Mondd meg nékem, merre találom…

Tanulmány

március 23rd, 2019 |

0

Fogarasi Sándor: A magyarság kórrajza: szaktudományos kiegészítések „Az öt géniusz”-hoz

 

Hamvas Béla „Az öt géniusz” című írása először 1985-ben jelent meg Bernben (Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern).
A mű keletkezési körülményei regényesek, valószínűleg az 1940-es évek elején írta nagy részét, de a munka elégett a második világháború alatt. Ezt követően a szerző fejből próbálta rekonstruálni, de a kommunizmus alatt nem jelenhetett meg Magyarországon.
Nyilván több „kizáró oka” is volt a hazai kinyomtatásnak: az író szellemisége, a mű transzcendens megközelítésmódja, illetve a történelmi Magyarország, mint egység vizsgálata.
Létrejöttében az akkor még össztársadalmi kérdést jelentő trianoni rendezés, illetve az akkor érvényben lévő határrevíziók játszhattak szerepet. A nosztalgia, illetve a nemzeti önigazolás helyett azonban kimerítő, elvont elemzését adja a történelmi Magyarország széthullását előidéző belső okoknak, gyakorlatilag a kárpát-medencei megtelepedéstől kezdve.
A mű lényegében filozófiai szemléletű átfogó jellemzés a történelmi Magyarország társadalmáról, mely horizontálisan (területileg), vertikálisan (társadalmi szempontból), illetve történelmi dimenzióiban is vizsgálja a magyarság életkereteit, berendezkedését. Összehasonlítja más társadalmakkal, elsősorban a klasszikus keleti (India, Kína) magaskultúrákkal, illetve a Nyugattal[1].
Munkamódszere alapos és logikus.
A horizontális jellemzés, azaz a „géniusz”-ok felvázolása a mű első bő harmadát öleli fel. A latin genius szó a ,,gignere”: „nemzeni, szülni” igéből származik, eredeti etimológiai jelentése a férfi szexuális nemzőképességére utal. Jelen esetben a tájban immanensen rejlő, a természeti és az emberi tényezők által együtt létrehozott alkotóerőt, belső szellemet jelent.
Egy táj dinamikáját természetföldrajzi szempontból az éghajlat-alapkőzet(talaj)-növényzet egymásra gyakorolt kölcsönhatása határozza meg. Társadalomföldrajzi tényezők is alakítanak azonban egy területet, elsősorban az ott élő népesség. A kettő, tehát a természeti adottságok és az ember tevékenysége (társadalmi tényezők) együtt adja meg a táj karakterét.
Hamvas szerint ezek a természeti és emberi tényezők egy magasabb rendű tényezővé, energiává egyesülnek az adott tájban.
Fentiek alapján az író öt tájegységet különböztet meg Magyarországon.
Hamvas Béla az embert mint önálló elemet vizsgálja ebben a komplexumban, milyen karaktereket kölcsönzött neki a táj, illetve milyen a társadalom viszonya a természethez, hogyan hat rá vissza. Munkamódszere filozófiai szempontból tudományosan azért is indokolt, mert a magyarság és a vele élő népek generációk hosszú sora óta él a Kárpát-medencében, tehát ennek a kölcsönhatásnak[2] volt ideje végbe menni.
Az öt géniusznak megfelelően öt tájat különböztet meg[3] [4]: Délnyugat (életöröm), Nyugat (kultiváltság és szociális egyensúly), Észak (természetközeliség, érzékenység), Alföld — Kelet (ideiglenesség, szabadságvágy), Erdély (szövevényes gazdagság). Ezek többnyire nem esnek egybe a természeti, tájföldrajzi besorolással, kivéve Északot, mely tulajdonképpen a Felvidéket fedi le. Észak és Délnyugat egyértelműen természetföldrajzi, Nyugat és az Alföld inkább már társadalomföldrajzi, Erdély egyértelműen utóbbi alapján lett kijelölve. Hamvas Béla szerint mindegyik egy-egy etnikumhoz köthető, vend, német, szlovák, román, magyar népekhez[5] [6].
Minden tájnak széles kisugárzási területe van, illetve mozaikszerűen is egymásba ékelődnek. Ezek külön kérdéskört alkotnak.
A délnyugati tájat egyértelműen klimatológiai alapon különíthetjük el: miután minden oldalról hegyek veszik körül, felhőoszlató, leszálló légmozgások, uralkodnak itt, derültségét a nagy méretű vízfelület is fokozza, ezért hasonlít a mediterrán területekhez, Athénhoz és Rómához[7].
Észak bükkerdő – klímája, a montán és szubmontán bükkösök területe elsősorban a Felvidékkel, azaz az Északi- és Északkeleti-Kárpátok határvonalával egyezik, a szlovákság (1910-es) településterületével. Szigetként megjelenik azonban a délebbi hegyvonulatokon is. Legjellemzőbb klimatológiai paramétere a hideg január.
Észak és nyugat határait kijelölhetjük az évi középhőmérséklettel is, de ez nyugaton a hűvös nyárból, északon a hideg télből adódik[8].
Nyugat esetében a klíma és a dombvidéki táj mellett a német etnikum jelenti az azonosságot, mely a nyugati kultúrát közvetítette.
Az Alföld esetében a legnehezebb földrajzi kritériumokat találnunk. A síksági táj ugyanis nem egyforma még a Nagy- és Kisalföldön belül sem, nemhogy a két, egymástól elválasztott nagytájon. Mindenesetre a síkvidéki adottságok hasonló irányban fejleszthették az ott élő embereket. Ennél a tájnál az a probléma is felmerül, hogy lakossága egyáltalán nem olyan jellemző, mint az előbbi területeknél, a magyarság mellett ugyanis nagy tömbökben élnek más nemzetek is.
Erdély géniusz-határa ugyanakkor nagyjából egybevág a románság kárpát-medencei elterjedésével.
A jellemzések alapján különböző szempontok alapján minősíthetjük az egyes tájakat, illetve lakóikat.
Hangulat, életérzés szempontjából mindenképpen délnyugat a legvonzóbb hely, délszaki derűjével, ezt követi nyugat humanizált világa és észak eredetisége, romlatlansága.  Az Alföld goromba, konfliktusokkal terhelt légköre és Erdély intrikus, merev társadalma inkább negatívnak nevezhető. Tehát ebből a szempontból az egykori ország északnyugat-délkelet irányban „lejtett”.
A természethez való viszony északon adottság, egymás mellett élés, délnyugaton és nyugaton a természeti adottságok kibontakoztatása mindkét fél örömére (természetesen más-más körülmények mellett). Az Alföldön ez a viszony alig létezik, a szálláshely ideiglenessége miatt. Erdélyben a perspektíva az udvarház kapujáig terjed, tehát a „természet” nem tartozik bele. Megállapíthatjuk tehát, hogy az előbbi eloszlás itt is megfigyelhető, ha nem is olyan mértékben.
A közösség, a humánum szempontjából szintén ez az eloszlás rajzolódik ki. Nyugat humánus, szolidáris világa, észak összebújó, pletykáló falvai, délnyugat magasabb rendű örömeivel szemben az Alföld ideiglenességben és állandó küzdelemben élő, szélsőségesen individualista, részvétlen társadalma, illetve Erdély bizánci stílusú intrikái, kétszínűsége állnak. (Utóbbi esetben már nem is lehet társadalomról beszélni.)
Gazdasági produktivitás szempontjából szintén az előbbi tendenciák rajzolódnak ki: az Alföldet és Erdélyt stagnáló, tényleges gazdaság nélküli területnek tekinti.
