Lajtos Nóra: Örökréten nyíló szerelem
Hitvesi költészet Kégl Ildikó és Filip Tamás Kétszemélyes ország című bilingvis kötetében
Jelen kötet a nálunk Petőfinél, Radnótinál kiteljesedő hitvesi költészetet kívánja új alapokra emelni: a Kétszemélyes országot Kégl Ildikó író, költő, újságíró, Fecske Csaba monográfusa és férje, a József Attila-díjas Filip Tamás költő, esszéista alkotják.
Líratörténetünkben páratlannak nevezhető vállalkozásuk: egy olyan szövegkorpuszt hívtak életre, amelynek darabjait a szerelem érzékeny szála fon egybe, de amely szál van olyan erős, hogy képes legyen egy egynemű líra felmutatására a kétféle hang (férfi és női) ellenére is. Ebben a kétszemélyes országban az én és a te: pontosabban a szerelem, és az azt megkreálni tudó versnyelv uralkodik mindkettőjük felett. A kötet közel félszáz verse hű bizonyíték arra, hogyan lehet egymásra találni nemcsak az életben, hanem a költészetben is. Két külön úton induló líra találkozik itt, az örökréten, ahol látni lehet, „milyen szépen izzik / az ég párnája” (K.I.: Csipkemadár), vagy hallani azt, hogy „lelkes / festők színeitől nevetnek a házak.” (F.T.: Világgá kiáltom) A kétféle verseszmény jól egymáshoz idomul a kötetben: bátran állítható, hogy amennyiben nem egymás után szerepelnének a versek a két költőtől, hanem felváltva, bizony csak a kontextus adná a megoldókulcsot a kezünkbe, kinek a hangját is halljuk.
Intenzív képek uralják a kötetet: „téplek, haraplak / ragadozószemem villog a bozótban, hajnalodik tőle, / zihálásom fákat szaggat, / te mégsem félsz / vad viharomtól…” (K.I.: Áldozati billog); „Mennydörög és örvénylik a vérem…” (K. I.: Északra tarts); „A forgószél imádjon minket. / Csavarjon tövestől ki. / Egymásra dőljünk, fa a fára, / és ha tűzre tesznek, / örökké égjünk.” (F.T.: Máglyaélet) Az érzéki hús-vér szerelem mellett azonban ott tapasztaljuk az intellektualitásában is megragadott érzelmet. Filip Tamás írja Világgá kiáltom című versében: „Mondd szótagolva: Szép.” Halmai Tamás többkapus értelemezési lehetőséget nyit meg ezen imperatívusz előtt: „(1) A szépség elemezhetetlen; racionális közelítéseknek nem enged; illetve (2) jelentéskörei a nyelven túl rajzolnak titkos mintázatokat. (3) Ami szép: teljes. Mindig.” (H.T.: Paradoxon és eufória – Egy Filip Tamás-verssorról). A szépre „rímelő” kék tónus az, ami dominánsan jelen van a kötetben: kék május, kék kréta, örökkék, Szerelem-kék, kék lépcső formában. A kékséget Kégl Ildikó a „rázkódó tenger” képében hozza be a kötetbe Papírhajó című versével, ami az „örökkék”-ben nyer megigazulást: „Igen, mi rendeltük ide / a déltengerre induló szerelvényt. / Vigyen el minket az örökkékhez…” (F.T.: Harmadik vonat)
A Kégl Ildikó és Filip Tamás hitvesi kötészetét színre vivő Kétszemélyes ország igen különleges, egyediségében megragadó korpuszválogatás, amely még azt az ismert hermeneutikai alapszituációt is képes eloszlatni, mely szerint a nyelv olyan erdő, amelyben el lehet tévedni, az egyetlen biztató benne, hogy legalább mindenki ugyanabban az erdőben téved el. A Kétszemélyes országban nincs helye az eltévedésnek: letisztult élmény-és érzéklíra, külcsínében is becses kötet, melyet Gyermán-Tóth Márta angol nyelvű fordításában is olvashatunk.
*
Kégl Ildikó – Filip Tamás: Kétszemélyes ország, Ildikó Kégl – Tamás Filip: Land for Two, ford.: Gyermán-Tóth Márta, Parnasszus Könyvek, Budapest, 2025