William Wordsworth: A magányos aratólány
Nézd, egy felföldi lány arat
magányosan a földeken,
közben dalol: hát állj meg itt,
vagy lépjél csendesen!
Maga kaszál, gyűjt gabonát,
s énekli borongós dalát;
oly áradón szól éneke,
a mély völgy hangjával tele.
Nem köszönt csalogány dala
fáradt vándort ily ékesen
Arábia homokján, ha
hűs ligetben pihen.
A kakukk tavaszéneke
sem ilyen bűvölő zene
a távol Hebridák felett
tengerek csendjét törve meg.
Miről dalol, ki tudja azt?
A bús taktusokban talán
balsorsú múltról mond panaszt,
s mereng rég volt csatán.
Vagy ennél jámborabb dala?
Ismerős gondokkal a ma
kelt bánatot, őszinte kínt,
mely múlik, s itt terem megint.
Mindegy a téma: éneke,
mintha örökké tartana;
néztem, sarlóval hajladoz,
munkálva szól szava.
Hallgattam mozdulatlan ott;
s dala szívemben dobogott,
ahogy hágtam a hegyre fel,
s utamat már csend lepte el.
Fordította: Aradi András
Illusztráció: William Wordsworth
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
