Fekete Anna: Május (Három vers)
MÁJUS
Erőssé tesz ez a tavasz. Látod,
a folyó kimossa a sok aggódást,
a földmélyi csontokat. Ne gyötrődj!
Hisz nem az emlékezet, hanem a felejtés
tesz halhatatlanná. A rögeszmékből
kavicshoz hasonló, sima és lapos
csontdarab marad. Majdnem a tiéd.
És a folyóé egészen és mindörökké.
HALANDÓSÁG
A régi május elsejékből, a nagy felvonulásokból
csak a tulipánok maradtak. Sok elszánt kisiskolás
egyeningben, egyenszoknyában, örökös vigyázzban.
A jó tulipángyerek mindig felfelé tekint. Fürkészve
a kiskertek fölött vonuló napkorongot, az egész égboltot,
a gomolygó felhőkkel koronázott, égi dísztribünt.
Csak bátran! Felemelt fejjel! Kétely nélkül, frissen,
lelkesen! A tulipánok minden évben egyetlen egyszer
virágoznak. És nem adatik nekik nagyon sok idő.
UTÁN
A kelleténél több.
Szúrás, döfés. Elfertőzött seb.
Szeretsz-e, babám, ha? Ha majd
szív nélkül, fej nélkül, kísértetként,
árnyékként, gondolatban? Az igazi férfiak
pisszenés nélkül halnak meg. Összetört
játékkatonák összetört játékfegyverekkel.
Csak a gyerekeikben maradt sebek
emlékeztetnek, hogy éltek egyszer.
Mi lenne, ha? Szeretsz-e kislányom?
Szeretsz-e kisfiam? Szeretlek, persze.
Csak nem értelek. Magyar lenni nehéz.
Ne üzengess többször,
ha kérhetem!
Nem üzengetek.
Hiszen egy ország többet bír el.
Akárhány szúrást, döfést, elfertőzött sebet.
Mert ilyen a belátás. A modern orvostudomány.
Elcsatolom, megbűvölöm, életre kel. Fülek,
szemek, hidak, vasútállomások, kórházak.
Szeretsz-e még kislányom? Szeretsz-e kisfiam?
Szeretlek, persze. Csak már nem értelek.
De vannak csonkok, amik az új édes-
mostoha anyáknak-apáknak sem kellenek.
Beszélő zsákmányok, foszló szövetek,
bomló, de eleven csontszilánkok,
talán mind egy katona homlokára,
kezére emlékeztetnek. Ők megmaradtak.
Úgy ahogy. Hogy éjjel-nappal, ősszel-télen,
fényben-esőben ismételgessék. Igen.
Köszönöm. Megérdemeltem.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2018)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
