Csehy Zoltán: Feszül (Önszócikk)
Csehy Zoltán (1973, Pozsony): meglehetősen bizonytalan sorfaj, lüktetése (a ionicus a minore látszat ellenére) általában daktilikus, olykor jambikus, de meglepő fordulatokra is képes, pl. erős erotikus ingerek hatására priaposzi sorrá változik, de még a cizellált szapphói strófa sem idegen tőle. Rímképlete meghatározhatatlan: ha valamivel összecseng, akkor viszont több strófán át is kitart. Kedveli a parnasszusi magaslatot és a melegebb égtájakat egyaránt, ahová kritikusai szívesen küldik. Különféle nyelvekre konvertálódik és konvertál. Saját lüktetésére és fiziológiai-szellemi korlátaira alkalmazta többek között Martialis, Sztratón, Petrarca, Poggio Bracciolini és Pasolini dikcióját. Mondhatnánk úgyis: ezeket mind magáévá tette, és a védekezés még csak eszébe se jutott. Muzikális: egy egész operakalauzon át kísérletezett hallása és ízlése csiszolásával. Azóta kevesebbet énekel zuhanyzás közben. Egy egész könyv erejéig elutazott Szodomába: útikönyve oda-vissza érvényes ezoterikus kalauz a múlttól a jelenig. Ritmusszerkezete az antikvitásnál időz a legszívesebben, de reneszánsz komponenseket is befogad: sok, egyesek szerint monoton humanista ritmusképlet csontvázára teremtett húst, mely egyelőre nem romlott meg. Műfajait, formáit váltogatja, nem ijed meg egy-egy erőteljesebb sormetszettől, s ha csonkul a láb, hát csonkul, ha emelkedik a sor, hadd emelkedjen, ha hímrím, hát hímrím. Az utóbbi időben megszerette az edzőtermet is, verseit zsírleszívásnak és súlyzóterrornak vetette alá: hadd feszüljön, ami arra való. Feszül.
Illusztráció: Csehy Zoltán
Ezek is érdekelhetik!
Agócs Sándor: Önszócikk →
Acsai Roland: Önszócikk →
Hegyi Botos Attila: Önszócikk →
