Nagyatádi Horváth Tamás

1974. augusztus 2-án, reggel 5:20-kor születtem Nagyatádon. A Fejér megyei Zámolyon élek feleségemmel és két lányunkkal. Van végzettségem, szakmám és van hivatásom, képes vagyok bemutatkozni hivatalosan és barátilag egyaránt. Végzettségem szerint Agrármérnök, szakmám szerint IT Architect vagyok. Egy elvárások szerinti önéletrajzban a szakmaiság megfelelően adatolt taglalása a központi mozzanat, viszont én itt az élethivatásomról írnék röviden, barátilag.

A hivatás szorosan kapcsolódik az elrendelt (vagy más terminológia szerint: a választott) személyes életúthoz, a kettő kiegészíti egymást, amint a vándor lámpása kiegészül az ölelő sötétséggel, ha neki éjjel is menni kell. A személy egészséges érése és a lélek sötét éjszakája: mindkét megfogalmazás várakozással teli. Hivatásom kezdete egy eldöntendő kérdés felbukkanásával kezdődött, amit azóta százszor megválaszoltam, mégis, hivatásom életemben való jelenléte e kérdés mentén nyílt meg és folyik azóta is, akár írok épp, akár nem. Írtam verset, prózát, regényt, esszét, attól függően, hogy éppen milyen formába kívánkozott ki belőlem egy bontakozó hangulat, egy felbukkanó gondolat vagy egy érlelődő eszme. és sokszor nem írtam semmit, csak figyeltem körben a zajló világot.

Talán csak a fentiekből következően, talán még akármi másért: sosem tartoztam egészen egy adott céllal alapított csoporthoz, körhöz, mozgalomhoz vagy társuláshoz, efféléktől ezért elismerést sem kaptam, bár sosem voltam független sem; miközben harcaimat vívtam és vívom külső és belső nehézségeimmel, démonaimmal és kísértőimmel, folyamatosan a jeleket kerestem és keresem, hogy merre és hogyan tovább. Irodalmi alkotásaim tehát amellett, hogy gyümölcsök, felfoghatók így egy hosszabb, tágabb folyamat melléktermékeiként, amelyek mindentől függetlenül megállják a helyüket önmagukban így is, úgy is, amennyiben a kereső szellem körébe kerülve képesek üzenni, megfontolandót közvetíteni. Mind a hivatás, mind az alkotás szempontjából: ez utóbbi az egyedüli, aminek végül súlya van…