március 6th, 2018 |
0Z. Konkoly Juci
1949. szept. 25.-én születtem, Hódmezővásárhelyen.
Már kislánykoromban szerettem olvasni. Az irodalmat is nagyon szerettem, bújtam a könyveket, sosem kellett biztatni, hogy tanuljak. A verseket is korán megszerettem és írogattam is kislánykoromban, mivel azonban senkit nem érdekelt, abbahagytam a kísérletezést. Nem voltak kimondott kedvenc íróim, vagy költőim, mindenkit szívesen olvastam, Petőfit, Aranyt, Ady-t, József Attilát, Fekete Istvánt, Móra Ferencet, de sorolhatnám a listát, estig.
Nyugdíjas koromban kezdtem ismét írogatni. Nagyon szeretem a természetet, sok versem erről szól. Már több mint 11 éve Z. Konkoly Juci néven publikálok, ez a lánykori nevem és a férjem nevének kezdőbetűje. Minden alkalmat és lehetőséget megragadok arra, hogy megszerzett tudásomat fejlesszem. Szeretek elveszni a verstan rejtelmeibe, olyankor jövök rá, hogy mily keveset tudok. A kötött versekhez állok közelebb, de újabban szabad verseket is írok. Nagyon szeretem a haikukat, szívesen mélyedek bele a tanulmányozásukba.
Több irodalmi portálon publikálok: Poet.hu, Héttorony, Hetedik, de úgy gondolom, nem ez a lényeg, hanem, hogy az unokáimra itt hagyom a verseimet, és ha majd nem leszek, ők örömmel emlékeznek a mama verseire. Nem törekszem babérokra, csupán szeretek írni, a verseim az én lélek-morzsáim, rezdüléseim. Amíg megtalálom az örömömet bennük, addig írok.
Nekem a vers minden,
amit költő adhat,
utókorra hitten
örökségül hagyhat.