Fentiekből megállapítható, hogy a történelmi Magyarország nagy része már akkor sem tartozott az ideális körülmények és feltételek között élő, produktív társadalmak közé. Mély területi törésvonalak voltak megfigyelhetőek már a politikai egység korában is, melyek nagyjából éppen a trianoni határokat jelölik ki.
A géniuszok kisugárzási területei, illetve ezek interferenciái ugyanakkor hallatlanul sokszínűvé, mozaikszerűen gazdaggá tették a történelmi Magyarországot. A szerző szerint minden városban legalább háromféle szellemiség keveredik, teljesen kiszámíthatatlan módon és arányban[9]. A mozaikszerűséget boraink mutatják leginkább. Az ötféle hatás szerinte a magyar étkezési kultúrában, ételrendben ötvöződött.
Az öt géniusz egyszersmind öt olyan objektív pszichológiai archetípus, mely a magyarság tudatalattijában létezik. A magyarság feladata Hamvas szerint ezek harmóniája, kibontakoztatása lenne, mely azért nehezebb a többi európai nemzetnél, mert azoknál legfeljebb három ilyet kell egyensúlyba hozni.
Az író szerint ez nem sikerült történelmünk folyamán, ennek is köszönhető a 16. századtól már zuhanásba, szétesésbe torkolló hanyatlás.
Gazdaság- és politikai történeti szempontból ezt úgy fejezhetjük ki, hogy túl sok centrifugális erő hatott a kárpát-medencei magyar államra, mely idővel már nem tudott ezeknek ellenállni, meghaladták a centripetális (integráló) erőket, és a középkori magyar állam szétesett.
Hamvas erre a folyamatra egy belső, pszichológiai jellegű magyarázattal szolgál. Szerinte a magyarság nomád népként csonka társadalmat alkotott és nem rendelkezett tudós szellemi kaszttal. Az ország belső vezető ereje a fegyveresek voltak, akik viszont rosszul döntöttek, már akkor is, amikor a nyugati kereszténységet vették fel[10]. A nyugati keresztény egyház intézményeinek megjelenése, mint szellemi irányító, szerinte végig idegen volt a nemzettől. Egyrészt a nemzet utasította el, másrészt nem szellemi vezető, hanem elnyomó szerepet játszott.[11] A hazai fegyveres vezető réteg Nyugatellenessége szivárgott le a társadalom mélyebb rétegeibe, mélyen áthatva azt[12].
Szerinte az így kialakult, illetve prolongált „lefejezett társadalom”[13] a történelem játékszereként sodródott egyre nehezebb helyzetekbe. A nem létező fej nem tudta integrálni a társadalmat, és nem tudta integrálni a magyarságot jellemző öt archetípust sem[14]. Ennek következtében a géniuszok démonokká váltak, önmaguk ellentétébe fordultak, pusztító erőt képviselve mérgezik az emberek gondolkodását, tulajdonképpen pszichés beteggé téve őket, illetve az egész társadalmat[15].
Különösen pusztító a magyarságot meghatározó keleti géniusz szembenállása a Nyugattal[16]. Ez egyúttal regionálisan is megbontja a Kárpát-medencét, mégpedig a fent már vázolt módon: észak, nyugat, délnyugat – Alföld – Erdély hármas tagozódással (A trianoni határok nagyjából tehát lényegében már évszázadokkal korábban kialakultak[17].  A keleti – nomád szellem kísérletet sem tett ugyan a két csúcscivilizációhoz tartozó területek integrálására, de ez eleve lehetetlen is volt.)
A szellemi kaszt megteremtésére a 18. századtól tett kísérleteket Hamvas elhibázottaknak tartja[18]. Ezek során a reális, figyelő építkezés helyett a mítoszok teremtése és a hatalomvágy, a politika került előtérbe. A felvilágosodást látja egyedül pozitív kezdeményezésnek, melynek energiáit a reformkor nyelte el, alakította át pusztító erőkké[19]. A bukásban nagy szerepe volt a depravált nemesi kasztnak, mely már csak ksatrija jellegénél fogva sem tölthette be társadalmi vezető szerepét.
