szeptember 23rd, 2017 |
0Marina Cvetajeva: Lélekóra
1.
A lélek és éjszaka mélyét
Nem számolja óraütés
Néztem a kedves szép szemét
S eltelt számolatlan éj
Senkié még, kettős gáttal
– emlék nélkül, teljesen –
Csendes éj nyugalmával
Életed innen kezdődik el.
Az ős farkasanya nézi így
Fiát látnokin, s látja – Rómát!
Az anyai álom sziklaszirt…
Mit elhagytam, neve nincs már,
Minden, mit lepel takart, lehullt,
Az elvesztettből megmutatkozott
Mint Egyiptom lányának, mikor
Az egykori nádkosár fölé hajolt.
1923. július 14.
2.
A lélekóra mélyén
Az éji óra mélyén
Mérföldes lépéssel
A lélek belépett
Ez órán a világ
Tetején kikötött, hogy
Uralkodjék, palotában
Lélek-cár, világ ormán
Ajkadat marja, szempillád
Porozza a hó.
Atlantisz ajtaja az éji
Lélek-bejáró.
Ez órán, hol a lélek, s bús szem
A Vega csillaggal halad,
Legédesebbek gyümölcsei
Léleknek s bánatnak
Bánatra árnyék kerüljön:
Orom nőttön nőjön
1923. augusztus 8.
3.
A lélek órája, mint a holdé,
Bagolyé, ködpárás, sötét,
Ily órán keresztezték
Dávid húrjai az álmokét,
Saulét, e reszkető, hasztalan,
Vörösre festett órán,
A lélekórán, vihar óráján,
s a gyermekén, ki ez órán – enyém.
Ily órán a szív rejtekmélyén
A gátak kiszakadnak! réseken
Áttörnek, s minden titkok
Kimondatnak, felszínre törnek
Fátyol lehull, nyom fordul,
nincs ösvény, sehova út
a lélekórán, nyomorúság-órán
s a gyermekén, ki ez órán – szíven üt
Az én kínom ez – szólítasz majd,
ahogy hasít sebész kése,
gyereket, anyát, ki számonkérőn
kiált: Élnie mivégre?
Aztán nyirkos tenyér a lázra:
Feküdj. Így kellett lennie.
A lélekórán, a kés óráján
s a gyermekén, ki e kés-órán enyém.
1923. augusztus 14.
Csanda Mária fordítása
Illusztráció: Marina Cvetajeva