Tanulmány

január 17th, 2018 |

0

Tömösközi Ferenc: Ekeli Száki János református lelkész vértanúságának története

Elöljáróban annyit szeretnénk megjegyezni, hogy Száki János ekeli református lelkész nem azonos Szenczi Száki Jánossal, noha rokoni kapcsolat volt köztük. Száki János a felső-dunamelléki püspök Szenczi Száki Jánosnak volt a fia. Hencze János tanú vallomása szerint, ennek mostoha („másik”) apja hozta Ekelre Somorjáról, ahol az apja volt lelkész.[1] Szenczi Száki János, aki 1666-ból szintén Ekelről keltezi Komáromi Csipkés Györgynek „Igaz hit az az, olly CCXLI magyar predikaciok, […]” üdvözlő versét: Titkait Istennek sáfárló Doctori szolga/ S Christus nyájjának szent dolgát mutato példa,/ Ez magyari népnek nyelvén használni ki sokban/ Kévánsz; szentírást, hit dolgát, tudva tanítván, /Mélto dicsérnem szent munkád, mert sokakat éppít,/ Elj hát Istennek drága edénnye hosszas időt./ Szenczi Száki János superintendens és somorjai prédikátor./ Eklén. 6. Máji, 1666.” Ekkor Ekelen volt fiánál. Szenci Száki János püspök 1673-ban Somorjáról Tatára ment prédikátornak, innét hívták 1673-ban Pozsonyba.[2] Az apa, vagyis a püspök Száki János még az 1674. évi pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idézték, és önként aláírta azt a végzést, mellyel önkéntes száműzetésbe ment, mert fiának szomorú példájából jól tudta, milyen sors vár rájuk. Pozsonyból félévi szolgálat után elüldözték, 1675-ben húsvét előtt 3 héttel az úrban sok rendbeli számkivetései és bujdosásai után Neszmélyen elnyugodott. [3]  Séllyei István írja a gályákról Beregszászi Istvánnak Velencébe, hogy Szenczi Száki János Velencében halt meg 1675. március havában.

Száki János mártíromságát[4] a zavaros 17. századi magyar történelem korszakalkotó eseményei indítják el. Az 1664-es szégyenletes vasvári béke világossá vált a magyar rendiség számára hogy nem maradt más választás, mint az elszakadás a Habsburgoktól. Wesselényi Ferenc nádor vezette összeesküvés azonban elbukott, és leleplezését követően a magyarországi protestáns lelkészeket és tanítókat azzal az ürüggyel hogy, a Nádasdy-Zrínyi-féle összeesküvésnek ők is részesei voltak. 1674-ben Kollonics Lipót a pozsonyi bíróság elé idéztette, s a lelkészek egy részét hitük vagy hivataluk és hazájuk elhagyására kényszerítette, illetve a nápolyi gályákra elhurcoltatta. Ezeket a súlyos ellenreformációs törekvéseket az 1681-es soproni országgyűlés próbálta orvosolni. De hogy kerül Száki János egy falusi lelkész ebbe a történetbe? Nos a Wesselényi-féle összeesküvés ügyében 1671. ápr. 4. Viglebius Jánost aki 1666-1672 között volt komáromi evangélikus lelkipásztor, kihallgatták Komáromban, aki ekkor 38 évesnek vallotta magát. Zrinyi, Frangepán és Nádasdy dolgairól vallomása szerint ő semmit sem tudott. Ennek ellenére Hofkirchen Károly Lajos várparancsnok és Széchenyi György győri püspök már 1672. jan. 25-én elvették a nem régen saját költségükön épített templomukat, parókiájukat, iskolájukat s egyéb ingó és ingatlan vagyonukat. Viglebius lelkészt kiűzték a városból, templomukat a jezsuiták kapták meg, akik Aranyszájú Szent János tiszteletére szentelték.[5] Elűztek két reformátusok lelkészét is, Szondi Istvánt és Csúzi Cseh Jakabot[6]. Az elfoglalt egyházi épületek még ugyan ezen év június havában leégtek és többször is voltak a városban tüzesetek. A protestánsokat erre gyújtogatással vádolták. Hoffkirchen várparancsnok és Széchenyi püspök törvényszéket rögtönöztek és Száki János ekeli református lelkészt és Súri Lőrincné lelkészözvegyet, mint állítólagos bűnösöket 1672. szeptember 1. halálbüntetéssel kivégeztek.