A kiegyezést követően viszont a szerző szerint a katona-lovag kaszt megszűnése is bekövetkezett, „cigányzene” mellett[20]. Szintén ekkor jelent meg Erdély, mint eszménykép a magyar közéletben, egy olyan ideált állítva a társadalom és a gondolkodók elé, mely szellemében eleve idegen volt a többségtől, ráadásul történelmi szerepét már régen betöltötte és az integráció helyett a dezintegrációt képviselte[21].
A magyar társadalom vertikális bemutatása, illetve ennek elhelyezése az európai és világtendenciában még inkább a hanyatlás képét mutatja, ezt a szerző ki is mondja.
A magyarságban a mindennapokban sincsen kohézió, aszociális közösségként funkcionál, ember-embernek ellensége, és minden lehetséges eszközt igénybe véve, akár a külső megszálló hatalomra támaszkodva is próbálja lehetséges vetélytársait kiiktatni[22].
A kozmikus dolgok irányába való éberség csökken, a szeretetlenség társadalma valósul meg.
Hamvas a társadalmi egyensúlyt súlyosan megbomlottnak látja, ennek jelének tartja, hogy a kereskedő réteg jóléte a többi rovására valósul meg. Szerinte a klasszikus négy társadalmi osztály felőrlődése ment/megy végbe, mely a forradalmak és ellenforradalmak utáni Európa többi országához hasonlóan előrehaladott állapotban van. Alapvetően károsnak tartja a nacionalizmust, mert a felülről jövő kohézió, az univerzális állam helyett alulról jövő közösségképző erőt, valójában mikroszocialitást, megbontó tényezőt jelent[23] [24].
A társadalmat látszólag kormányzó lovagi kaszt a múlt század elején gyakorlatilag már csak külsőségeiben létezik, ezt mutatja az erőszakolt nyugatgyűlölet, illetve turánizmus, mely mindkettő egyformán káros[25]. A nemesi-lovagi kaszt a háborúk végére gyakorlatilag megsemmisült[26].
A korábbi közösségen kívül két idegen test jelent meg, a felfelé (új elit) és a lefelé (mob – proletariátus) kitaszítottak, melyek létezésükkel felgyorsítják a fennmaradt rend pusztulását[27].
A köznyelv és a szellemi nyelv közötti távolság folyamatosan növekszik, a köznép egyre inkább lesüllyed.[28].
A hagyományos király – nép kétpólusú formáció, mely nemzetet teremtett, abban a korban már csak díszletként létezett. (Az alkotmányos monarchia vagy a köztársaság lényegében megbénította vagy egyenesen megszüntette a király személyét, illetve funkcióit.) A népet összetartó „sensus communis” már a múlté, a nép egyre inkább tömeg.
Hasonló felhígulás és zűrzavar figyelhető meg az alapvető fogalmak terén: géniusz, állam, társadalom, kultúra, civilizáció egyaránt kicsúsztak eredeti helyükről, részben egymás helyére kerültek, és részben ez okozza az új államok problémáját[29].
A magyarságot már csak az érdek tartja össze, ami viszont a leggyengébb összetartó erő[30].
A munka tehát egy sikerületlen filozófiai-lélektani szintézis történetét, a magyarság, mint közösség folyamatos hanyatlását mutatja be, több perspektívából és dimenzióból, részletes aktuális kórrajzzal. Hamvas szerint a bajok gyökere nomád eredetünkig, és a honfoglalásig nyúlik vissza, egy öngerjesztő lepusztulási folyamat zajlik azóta, melyet a történelmi körülmények mellett a hamis idolok is felerősítenek.
