július 10th, 2018 |
0Teleki Bálint: Segédmunkás
I.
Megkeseredett hamvasbélák
Kik tapasztaltak, s ettől némák
Szemem a folyóra pillant a hídról
Ahogy a villamos átrobog
Haldokló északi világ
Szecessziós vágy ömlik a tudatba
Átnyargal álmaim drótakadályán
Felrémisztenek az utolsó bögre kávék
A nagy utazás előtt
II.
Ügyvédvilág, mocsárország, ipari kikötő,
Tudomány, mesterség, időt kitöltő,
Kényszeres. Ki mondja meg mi az
Elnyomás, e rejtelmes,
Ördögi ódon pályaívek
Sugaras, veretes vágányai közt?
III.
Szabad szellemmel fizikai segédmunkás
Ki-ki a saját életében,
Mert nem mer. Mert nem nyerni
Nem mer e kopár térben,
Ahol a vekkert is úgy hazudják,
Hogy éteri-szép ének.
De az legalább ráébreszt a valóra,
És már karodon a karóra,
És ereszt a szélnek.
IV.
Kilóra megvetnek
Már a vének sem nevetnek
Szájuk szélén ének
Zengik csodás mediterrán
Dalát az élő mindenségnek
Oly messziről húz a vágy
(Mormolnak lebegő ajakkal)
V.
Ma felhasíttathatok mint a boríték,
Mint pont az, ami talán e verset őrzi
A még avatatlan szemektől.
Könyéktől lefelé is van élet,
Habár beléd könyököltek többször is.
Lápi tövis. A Duna-partra háborítatlanul
Ömlik ki a budapesti létezés.
Teleki Bálint a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Hamvas Béla, mint segédmunkás (hamvasbela.com)