Tömören így szól a történet, ám érdemes megnézni a részleteket, megnézni azt a történelmi teret, hogy ez az eset milyen közegben is játszódott le, milyen felekezeti ellentétek voltak akkor Komárom városában egy olyan zavaros időszakban, mikor néhány év alatt a protestáns többségű város katolikussá vált köszönhetően a könyörtelen ellenreformációnak. Ekeli Száki János története csak a kezdete annak az ellenreformációs hullámnak, amely később gyászévtizedként íródik be a református emlékezetbe.

Révkomáromban a 17. század elejétől fogva a reformátusok képezik a lakosság többségét, és ez azt is jelenti hogy a soraik közül választották a városi tanács és elöljáróság nagyobb részét is. Így 1666-ban újra megválasztották városbíróul Kecskeméti Csik Balázst. Ekkor egy Géczy nevű jezsuita szerzetes rávette gróf Souches várparancsnokot, hogy ne erősítse meg a választást, hanem utasítsa a révkomáromi polgárokat, hogy katolikus bírót válasszanak.[7]A protestánsok kénytelenek voltak Hattyú István személyében katolikus bírót, jegyzőt és a tanácsba is hat római katolikus polgárt választani. A protestánsok a vármegyéhez is folyamodtak, de mind hiába. A jezsuiták pedig rábeszélték a városi tanácsot, hogy a bíróválasztás színhelye a szent András temploma legyen. 1716-tól kezdve pedig az újonnan választott bíró a tanács és a nép kíséretében a szent András templomába vonult és ünnepélyes szentmise és prédikáció hallgatása után a plébános kezébe tette az esküt. Nehéz dolog volt az időben bírónak lenni 1669. december havában gróf Hoffkirchen, Hattyú Istvánt mivel nem a várkapitány elképzelései szerint viselte magát a katolikusok irányában és nem akart vakon hódoló szolgája lenni a tábornoknak, letétette és saját házában őrizet alatt tartatta.[8]  Előző évben 1668. szent Adalbert ünnepén (ápr. 23.) történt, hogy a reformátusok, szőlőben és kertekben dolgoztak és Géczy jezsuita szerzetes ez miatt saját kezűleg verte meg és kergette el a munkásokat. A nagy lármára az utcán összefutottak a protestánsok és fokost, fejszét, kardot és puskát ragadva vették üldözőbe Géczyt és csatlósait, akiket csak gróf Souches őrserege mentett meg a lincseléstől.[9] Az említett Géczy és Souches-féle üldözések és jogfosztások csak előhírnökei voltak mindannak, melyeket Szelepcsény György esztergomi érsek és királyi helytartó, Kollonics Lipót bécsújhelyi püspök a Révkomáromba rendelt Széchény György kalocsai érsek és a vakbuzgó Hoftkirchen várparancsnok a következő években véghez vittek.

