Fenyvesi Félix Lajos: A tollat letettem
„Bennem lépdelt könnyű lábad”
Vas István
1
Száznyolcvan napig bennem lakoztatok
hű reformátorok, tudósok, Biblia-fordítók,
és ti ismeretlen diákok, kik évszázadokon
átsuhanó szavakat titkon lejegyeztetek.
Voltam szerzetes, ki csepp vizet, morzsányi
kenyeret nem vett magához, imádkoztam
cella-homályban, hegyes vasszögekkel kitűztem
tételeim… Voltam Wartburg várának
foglya, a héber Ószövetség, a görög
Újszövetség vallatója, dühödt parasztok
csitítója, mikor hová állított Isten.
2
És lobbant tűzzel teli tábor,
égig érő lángban városok és falvak,
a fél-vad zsoldosok emberhúst faltak,
és mind itt hagytatok engem.
Megpihentem fehér falú templom csendjében,
kerestem lábnyomotok nappal és éjjel,
forró pusztában és kanyargó ösvényen,
de hiába: a kidőlt keresztet se találom!
Húsz napja sincs, hogy bennem beszéltetek,
szavaitok sütötték szívemet,
azóta lett bennem csillagtalan éjfél.
3
Holnap kiléptek a kövesedő időből,
fény-ruhában, kiket nem tántorított semmi el,
sem máglyatűz, sem gályarabság,
örök áldozathozatal, ha újra kell,
sorsvállalva mentetek, mind, előre!
Feltámadás hűs szele fújj a világban,
süvíts rajtam át,
csendesítsd el a háborgó tengert,
háborúk nem szűnő ágyúrobaját –
legyen új kezdet: virágozd a tavasz fákat.
Illusztráció: Nyírbátori harangtorony (Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
