április 26th, 2018 |
0Radnai István: Idősíkok
júdásként sétálnak a fenyők
a szélben alig hajlanak
zúgássá nőnek a szavak
jézus hallgat a főpap előtt
minden tanú mást mond kiáltoz
mert örök júdás itt a föld
nem ébred tél akit megölt
álmában kártyázik pilátus
ha még erdőben ér a nagyhét
s a tavasz fenyővért kíván
bitóban magyar nincs hiány
megtorolni a hősök vétkét
a nap hegy mögött rostokol
korán sötétlik az árnyék
három fa halál menny pokol
pilátusok dombján áll még
testvéred átkoz a bal lator
sértett évezredek múlnak
megbékél végén az útnak
feltámadáskor valamikor
Illusztráció: Krisztus és Pilátus (ismeretlen szerző festménye, 20. század eleje, részlet)