1672. január 27-én Szelepcsényi György esztergomi érsek és királyi helytartó a jezsuiták és a komáromi születésű gróf Kollonics Lipót bécsújhelyi püspök sürgetésére Széchényi György kalocsai érseket és egyszersmind győri püspököt királyi biztosnak küldték Komáromba. Akinek rendeletére az említett napon gróf Hoffkirchen Károly Lajos katonai karhatalommal elfoglalta mind a két protestáns felekezet templomát, iskoláját és egyéb egyházukhoz tartozó javaikat. A városból kiűzött lelkészeket, halálbüntetés terhe alatt megtiltotta a város területére való lépést. A lutheránusok megadták magukat, de a reformátusok tiltakoztak. Bár hiába, mert még ugyanaz nap déli 12 órakor el kellett hagyniuk Szundy István és Csúzy Cseh Jakab református és Viglebius János evangélikus lelkésznek a várost s a két felekezet minden vagyonát Thorday Ignácz a szent András templomának plébánosa vette át a királyi biztos kezéből a Jézus társasága számára.[10] A templomukat védő reformátusokat Hofftkirchen katonáival elüldözte, lelkészeiket, Szondy István és Csúzi Cseh Jakabot elűzték és halálosan megfenyegettettek, hogy ha visszatérnének Révkomáromba.[11] Ezeket a sérelmeket elmondják az evangélikus rendek az 1687-dik évi pozsonyi országgyűlésre felterjesztett sérelmeik között ekképen: „Szabad királyi Révkomárom városában a templomok, iskolák elfoglaltattak, mindkét hitvallású evangélikusok lelkipásztorai elűzettek; a helvét hitvallásúak iskolai épületei a franciscanus páterek által lerontattak; klastromi lakásnak a helyben levő helvét hitvallásúak parochiális épületei elfoglaltattak, az iskolához tartozó telkeket pedig darabonként eladogatták Ezeken felül kegyes alapítványaik, clenodiumaik, hittel közre adott pénzeik elvétettek és elraboltattak.”[12] Ezután megkezdődött az elfoglalt javak felett az osztozás. Thorday Ignácz, mint jezsuita plébános, a saját rendje számára szerette volna megtartani, de a ferences rendiek is követelték a részüket. Mivel nem sikerült elosztaniuk egymás között az elkobozott vagyont, Szelepcsény György érsek úgy intézte el a dolgot, hogy a lutheránusok egyházi javai a jezsuitáké, a reformátusok vagyona pedig a ferenceseké legyen. De annyit még is elértek a jezsuiták, hogy a református gyülekezet templomának tornyából, amelyet lebontottak, mert közel állt a városhoz, ők két harangot kaptak, a ferences rendiek pedig csak egyet és az óraművet. Az evangélikus templomot német plébániatemplomnak szánták, a körülte lévő temetőbe keresztet állítottak, az iskolát pedig katolikus német iskolává alakították, amelynek mindjárt kezdetben 50 tanulója volt.[13] De gazdagon kárpótolták őket azon ezer tallérral, a melyet I. Rákóczy György fejedelem özvegye az érsekújvári kálvinisták templomának kijavítására a révkomáromi református egyháznál helyezett el, és a mely Lipótnak egy 1672. évi szeptember 16-án kelt rendeletével a ferencesek tulajdonába ment.[14] A templomaitól, iskoláitól, összes egyházi épületeitől[15], vallásgyakorlatuk folytatásától megfosztott protestánsok a tőlük elfoglalt egyházi épületeket felgyújtották. Jezsuita vallomások alapján a jezsuita kolostort is fel akarták gyújtani, mégpedig olyan formán, hogy a kolostor közelében levő vár árkába rejtették el gyújtó szerkezeteket. Az állítólagos gyújtogatóknak egy protestáns szolgálót és bűntársát egy 18 éves fiút, elfogtak. Azt vallották, hogy „azon legutóbbi tüzeket is, melyek Öt esetben 18 házat[16] hamvasztottak el, egy csallóközi református pap felkérése folytán tették, aki pénzt adott egy a varosban lakó özvegy papnénak, hogy azon gyújtogatókat fogadjon fel.” Az özvegy papnénak — így szól a vallomás — sikerült is egy katolikus vallású közkatonát megvesztegetni, aki a várból gyújtó szereket, taplót, kénkövet és puskaport csempészett ki. A vallomások egyértelműen kínvallatások irányított eredménye volt. Ugyanis egy már nem komáromi aki közvetlenül nem is volt érdekelt miért vállalkozott volna arra, hogy a komáromi reformátusokért bosszút álljon? Egy szegény prédikátor ugyan miből adhatott volna pénzt gyújtogatok felfogadására? Egy lelkészözvegy hogyan lehetett neki tettestársa? És ha a komáromi kálvinisták kiakarták üldözni városukból a jezsuitákat vajon volt-e szükségük volt-e Száki János vagy Súri Lőrinczné közreműködésére?[17] Ezt a korabeli források sem hitték el.[18] Thury Etele nem vitatja, hogy a tüzeket protestánsok okozták volna, inkább az mellett van, hiszen könnyen vezethetett bosszúvágy protestánsokat az elvett templomokért és iskolákért, de hozzáteszi, hogy azért egy-két ember nemtelen bosszújáért az egész protestáns felekezetet sújtani nem lehet. Egyrészt kérdésként felmerül, hogy a jezsuitáknak kapóra jött-e a gyújtogatás ürügye arra, hogy rég kiszemelt áldozatukat, a felső dunamelléki püspök fiát, Száki János ekeli református lelkészt eltávolítsák? Másrészt pedig református lelkész már nem tartózkodott Komáromban ilyenkor, hiszen ki lettek tiltva. Így használta fel a protestánsok üldözésére a révkomáromi tüzeket Szécsény György, aki később maga is kinyilatkoztatta, midőn az udvarában levő főemberek eme kérdésére: «mit akarnának a sok papoknak citatiojukkal, kiknek nagyobb része, maguk is tudják, hogy ártatlanok?» azt felelte, hogy «Magyarországban az evangélikusoknak olyan kötelet fontunk, melyet ha a nyakukba ránthatunk, soha többször az evangyéliumi vallás lábára nem áll, ha pedig azt nem cselekedjük, csak magunknak szerzünk bajt.»[19] Egyértelmű hogy nem az ekeli lelkész bujtogatta és fogadta fel a gyújtogatókat. A lelkészözvegy, aki Súri Lőrincz egykor révkomáromi lelkésznek az özvegye volt és akit szintén lefejeztek, ekkor már nem is lakott Révkomáromban, hanem szintén Ekelen, mivel a Száki János feleségével volt rokoni kapcsolatban. Már korábban említve volt, hogy halálbüntetés terhe alatt megtiltották az elűzött lelkészeknek, hogy visszatérjenek Révkomáromba. Száki János ekeli lelkész mégis visszatért ekkor Hoffkircheti egy Pál nevű vajdát, német katonákkal éjnek idején elküldött Ekelre Száki elfogására. Széchenyi György meghagyja a várkapitánynak, hogy ha kell, Zámolyi György kapitánytól katonai segélyt kérjen.[20] Száki János értesülve a közelgő veszélyről, mert — mint Katona György és Szabó István szemtanuk vallják — a katonák a sertésólban elbújva akadtak rá. Onnét „durva szidalmak és bántalmazások közt kivonszolva, a kövér férfiút oly erősen összekötözték, hogy keservesen nyögött alatta; azután kocsira vetve úgy vitték be Püspöki felől Komáromba szent Mihály nap előtt való héttel.”[21] Száki János ekeli lelkészt Ekkor Hoffkirchen, Széchény és a jezsuitákból alakult törvényszék a szolgáló, a 18 éves fiú és a katonától kicsikart vallomás alapján Száki János ekeli református lelkészt elfogatta és elevenen megégettette. A lelkészözvegyet Súri Lőrincznét, a 18 éves fiút, a szolgálót, Száki feleségét aki börtönében a szabadulás reményében katolikus hitre áttért, lefejezésre, a katonát pedig, a ki a legutóbbi négy tűz esetnek állítólagos szerzője volt, tettei színhelyén, négy ízben, tüzes vasfogókkal leendő megcsipkedtetésre és máglyára ítélte. Az ítéletet először a nőkön, majd a szolgálókon és a katonán hajtották végre, amelyeket Szákival végignézettek. A végére maradt ő maga, akinek kegyetlen halála a legszörnyűbb példa a gályarabság előtti szenvedéseknek.[22] Száki Jánost először az összekötözött kezeinél fogva egy bitóra feszítette a hóhér, amíg a lábaira akasztott nehéz kő súlya alatt izmai szakadozni kezdetek: szíve alatt parázzsal perzselte.[23] Majd „1671. Szent Mihály havának első napján megölettek a papot, a körülötte forgolódó jésuita, Diocletianusnál is kegyetlenebb szentatya az hóhérral megberetváltatta, azután forró olvasztott ónot öntetett fejére ezt mondván: «önts az ő fejére szentelt olajat, mert méltó ő ilyen drága kenetre.»”[24] Ezután az előre elkészített vásznat kénkőben és szurokban mártva meztelen testére varrták, majd meggyújtották és így eleven elégették. [25] Az áldozatok ártatlansága csakhamar kiderült, az ország protestáns rendei Lipótnak az 1681. évi országgyűlésen bejelentették az esetet. A katolikus klérus kitartott amellett, hogy a megégetés nem vallási okból, hanem a gyújtogatás bűne miatt hajtatott végre és ítélő bírái saját vallásbeli Assessorok voltak. Az evangélikus rendek azt válaszolták, hogy ők készek és képesek is még az országgyűlés folyamán bebizonyítani az ország rendjei előtt, hogy a lelkészt ártatlanul égették meg. De mindez nem sikerült, mert Hoffikirchen még ezután is épen úgy üldözte a jezsuitákkal együtt a protestánsokat, mint annak előtte.[26]

