Móritz Mátyás

Budapesten születtem 1981. december 17-­én. A rendszerváltozás környékén költöztem családommal Csepelre, és azóta is itt élek. Verseket, és egyáltalán saját önszántamból írni, mi több, olvasni, csak a szakközépiskola első évében kezdtem el. Szerintem azt még a nálam tehetségesebb, okosabb és szakavatottabbak sem tudnák pontosan megfogalmazni, hogy milyen különleges, nálam feltétlenül magasabb rendű erők vezéreltek az első művem megírásakor, hogy miféle varázslat vezetett kézen fogva. De én nem ellenkeztem egy percig sem, és a világ legtermészetesebb módján megadtam magam és követtem a rendkívüli áramlatot. Aminek idővel meg is lett az eredménye, hiszen a Nap Sziget c. irodalmi folyóirat a legjobb lírai műért járó Bánkúti Miklós­-díját is sikerült kiérdemelnem, a Napút egyik tematikus haikupályázatán (Kavics) különdíjban részesülhettem. Írásaim több antológiában is olvashatóak, ahogy nem egy nyomtatásban megjelent folyóiratban is, többek között a Napútban, a Kapuban, a Klárisban, vagy éppen a Fedél Nélkülben, és nem utolsósorban a Sport Pluszban. A jelen oldal folyóiratának 2016/1-­es számának mellékleteként megjelenő Káva Téka Füzetek 101. számában megjelenő A belakott magánzárka (hogy ne legyek saját hálátlan utókorom) anyagomban vesszőparipámként próbálom megfejteni, hogy a költészet és a költők vajon mi és mik, és a szociális érzékenységemről egy emlékirat formájában teszek fényes tanúbizonyságot a nagy nyilvánosság előtt. A kötet anyagát nemrégiben elhunyt Édesapám, Móritz György emlékének ajánlom.