május 29th, 2018 |
0Györgyi Csaba: Múltjainkon (Két vers)
Múltjainkon
Latin székében ülve kezével felém int,
Majd az idő ablakán át belép, és érint
Egy nagyon kedves illat. Kicsit várok még,
A jelen vagyok, mi voltál te is nagyon rég.
Finom fonalsorokon át
Már szűri a biztos halált
Egy Végidő Minden Lény.
De én még most is lassítom a percet,
Mely őrzi naplement emlékedet.
Hiszem, hogy a fények tavaihoz
A szél egyszer majd új illatot hoz,
S mi, múltjainkon billegve,
Újra közeledünk egymáshoz.
2016. XII. 31.
Táncoló
Táncoló fény hallgat bennem.
Elnök vagyok, kicsi meló,
Futóhab, rémárnyék,
Szélsodort, vad bénaság,
Elrontott, utolsó ebéd vagy vacsora.
2018. III. 11.
Illusztráció: Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele (2018)