Itt és most meg kell emlékezni arról, hogy az 1674-ben Pozsonyba idézett lelkészek közül húszat 1674-ik május havában a révkomáromi vár börtöneibe szállítottak. A húszból 19 evangélikus és egy református volt. A révkomáromi révnél, Drahosóczi András várkapitány átvette őket és a török hadi foglyok közé zárta. Három nap múlva 17 evangélikus lelkész megtagadták a hitüket Köpeczi Balázs református lelkészt pedig, aki buzdította társait a hitükben való megmaradásra öt hónap magánzárkát kapott. Majd két társával, Szedéni István dörgicsei zalavármegyei, Bugányi Miklós sajógömöri evangélikus és Köpeczi Balázs szkárosi református lelkésszel sáncot ásattattak, követ, földet hordatta, utcákat söpörtettek. A révkomáromi protestánsok a börtönbe küldött adományokat nem adták oda nekik. Drahosóczi naponta magához hívatta őket és „esküdözött a boldogságos szűz Máriára, s minden szentekre, hogy mind Révkomáromban rothaduk el, ha át nem térnek a római katholika hitre; mert — úgymond — a király örömestebb elveszti koronáját, mint sem az országban más vallást elszenvedjen. Az ilyen ijesztgetésekre Köpeczi Balázs azt szokta vala felelni: «mi ajánljuk magunkat az Isten kegyelmes gondviselésében mert Magyar országot is megtekinti Isten, de akármint legyen is a dolog, mi Istenhez való kegyességünket, hűségünket és a jó lelkiismeretet megtartjuk és ebben a mi ártatlanságunkban a királyra appellálunk, akinek oltalma alatt hűségünket eddig is megtartottuk, ezután is megtartjuk.»[27].

