Mondd meg nékem, merre találom…

Hetedhét

február 25th, 2018 |

0

Szlovák népköltészet

 

Házasodna János

Házasodna János,
bár tiltja az anyja,
bár tiltja az anyja,
s húga sem akarja.
Ha leányt kéretnék,
szeretnéd-e, anyám?
Úgy szeretném, fiam,
mint a saját leányt.
Hogyha úgy szeretnéd,
vessed meg az ágyam,
vessed meg az ágyam
hálókamarámban.
Miközben ágyazott,
ilyen átkot mondott:
„Kik ide fekszenek,
föl sose keljenek.”
De reggel fölkeltek,
s míg hitükre mentek,
az anya elévett
egy kis csupor mézet.
A fiának mézet,
mátkájának mérget.
A fiának mézet,
menyének meg mérget.
Az Úr megcserélte
a fiának mérget,
gyermekének mérget,
menyének meg mézet.
Megitta a mérget,
majd néhányat lépett,
majd néhányat lépve,
végrendelkezést tett.
Marad, húgom, terád
a négy fejős tehén,
négy tejelő tehén
és egy öreg sajtár.
Te öröklöd, öcsém,
négy szép pejlovamat,
négy szilaj lovamat,
fonott ostoromat.
Megszólal szülője,
az én ősz fejemre,
az én vén fejemre,
mit testálsz gyermekem?
Neked anyám, neked,
csak egy nehéz követ,
csak egy nehéz követ,
s a mély Duna vizet.
Mert te megmérgeztél,
mátkámtól elvettél,
mert te megétettél,
mátkámtól elvettél.
Magyarországi szlovák népballada

 

Az árva lány

Az én édesanyám
föld gyomrában fekszik,
áldott jobb kezéből
rozmaring növekszik.
Zöld rozmaringszálat
indulnék letépni,
én édesanyámat
sírjából felkérni.
Drága édesanyám,
kelj föl a sírodból,
hogy előmondhassam,
minden búm s bánatom.
Mondjad csak, leányom,
mi a búd s bánatod,
hogy édesanyádat
nyugodni nem hagyod.
Hogyha én, jó anyám,
panaszkodni mernék,
mintha holt szívedbe,
egy éles kést vernék.
Szétszabdalná szíved
három darabkára,
lenn a föld gyomrában
lányod panaszára.
Gyetva

 

Levágtuk a rozsot

A zöld hegyek alatt
suhogott a kasza.
Levágtuk a rozsot,
indulhatunk haza!
Levágtuk a rozsot,
kévékbe kötöttem,
szénásfalvi tarlón
meg is betegedtem.
Színültig a magtár
piros rozsszemekkel,
váljék a javunkra,
mi jót ad az isten.
Nyugodj le nap, nyugodj,
teremtőmre kérlek,
mert úgy fáj a fejem,
szinte alig élek.
Leáldozó szép nap,
keresd meg rózsámat.
Addig le ne nyughass,
míg meg nem találod.
Garam mente, Magasmart (Brehy)
Varga Imre fordításai

 

Illusztráció: Népviseletek – grafikai sorozat (mutargy.com)

 

Cimkék: ,


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás