február 13th, 2019 |
0Sztojcsev Szvetoszláv versei
Ősz
a bent idősíkján
fáj
minden mozdulat
a faltól falig alvajárás
kint
az úttalanság bizonyosságában
őszi ködként szállnak
a múlt árnyai
maradj középen
emlékezz
kétfelé ágazik a felejtés
Kert
először összeszedik
a szétszéledt színeket
az elveszett képeket
aztán összeillesztik
az emlékezet darabjait
és az ablaküveget
amely
akkor
nem bírta el tested zuhanását
kinézel a kertbe
valaki
homokból sziklát épít
Este
este
a hegyen
álmosító tábortűznél
kósza szikrák
szállnak tenyeremre
onnan
az ösvényre
onnan
a városba
le
a térre
üres padokra
fel
a templomtoronyra
fel
az ég lidércfényébe
Illusztráció: Inlifethrill designs