Tari István: Eltujásodás (Két vers)
Távirányítós
újgazdagok
oly szánalmas
nagyzolásán
rágódnak a
büszkén balga
újszegények
szakszerűen
és bizony most
magyarázzák
el nékik hogy
miért jó az
ami éppen
ellenükre
történhet csak
Eltujásodás
Harsogó műnépzene rázza seggét
Erjedő balkáni miazma páráll
Megcirógatná a Reménytelenség
Léha virágszál
Lengedezhet műfüve − visszalöknék
Eltujásodottan a vágy kiáltvány
Selyme megdermedve − e mű-öröklét
Néha kihátrál
Nem lehet jól élni ma ott, hol orvul
Rosszul élnek mások! A fel-felizzó
Gyűlölettől körbe kövezve: dicsfény
Nélkül a zsákmány.
És a Vers szerelme ha megbolondul
Szájakon lángol, melyek egybenyílók
Furcsa nyelve híveit elveszítvén
Száll paripáján
Illusztráció: Tari István portréja
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