Érdekes kérdés, hogy mi lett volna, ha egyben marad a történelmi Magyarország és a géniuszok nemcsak a magyar konyhában egyesültek volna, hanem esetleg egy sajátságos új fúziót alkotnak. Hamvas szerint a változatos táj, a géniuszok sokfélesége, illetve határterületei magaskultúrának, illetve magas szintű spiritualitásnak a bölcsői[31]. Minden nemzet, ahogyan minden ember, választott helyre születik, feladattal, melyet esetünkben nem sikerült megoldani.
A történelmi Magyarország az 1900-as évekre minden szempontból elaggott, hanyatló képződmény volt. Pusztulása az európai-keresztény világ általános felbomlásának volt része. A szerző végigvezeti a belső meghasonlás és úttévesztés, a társadalmi csoportok felbomlásának, eltűnésének, a regionális párhuzamok kialakulásának, illetve az egyre súlyosabb külső helyzet párhuzamosan haladó, egymást gerjesztő folyamatát. A munka alapján Trianon nem egy történelmi csapás, hanem egy évszázadok óta tartó folyamat, a dezintegráció és a leépülés újabb, minőségileg más állomása volt.
Hamvas Béla szemléletmódjával lehet vitatkozni, mindenesetre olyan jelenségeket tudott ezzel a szaktudományok feletti módszerrel meghatározni, melyek valóban léteztek, illetve léteznek, de szaktudományos szemszögből akkor még nem magyarázták meg, mert a különböző tudományágak nem működtek együtt. Munkája a jelenkornak elsősorban azért lehet érdekes, mert éppen ennek a szemléletnek a helytállóságát bizonyítja[32]. Lenyűgöző a szerző szakmai apparátusa a természettudományok terén is[33].
Hamvas Béla egy optimistának tűnő megállapítást tesz, mely szerint soha nem volt olyan történelmi pillanat, amikor a szellemi kaszt kiépítésére lehetőség ne nyílott volna[34]. A megoldás szerinte a szellemi elit teokratikus, univerzális állama[35]. Tehát a nemzeti határok megszűnése, egyáltalán minden osztály, réteg, nemzetiség egyesítése egy közös, transzcendens cél mentén, ez pedig az örök élet felé haladás[36].
Kérdés, hogy ez a mű megírásakor vagy akár napjainkban mennyire volt lehetséges. A szellemi léthez szükséges életmód, az elvonultság, inaktivitás a modern világ számára elfogadhatatlan, tolerálhatatlan dolgok[37]. A szerző a szellemi elit kialakulására a legnagyobb esélyt Oroszországban látja[38]. A válság megoldásától legmesszebb viszont éppen a magyarok vannak az író szerint, mert még a probléma felismeréséig sem jutottak el, szemben Európa nyugati területeivel.
A Kárpát-medencei magyarság immanens területi tagoltsága az egyik legfontosabb tanulsága e műnek, mely politikai határoktól függetlenül fennállt. Ezért igényel nagyon nagy hozzáértést és jószándékot minden nemzetegyesítési kísérlet: a munka tanulságai alapján nem csupán politikai határokról van szó. Érdekes kutatási téma lenne a géniuszok kiterjedése esetleges változásainak feltérképezése, illetve a géniuszok jellegének esetleges belső változása, hiszen a mű megírása óta hetven év telt el, a korábbiaktól lényegesen eltérő körülmények között[39].
Az öt géniusz című mű a magyarság alapvető kórképét, sikertelenségének történetét vázolja fel a keletkezés időpontjáig, tragédiáinak magas szintű, elvonatkoztatott magyarázatával. Önsajnálatnak nyoma sincsen benne, orvosi szinten tárgyilagos. A jövő feladata lenne hasonló mai diagnózis felvázolása, és főleg a gyógykezelés megkezdése. Sajnos esélyeink erre a mű megírása óta romlottak, de a reményt sosem szabad feladni.