Így történt meg, hogy a gyászévtized kezdete a Komáromban kivégzettekkel kezdődik, hiszen ezután indul majd a pozsonyi vértörvényszék a gályarabok perével. Ekeli Száki János története egybeolvad a gályarabokéval és emlékét csak Ekel község őrzi. Hálálnak 300. évfordulójára emeltek egy emléktáblát a református templom előcsarnokában. Komáromban a kivégzésének a helyen a jezsuiták egy szentháromság szoborcsoportot emeletek, amely mind a mai napig ott áll.

[1] Földváry László: Száki János prédikátor megégettetése. In.: Szőts Farkas (szerk.): Protestáns Szemle. 1903. 449. o.

[2] Földváry László: Száki János prédikátor megégettetése. In.: Szőts Farkas (szerk.): Protestáns Szemle. 1903. 449. o.

[3] Földváry László: Száki János prédikátor megégettetése. In.: Szőts Farkas (szerk.): Protestáns Szemle. 1903. 449. o. Séllyei István levelét Beregszászi Istvánnak lásd: Maklári Pap Lajos: Séllyei István levele. In.: Antalfi János szerk.: Sárospataki füzetek. 7. évf., 1863. Sárospatak 61. o

[4] Jelen rövid írás legfőbb kútfője Thúry Etele: A révkomáromi ev. ref. egyház múltja. című cikksorozata, amely a Protestáns egyházi és iskolai lapok, 1889, 32. évf. 32-44.számban jelent meg.

[5] Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924. 527. o

[6] Teológia doktor, református püspök, szül. 1639-ben Losoncon. Iskoláit Pápán kezdte, felsőbb tudományok hallgatására külföldi egyetemekre ment: 1663. okt. 22-től Franekerában járt, 1665-ben Utrechtben is megfordult. Franekerában lett theologiai doktor 1665-ben. Hazájába visszatérve, előbb kecskeméti rektor, 1668-ban pedig komáromi második lelkész lett, de innét 1673. elején Hoffkirchen Károly várparancsnok katonai hatalommal a ref. tanítókkal és tanulókkal együtt a városból kiűzte. Ezután Losoncra ment prédikátornak. 1674. márc. 5. a rendkívüli törvényszék elé idéztetett Pozsonyba s ápr. 4. fej- és jószágvesztésre ítéltetvén, fogságban maradt ott két hónapig, azután Sárvárra vitték, hol egy évig volt börtönben. 1675. jún. Triesztbe szállították; a csapatnak kísérő kapitánya hajlandó volt néhányukat váltságdíj mellett szabadon bocsátani; ennek beszerzésére Bécsbe küldötte Csuzit, ki a magával hozott összegért Beregszászy Istvánnal együtt szabadon bocsáttatott. Megfordult ezután Svájcban és onnan haza érkezvén, Losoncon (1676.) lelkészi hivatalát ismét elfoglalta. 1680-ban már kocsi komárommegyei ref. lelkész volt. Megjelent az 1681. soproni országgyűlésen. 1681–82-ben debreceni prédikátor volt. 1683. nov. 7. ismét a losonciak választották papjuknak. 1683. nov. 7. lett debreceni rendes lelkész és 1692 őszén, a Sellyei István halála után Pápára hívták lelkésznek. 1693-ban a veszprémi  szuperintendentialis gyűlésen a pápai, vagy veszprémi egyházkerület püspökévé választatott. Meghalt 1695 március 22. Pápán 56 éves korában. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/ letöltés ideje: 2017. október 21.

[7] Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924. 526. o.

[8] Értesítő a Pannonhalmi sz. Benedek-rend Rév-komáromi kath. Kis-gymnasiumáról az 1883-84-ik tanév végén. Komárom, 1884. 19.o

[9] Annales parochiae comaromiensis ad annum 1668. Idézi: Thúry Etele: A révkomáromi ev. ref. egyház múltja. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. 1889. 42. sz. 1338. o

[10]Értesítő a Pannonhalmi sz. Benedek-rend Rév-komáromi kath. Kis-gymnasiumáról az 1883-84-ik tanév végén. Komárom, 1884. 19. o

[11] Balázsovits Odoricus: Brevis historia conventuum ordinis s. Francisci Seraphici reformatae provinciae Mariae Hungariae. Typis Francisci Regii Mayer, Posonii, 1896. 157.o Idézi: Thúry Etele: A révkomáromi ev. ref. egyház múltja. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. 1889. 43. sz. 1376. o

[12] Paulus Okolicsanyi, Christoph Lehmann: Historia diplomatica de statu religionis evangelicae in Hungaria in tres periodos distincta, … et compendium principatus Transylvanici historiae, 1526-1703. Frankfurt, 1710. 232.o Idézi: Thúry Etele: A révkomáromi ev. ref. egyház múltja. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. 1889. 43. sz. 1376. o

Az eredeti szöveg: In Oppido Regio RevComarom, Templa, Parochiae, scholæ funt occupata, Ministri utriusque Confessionis expulsis, scholæ Helveticae Confessionis, ædificium,per Patres Franciscanos dirutum, ædificioque Claustri eorundem in loco Parochiae Helv. Confess. superaedificari applicatum, fundus verò ejusdem scholae divenditus est. Legata insuper pia, Clenodia & pecunia Juramento mediante ab Evangelicis exaSta & ablata.

[13] Értesítő a Pannonhalmi sz. Benedek-rend Rév-komáromi kath. Kis-gymnasiumáról az 1883-84-ik tanév végén. Komárom, 1884. 20. o

[14]Balázsovits Odoricus: Brevis historia conventuum ordinis s. Francisci Seraphici reformatae provinciae Mariae Hungariae. Typis Francisci Regii Mayer, Posonii, 1896. 159.o. Idézi: Thúry Etele: A révkomáromi ev. ref. egyház múltja. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. 1889. 43. sz. 1376. o.

[15] Paulus Okolicsanyi; Christoph Lehmann: Historia diplomatica de statu religionis evangelicae in Hungaria in tres periodos distincta, … et compendium principatus Transylvanici historiae, 1526-1703. Frankfurt, 1710. 205.o

[16] Az értesítőben találahtó szöveg szerint 28 házat gyújtottak fel. Értesítő a Pannonhalmi sz. Benedek-rend Rév-komáromi kath. Kis-gymnasiumáról az 1883-84-ik tanév végén. Komárom, 1884. 20. o. Ezen felül a pozsonyi vértörvényszéknek a prédikátorok elleni vádpontja szerint pedig 200 ház gyújtottak fel. Sőt a vádpont szerint a halálig elkeseredettek még ezzel sem érték be, hanem a jezsuiták rendházát is fel akarták gyújtani s állítólag magát a várat is romba akarták dönteni. Az eredeti szövegben a 61-dik vádpont: „Quod Comoromiense fortalitium ruinare volentes, tempore quo ventus illuc ferebat, oppidum accenderint, ducentis domi bus combustis otc”. Joh. Lapsánszki: Extractus brevis et verus etc. 1675. Tyrnaviae. 3. G. Lányi: Funda Davidis. 1676. 30. lap. Idézi: Földváry László: Száki János prédikátor megégettetése. In.: Szőts Farkas: Protestáns Szemle. 1903. 447-448. o

[17] Földváry László: Száki János prédikátor megégettetése. In.: Szőts Farkas: Protestáns Szemle. 1903. 448. o

[18] „Novimus ad delirae cujusdam Aniculae, mille questionibus tortae et vexatae confessionem, miserum quondam Predicantem, incendii illius reum fuisse accusatum; eumque — qui nunquam incendarius fűit — a nostri temporis incendariis persecutoribus ad rogum damnatum”. Apologia Ministrorum evangelicorum Hungarie. 1677. Közreadja: Rácz Károly: A nápolyi gályákra elítélt magyar protestáns lelkészek apologiája. In.: Heiszler József (szerk.): Sárospataki Füzetek. 12. évf. 1868. 874. o.  Idézi: Földváry László: Száki János prédikátor megégettetése. In.: Szőts Farkas (szerk.): Protestáns Szemle. 1903. 448. o

[19] Thúry Etele: A révkomáromi ev. ref. egyház múltja. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. 1889. 43.sz. 1378. o

[20] Földváry László: Száki János prédikátor megégettetése. In.: Szőts Farkas (szerk.): Protestáns Szemle. 1903. 449. o.

[21] Földváry László: Száki János prédikátor megégettetése. In.: Szőts Farkas (szerk.): Protestáns Szemle. 1903. 450. o.

[22] Lévai Attila: Az ellenreformáció eseményei és hatása Komáromban és környékén a 17. sz. második felében. In.: Peter Kónya (szerk.): Rekatolizáció, ellenreformáció és katolikus megújulás Magyarországon. Prešov, 2013. 78. o.

[23] Földváry László: Száki János prédikátor megégettetése. In.: Szőts Farkas (szerk.): Protestáns Szemle. 1903. 450. o.

[24] Bod Péter: Kősziklán épült ház ostroma. 1738. Kapótsi Mihály másolata 1770. Kézirat. 4.§ 6. o

[25] Friedrich Adolph Lampe: Historia ecclesiae reformatae in Hungaria et Transylvania. Trajectum ad Rhenum, 1728. 749. o., Bod Péter: Kősziklán épült ház ostroma. 1738. Kapótsi Mihály másolata 1770. Kézirat. 5.§ 7-8.o

[26] Földváry László: Száki János prédikátor megégettetése. In.: Szőts Farkas (szerk.): Protestáns Szemle. 1903. 452. o.

[27] Thúry Etele: A révkomáromi ev. ref. egyház múltja. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. 1889. 32.évf. 44.sz. 1401. o., Bod Péter: Kősziklán épült ház ostroma. 1738. Kapótsi Mihály másolata 1770. Kézirat. 41.§ 69. o

Illusztráció: A komáromi Szentháromság szobor

Cimkék: tanulmány

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Dörgő Tibor: A Jane Eyre filmadaptációi →

Csontos Márta: Reményik-ellenpólusok →

Popovics Tibor Miklós: A ruszin migrációs folyamatokról →

Dörgő Tibor: Charlotte Brontë Jane Eyre című regényének magyar kritikai fogadtatása →