Suhai Pál: Mikszáth Kálmán gyermekversei a kritikai kiadás dilemmáinak tükrében
Levél Szondi Györgynek
Kedves Gyuri! Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Hát én megtartom, a hőségriadó viszonyai között, gépem lefagyott állapotában is. (Amit most írok, kölcsöngépen…) De írok – a másodlagos képiség korának viszonyai között is. Betűk jönnek, jóllehet képeknek – szkennelt szövegeknek – kellett volna eredetileg menniük: a Mikszáth-versek íróasztalfiókban rekedt fénymásolatainak. De talán nem is baj e sok baj – bevezetőt eléjük a Napút Online Asztalfiók-rovata számára úgyis kellene küldenem, hát most – a kényszerből erényt faragva – küldöm. De előbb írom. Eme kis bevezetőnek talán címet is illene kreálnom. Legyen tehát címe is e szövegnek: Mikszáth Kálmán gyermekversei… stb. S hogy értsd, Te s a nyájas olvasó, mindehhez még hozzá kell tennem: üzenet is ez a kis összeállítás – üzenet a kritikai kiadás szerkesztőjének. Üzenet és szerény javaslat egy problémája megoldására.
Mindehhez még a következőket illik tudni (amit a Mikszáth-kiadásokban jártas olvasó mellékesen tud is). De azért elmondom. A Mikszáth-szövegek kritikai kiadását Bisztray Gyula és Király István meglehetősen régen, 1956-ban indította. A Cikkek, karcolatok XX., a sorozat 70. kötetét szerkesztőként 1977-ben még a fönti szerzőpáros jegyezte, a 71. kötetet azonban, még ugyanebben az évben Király Istvántól Rejtő István vette át. Utóbbiak azonban csak pár évig, Bisztray Gyula 1978-as haláláig tudtak közösen dolgozni. Pár évig ugyan még mindkettejük neve szerepel a címlapon, Bisztrayé azonban már keretben. Az 1982-es 76. köteten már csak Rejtő István nevét látom (valójában ’78-tól ő vette át a sorozat szerkesztését, s ő is irányította 1991-es haláláig). Ezt követően került az alábbiakban hosszasabban idézendő
Hajdu Péter kezébe a karmesteri pálca. S mint alábbi szövegrészletéből kiderül, a közben végbement irodalmi paradigmaváltásnak s a részben ebből következő eredeti koncepció megvalósíthatóságának a gondjával, állítása szerint bizonyos kérdésben egyenesen lehetetlenségével is.
Az idézet szövegét Hajdu Péter 2014-ben közreadott SZÖVEGVÁLTOZAT – NOVELLAVÁLTOZAT – MŰFAJVÁLTOZAT (A Mikszáth kritikai kiadás némely tapasztalatai) című írásából veszem (real.mtak.hu/23336/1/textologia.pdf): „Annak idején a sorozatot csak nagyjából tervezték meg. Fennmaradtak ugyan az MTA valaha volt Mikszáth Kálmán-kutatócsoportjának anyagai között Bisztray Gyula tervei az utolsó novelláskötetekre, de az a novellamennyiség, amit ő összegyűjtött, és amivel nekem sikerült a korabeli sajtót pásztázva kiegészíteni, nem elég az általa tervezett három kötetre. Ez persze részben a finanszírozás mai nehézségeiből adódik. A Bisztray által sajtó alá rendezett 41. kötet mindössze tizenhat novellát tartalmazott 130 oldalnyi főszöveggel. Az általam kiadott, hasonló terjedelmű novellaanyagot tartalmazó, ám jóval nagyobb jegyzetapparátussal ellátott 42. kötetet a kiadó már túlságosan vékonynak találta: nem érdemes kemény vászonkötésben ilyen vékonyka könyveket kiadni, és nehéz az ehhez szükséges sűrűséggel forrásokra pályázni. Ráadásul a Bisztray tervezte három hiányzó kötetből kettő, a 43. és a 45. még ennél is kevesebbet, mindössze tíz-tíz novellát tartalmazott volna, igaz a köztük levő 44. kötet meg több mint harmincat. A sorozatszerkesztőkkel meg a kiadóval egyeztetve arra a döntésre jutottunk, hogy a kései novellisztikát mindössze két kötetben fogjuk kiadni. Ezek közül az egyiken lényegében az utolsó simításokat végezzük. Így viszont megnő a hézag a sorozatban a novellák és a Cikkek, karcolatok között. Az elbeszélések sorozata a 44. kötettel fog végződni, míg a publicisztika csak az 51.-ikkel kezdődik. Mi kerülhetne a hiányzó hat kötetbe? A versek, a mesék, Az amerikai menyecske című utolsó, befejezetlen regény és a levelezés pótkötete nem tesz ki többet maximum négy kötetnél, de inkább csak kettőt. Az amerikai menyecskével az a fő probléma, hogy az elkészült regénykezdet meg az azt beharangozó, előzetesen publikált regénytervek együttesen is igen csekély, két-három ív terjedelműek. Viszont a kiadásnak nyilvánvalóan tartalmaznia kell (de inkább csak a jegyzetapparátusban vagy függelékként) a Mikszáth Albert által megírt teljes regényt. De ha a regényszöveg nagyobbik részét az író fia írta, akkor egy ilyen kötet tulajdonképpen indokolatlanul kerülne bele a Mikszáth-összkiadásba, hiszen egy másik szerző művét adnánk ki.”