 

Jegyzetek:

[1] A mű tárgya tehát a szó szoros, politikai értelmében keletkezésekor, megírásakor már nem létezett, hiszen a történelmi Magyarország 1920-ban megszűnt.
[2] A táj hatásának az emberre.
[3] Természettudományi szempontból ok és okozat fordított: az ötféle tájtípus hozta létre az öt géniuszt. Filozófiai megközelítésben ok-okozat éppen fordított: alapvetően a táj alakította az embert.
[4] 1. számú melléklet
[5] A kétféle megközelítés, illetve megállapítás természetesen nem zárja ki egymást, hiszen minden népnek megvannak a maga optimális, illetve még tolerálható földrajzi körülményei.
[6] A tájak földrajzi szempontból történő egzakt meghatározását nagyon megnehezíti, hogy a Kárpát-medencére nagyon régen készült átfogó éghajlati atlasz  (Dr. Kakas József: Magyarország Éghajlati Atlasza, 1967), mely alig fellelhető, illetve a hozzáférhető, új Magyarország Éghajlati Atlasza (OMSZ 2000) nagyon adatszegény.
[7] 1. számú melléklet: látható a környezetnél lényegesen magasabb évi napfénytartam.
[8] 2. számú melléklet: Az évi középhőmérséklet. A 9,5 C-os izoterma vonal jelöli ki mindkét terület határát, de szemmel láthatóan jól elkülönülnek.
[19] Hamvas szerint az említett öt géniuszon kívül Európában csak három másik van.
[10] A szerző szerint azért, mert a bizánci orientáció esetében kifejlődött volna a szellemi irányító rétegünk: 69. o. Ez a kitétel erősen vitatható, a bizánci despotizmus hírhedt volta miatt.
[11] 69. o. Ezt is meg lehet kérdőjelezni, Bakócz Tamás, Pázmány Péter, Prohászka Ottokár, Mindszenty József példáján. Bár a kivétel erősítheti is a szabályt.
[12] Különösen igaz volt ez a magyarságot jellemző Keleti géniuszra, ahol a nyugatellenességnek „zsigeri” okai is voltak.
[13] 69. o.
[14] Hamvas az utóbbit tartja fontosabbnak: 76. o
[15] 77. o.
[16] 88. o.
[17] 3. számú melléklet: a géniuszok elterjedése és a trianoni határok.
[18] 79. o. Ide tartozik a szerző szerint a felvilágosodás, 1848, a kiegyezés utáni időszak és a Horthy-korszak is.
[19] 80. o.
[20] 87. o. A cigányzene szerinte cinikus keretet adott ennek a pusztulásnak, ráadásul elfoglalta a nép és a népzene közötti helyet.
[21] Erdély már a középkorban is problémás területe volt a magyar államnak, nemcsak párhuzamos társadalmai, hanem az ottani magyar nemesség szeparatizmusa miatt is. Különösen igaz ez a kitétel a leginkább reflektorfénybe állított székelységre, mely gyakorlatilag már a középkor óta eltűnt a történelem színpadáról: katonai jelentősége megszűnt, gazdasági ereje sosem volt. Az újkortól kezdve a mindenkori államhatalommal szembeni küzdelem vált tradícióvá, tehát az integráció helyett a partikularizmus.
[22] 75. o.
[23] Gondoljunk bele: a Szent korona Magyarországa helyett tucatnyi népcsoport közösségeit, melyekből egyik sem alkotott abszolút többséget.
[24] A társadalmi kohézió felbomlásának okát adja egy még korábbi, Kr. e. 600 óta tartó jelenség is, melynek során a közösség helyett a személyiség került előtérbe az üdvösség keresésében. Tehát az aión uralkodó erői is ebben az irányban hatnak Hamvas szerint.
[25] 92. o.
[26] 98. o. Tehát az organikus társadalom négy osztályából kettő van már csak jelen.
[27] Mindkettőt „csandalá”-nak, azaz kitaszított-nak nevezi az író.: 105. o.
[28] 94. o.
[29] 80. o. Elég éles aktuálpolitikai megjegyzést tesz Hamvas, mikor bírálja a környező népekkel való szembenállást.
[30] 98. o.
[31] 57. o.
[32] Klasszikus-antik-skolasztikus gondolkodásmódja a transzcendens, illetve a szaktudományok kettészakadása előtti kort idézi. Utóbbiak közös tudományban való újraegyesítésére olyan elmék tettek kísérletet, mint például Prohászka Ottokár.
Kísérleteiket az adott korok hatalmi mechanizmusai megakadályozták, de a gátló törekvések ellenére lassan a múlté lesz a 20. századi szakbarbárság, mely szerint csak az létezhet, amit képletekkel le tudunk írni, a többi csak babona.
[33] Gyakorlatilag az összes, akkori klasszikust idézi a természetföldrajzban, klimatológiában.
[34] 99. o.
[35] 102. o.
[36] 104. o.
[37] 101. o.
[38]  111. o. Ez azért is érdekes, mert a leginkább ateista, materialista rendszer akkor éppen itt regnált, a sztálini Szovjetunió.
[39] Gondoljunk a megváltozott határokra, ezek kommunikációra gyakorolt hatására.

 

Illusztráció: Hamvas Béla, mint raktáros (1960-as évek eleje)

 

Cimkék:


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe


Ezek is érdekelhetik!



Back to Top ↑

Minden jog fenntartva. © 2016 Napút Online



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás