december 26th, 2017 |
0Németh Erzsébet: Ciklustöredék
1.
Mintha menád lennék,
te holt Dionüszosz,
mementóként
dermedten ülsz ott
a fogyó Hold
alsó csücskében,
nyitott tenyered
akár sorsomé lenne…
Honnét arcomon az ütésnyomok?
2.
Kár volt ily gyorsan
elégetnünk egymást.
A büntetés nem marad el…
Mert bűn, hogy sugarad
nem tudja kinyitni többé
szendergő szirmaim –
Vezekelj!
3.
Játék volt csupán.
– szimultán –
te szultán?
én se Seherezádé…
(Mindketten másé)
vágyvihar
villámcikkanásai.
4.
Fehér-gyolcs-szavaidba
rejtett sebem felszakadt.
Kilencedet hasítottam
magamból,
felemet se kérted.
Összekuszálódott semmit
bogozok…
Ajkamon is
gubancos az ének.
5.
Gyönyörülj hozzám!
Könyörögj értem!
Akaródj álmot! –
Kéretlen kérem.
Túljutok addig,
eljutva végleg – – –
Gyönyörülj hozzám!
Kéretlen kérlek.
Ámenedj!
6.
Távolodj közelebb,
dobálj
durva kövekkel…
gyöngyökké válnak
mire testemig érnek –
Angyalodok!
Illusztráció: Aknay János Angyali üdvözlet c. festménye (2014)