Mennyi aggodalom, és szinte mind megoldhatatlannak tűnik – nem irigylem a szerkesztőt. Nekem azonban mégis csak lenne néhány megoldási javaslatom a fönti „hézag” betömésére. Először is el kellene ismerni (kellene tudni elfogadni), hogy illesztéseknél szokott forrasztási nyom maradni. Kiküszöbölhetetlenül. Itt pl. az idézet szerzője által is szerepeltetendő Mikszáth Albert-féle regény-kiegészítésnek (a jegyzetek között vagy függelékként való) szerepeltetése. De e művelettel máris megvan az igényelt kötetterjedelem s a kötetek közül az egyik. Ha ehhez hozzáadom a levelezés tervezett pótkötetét és a szóban forgó elbeszéléseket (ötvenvalahányat számoltam) kettő helyett mégis három kötetbe osztom, máris a harmadiknál tartok. A mesék is megtöltenek egy külön kötetet: ez már négy. S utoljára, de nem utolsósorban itt vannak a versek is, amelyek – s legyen ez mondandóm csattanója és meglepetése – terjedelmüket tekintve két kötetet is kitesznek. Az egyik a „felnőtt” verseké, épp most állítottam össze gyűjteményüket: harminchárom „kisebb”vers és három „nagyobb” elbeszélő költemény – a legszűkebb magyarázatokkal is másfélszáz A/4-es oldal. A másik a gyermekverseké: ötvenhárom vers (Mikszáth eredetileg három kötetben jelentette meg őket). Ha mindezt összeszámolom, megkapom a kívánt hatos számot. Áthidalható tehát a tervezet s a rendelkezésre álló anyag ellentmondása. Ehhez azonban (be kell látnom /!/) kellenek a jórészt birtokomban lévő Mikszáth-költemények, de a velük való kalkulálás is.
Talán az alábbi mustra, legalább a mustra szemléltetni, legalább szemléltetni képes a fönt elmondottakat. Igaz, hogy csak a gyermekverseké áll itt rendelkezésemre – a „felnőtteknek” szánt anyag már a Palócföldé. De talán nem is baj ez így. A gyermekversek anyaga ugyanis egyéb meglepetéssel is szolgál. Szinte a csalimesék módján. Mikszáthtal az anyagfeldolgozás szintjén a nyolcvanas években kerültem közelebbi kapcsolatba. A Cikkek, karcolatok XXVIII. és XXX. kötetét Rejtő Istvánnal közösen ekkoriban rendezhettem sajtó alá. Rejtőnek tudomására jutott versírói ambícióm, ezért nekem szánta a Mikszáth-versek feldolgozását is. Sőt, a rendelkezésére álló anyagot át is adta nekem. Időközben Rejtő István meghalt, a verseket tartalmazó dossziék azonban nálam maradtak. Jobb későn, mint soha. Adósságomat a versek kötetbe gyűjtésével, kommentálásával és közlésével most kezdtem el törleszteni. Adósságom a gyermekversekkel szemben is fönnáll – ezeket is kézbe vettem tehát. S ekkor jött a meglepetés – az anyag nem Rejtő István gyűjtése, hanem Bisztray Gyuláé. Tőle kapta Rejtő, akitől pedig én. Ráadásul nem is csak gyűjtése, hanem félig-meddig feldolgozása is ez a Mikszáth-verseknek. Szinte minden lapon ott olvashatók Bisztray Gyula széljegyzetei, néha a „nagy” Mikszáth némely megoldásával szemben ugyancsak kritikus véleménye is (tudható, hogy Bisztray nemcsak lapszerkesztő, irodalomtörténész, filológus, adomagyűjtemények szerzője, de költő is volt – verseit Éltem én is Árkádiában címmel 1943-ban jelentette meg). Az alábbiakban szemlélhető anyag, túl azon, hogy a kritikai kiadás mekkora hasznát veheti majd megjegyzéseinek, e kommentárokkal igazán érdekes. Tehát már nem csupán Mikszáth, hanem Bisztray munkája okán is. A nyájas (és/vagy tisztelt) olvasó pedig nemcsak a korabeli gyermekversekkel kapcsolatos kíváncsiságát elégítheti ki, de betekinthet (a szövegkiadásnak éppen félkész mivoltában tekinthet be) a textológiai munka rejtelmeibe is.
Kedves Gyuri! Nagyjából végére értem mondandómnak. Legföljebb annyit tehetnék még az eddigiekhez, hogy az ezután szkennelendő anyagot, amely ebbéli minőségében értelemszerűen kép, az eredeti Mikszáth-kötetekben külön képanyag illusztrálja (ebből Bisztray varázslatos tevékenységének köszönhetően harmincnégy kifejezetten jó minőségű fénykép is rendelkezésünkre áll). Ha kívánod (ha vállalod), általuk vagy egy részükkel mintegy négyzetre emelheted a fönt elmondottak szerint nélkülük is szemléletes válogatást.
Válaszodig is mindihletesen: Pali
Suhai Pál
Budapest, 2017. augusztus 2.
Illusztráció: Mikszáth Kálmán (Glatz Oszkár grafikája)
Ezek is érdekelhetik!
Herczegh Ferenc: Álmodtam →
Czóbel Minka – Szabadkai válogatás →
Komáromi Gabriella: Palackposta →
