mert persze te, a mintafeleség…
NŐ
A szemrehányások végeérhetetlen litániája?
FÉRFI
Dehogy, szép szerelmem. André, a legjobb barátom, évekig a szeretőd volt. Több mint valószínű, hogy ő a második gyereked apja, még ha mindig is próbáltad tagadni…
NŐ
Most is tagadom, drágaságom.
FÉRFI
Az összes pénzem, amit szépen elköltöttél a hátam mögött. Igen, az én pénzemről van szó, amit a szüleimtől örököltem. A te hazugságaid rosszabbak voltak, mint az enyémek, ne tagadd, rosszabbak, mint az enyémek…
NŐ
Sokkal ártatlanabbak voltak.
FÉRFI
A mániád, hogy lejárattál a barátaink előtt. Amikor azt mondom, a barátaink, úgy értem azok, akik valaha a barátaink voltak. Mert te a beteges féltékenységeddel mindenkit elüldöztél a közelünkből. És a másik mániád, hogy a gyerekeket folyamatosan ellenem nevelted…
NŐ
Folytasd csak, ameddig akarod, befogom a fülemet.
FÉRFI
Ne fáradj, egyáltalán nem szándékozom minderre visszatérni. Csak futólag jegyeztem meg.
NŐ
Örömmel intek búcsút neked. Isten veled, Charles.
FÉRFI
Jó utat, sok szerencsét, Marie-Danièle. Tudd, hogy nem vagyok haragtartó. Őszintén a legjobbakat kívánom neked.
NŐ
Légy nyugodt, amilyen a mi életünk volt, annál csak jobb lehet.
FÉRFI
Kár, hogy ennyire haragszol rám.
NŐ
Azért sok szerencsét kívánok neked, Charles.
FÉRFI
Hihetetlen, felfoghatatlan, ami velünk történt. Mínusz harminc év, egy csapásra mínusz harminc! Nagy dolgokat fogok véghezvinni! Csak úgy forr a bensőm. El sem tudod képzelni, mekkora bennem az energia! Miénk a világ, és én indulok a meghódítására.
NŐ
Az igaz, hogy a pocakod nélkül egészen máshogy nézel ki. És ezzel a hajjal, ami újra kinőtt. Ezúttal sportolj, tartsd magad karban, ne légy olyan lusta.
FÉRFI
Köszönöm a jótanácsot, nem fogom elfelejteni. Várj, ne mozdulj, hadd nézzelek egy kicsit! Te is nagyon megváltoztál. Tudod, hogy szebb vagy, mint a legszebb emlékeimben? A szépséged szíveket fog összetörni!
NŐ
Tényleg? Ennyire szépnek találsz?
FÉRFI
Száz százalékig, Marie-Danièle. Nem csoda, ha az elmúlt életemben azonnal beléd szerettem, amint megláttalak. Egyáltalán nem csoda.
NŐ
Rá lehet ismerni a nagy dumádra, amivel a nőket kábítod!
FÉRFI
Egyáltalán nem. Tudod, ha nem lennék immunis mindazok után, amiket együtt átéltünk…
NŐ
Biztos, hogy nem vagy annyira immunis, mint én. De ahogy elnézlek, ki hitte volna, hogy olyan csúnya leszel?
FÉRFI
Olyan csúnya, olyan csúnya, minden relatív, nem?
NŐ
Nem, nem, fenntartom, hogy csúnya. Úgy mentálisan, mint fizikailag. És ez nagy kár, mert…
FÉRFI
Mert?
NŐ
Épp most mondtam, hogy jól nézel ki. Hadd ne ismételgessem.
FÉRFI
Köszönöm a bókot, tényleg megható.
NŐ
Valóban nagyon haragszom rád. De végül is jobb, ha barátokként válunk el.
FÉRFI
Igazad van, tényleg jobb.
NŐ
Akkor a viszontlátásra, Charles.
FÉRFI
Tényleg, a másik életben, ha jól emlékszem, az első találkozásunkkor azonnal és kölcsönösen egymásba szerettünk, ugye?
NŐ
Jól emlékszel. Kár, hogy aztán minden elromlott.
FÉRFI
Nem volt szerencsénk. Bizonyára rossz úton indultunk el.
NŐ
Mondjuk így. Akkor ezúttal ne tévedjünk. Mindenki menjen a maga útján, a jó úton. Én mindenesetre esküszöm, hogy számomra ez lesz a jó út.
FÉRFI
Igen, menjen mindenki a maga útján. Mindenki a maga útján. Muszáj.
NŐ
Én erre megyek, te meg arra.
FÉRFI
Mert muszáj.
NŐ
Megy az idő, Charles. Nem maradhatunk itt a végtelenségig.
FÉRFI
Az idő, tudod, alapjában véve… Elmondom az álláspontom lényegét, Marie-Danièle, és azután azt csinálsz, amit akarsz. Tulajdonképpen semmi nem gátol meg bennünket abban, hogy még egy kis időt együtt töltsünk. Úgy értem, épp csak egy keveset. Csak hogy visszaemlékezzünk a jó időkre.
NŐ
A jó időkre?
FÉRFI
Úgy értem, a másik életünkben, amikor annyi idősek voltunk, amennyi idősek most újra lettünk… És azután, az együtt töltött kis idő után mindenki folytatja az útját.
NŐ
Mégiscsak különös az élet.
FÉRFI
Mire gondolsz?
NŐ
Találkozunk, azonnal egymásba szeretünk, és többé el sem válunk. És aztán szánalomra méltó módon elhibázzuk a közös életünket, amelyről azt hittük, hogy sikeres lesz.
FÉRFI
Ez valóban különös. Főleg, hogy olyan hevesen egymásba szerettünk az elején.
NŐ
A szerelem, úgy látszik, kémia. Egy emberi test szerves reakciója, ami egy másik emberi testtel találkozik.
FÉRFI
Pontosan. Ez valami kémiai dolog. Meg mágneses. Több tudományos cikket olvastam róla. A két test hullámokat bocsát ki, melyek egymáshoz vonzzák őket.
NŐ
Maradj ott, ahol vagy!
FÉRFI
Vicces, mintha emlékeznék rá, hogy a régi életünkben egyszer pontosan ugyanezt mondtad nekem.
NÖ
Mit mondtam?
FÉRFI
Azt mondtad: Maradj ott, ahol vagy! És hozzátetted: Lassan a testtel, fiatalember! Azért mondom, hogy mintha emlékeznék rá, mert érdekes módon ez nagyon gyorsan egyre homályosabbá válik az emlékezetemben.
NŐ
A másik életünk nálam is nagyon gyorsan halványul. Mintha szédülnék.
FÉRFI
Sőt, teljesen eltűnik.
NŐ
Nálam is. Hé, Charles, mit csinálsz?
FÉRFI
Látod, a karomba veszlek. Arra készülök, hogy megcsókoljalak.
NŐ
Lassan a testtel, fiatalember!
Szenvedélyesen csókolóznak.
Károly Judit fordítása
Illusztráció: Csók (pixabay.com)
Cimkék: dráma, műfordítás
