Vörös István: Szélcsend
Vannak jó meg rossz
erők, de vannak-e semleges erők?
Mint a békefenntartók a katonák közt.
Általában nincs fegyverük, és semmit se érnek
el. De tényleg vannak jó meg rossz erők?
Ha elszántan húznának csak a jóhoz,
tudniuk kéne, mi a rossz, ha elszántan
húznának csak a rosszhoz, tudniuk kéne,
mi a jó. Ám a mindkét, sőt mindhárom
féle erők csak azt tudják, mi a jó:
ők maguk. Számít a cél, számít a módszer,
számít a konkrét tett, ami eldönti, miféle
erőnek minősülnek majd utóbb.
Ők maguk tudják a legkevésbé,
főleg eleinte, hová is tartoznak.
Ha pedig már a hálójukba, erőterükbe
keveredtél, észre se veszed, jó vagy
rossz vagy, amikor jól vagy rosszul
teszed, amit az erő, a te erőd, melyet
kölcsönkaptál, tenni késztet.
Ha pedig szeretet nincs benned,
az erő erő marad, ha van, átalakul
a megmagyarázható megmagyarázhatatlanná,
az erők elülnek, mint a hullámok
a szélcsendes tavon. Még az elsimult
vízre is csak ezerévnyi várakozás
után sétálhatsz ki. De megéri.
Picit besüpped a lábad alatt a felszín.
Egy hal alulról bámul rád, csipkedi
a talpad, egy kacsa háromszögtalpán
csúszkálva utánad üget. Felbukik,
hápog, látod, hogy bárhová követne.
Illusztráció: Kállay Kotász Zoltán rajza (1975)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
