E. Waite: A belső felség
A Király Titka
Jól őrzött – túlságosan is – úgy tűnik –
Csak néhány nyom fedi fel a Király Titkát.
A Jelenlét megképződik az est hűvösében
Először azóta, hogy a világ első kertjébe
Napjainkig elzárkózott minden menedék
Legféltettebbjében, az ő leírhatatlan szándékából.
Isten elfedi az Ő dicsőségét kérdő tekintetünk elől –
Nem tudjuk miért; csekély követelés a miénk:
De mindig vágy és remény marad.
A gyenge, zavaros értelmünk a végén talán
Rálel emanációjának új helyére,
Mialatt a lélekben hosszan, mindentől távol,
Dicsőséges hajnalokból és mélységekből
A Király Titkának lélegzete hallatszik.
A belső felség
Szellemi évődéssel, könnyelmű hajlam,
Élhetünk a síksági városokban.
Kedves réteken, vagy ott, ahol a kertek vannak;
És a peremen és a tengerszélen.
Boldog menedék neked és nekem.
De körülveszi a felfoghatatlan.
És azokon a szirteken, ahol már nem történik semmi,
Csak a hegymászó van és egy bizonyos csillag,
A belső felséget a felszínre engedi,
Tudatosan válaszol,
Így, mikor a síkság a csendbe hullik,
Hívogathatja lelkünk hangtalan mélyéig
És az Élet Szavai felelnek odaátról.
(Lovas Sz. Judit fordításai)
The Inward Majesty*
The King’s Secret
Kept well – too closely kept – or so it seems –
Few quests disclose the Secret of the King.
That Presence, manifest in evening’s cool
Long since in the first garden of the world,
Withdrawn to-day in the most secret place
Of all concealment, baffles reason’s search.
God veils His glory from our questing eyes –
We know not why; few claims are ours to press
But still the longing and the hope remain.
Poor baffled reason in the end perchance
Finds her spent forces unto new give place.
While in the soul at length, from all apart,
The glory dawns, and in the depths thereof
A still voice breathes the Secret of the King.
The Inward Majesty
Our mental dalliance with the lighter vein
Is possible in cities of the plain.
In pleasant meadows, or where gardens are;
And on the fringe and margin of the sea.
Such happy refuge comes to you and me.
But compass’d by the immeasurable main.
Or on those heights where nothing intervenes
Betwixt the climber and a certain star,
Let inward majesty to outward scenes
So consciously respond,
That, when the shallows into silence fall,
Our soundless deeps within the soul may call
And Words of Life make answer from beyond.
* The Collected Poems of Arthur Edward Waite, Vol. 1., London: W. Rider, 1914., 35. o.
Illusztráció: Edward Waite
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
