Halmai Tamás: Arcképcsarnok (»portré-haikuk«)
„A világ lényegéhez
mindig kevés a szó,
köréje burkot képez
az el nem mondható.”
(Szauer Ágoston: Kozmológia)
„Amit két szóval,
pláne eggyel elmondhatsz,
maradjon sóhaj.”
(Bertók László: Kazalban a tűt)
*
Kempis
Lehetünk feslett:
Krisztus tudományára
hite fölesket.
Pascal
Űrbéli nádszál.
Fogadást kötsz. Ott légy a
feltámadásnál.
Hölderlin
Szép toronylakó!
Szavad toronynál nagyobb
fénnyé torladó.
Rilke
Sorsot sirázi
angyal–német szótárból
silabizálni.
Simone Weil
Ki térdre fakadt
Assisiben. És vele
a templomfalak.
Christian Bobin
Virággá válok,
ha olyanok nem lesztek,
mint a virágok.
Babits
Krisztus alszik a
szapphói zsoltárban is.
Ó, a klasszika!
Pilinszky
Szerzetesi út
szóval tartani a szót.
Becsben a Fiút.
Vasadi Péter
Túl hímes imán
engedjétek hozzám a
Gyermeket! Ámen.
Kalász Márton
Micsoda bárkán
jönnek állataink, hogy
mindegyik bárány!
Báthori Csaba
Műveltségi teszt
tudni igét, amelytől
művé lesz a test.
Filip Tamás
Álomból fejtett
történetek. Romlani
el-elfelejtek.
Bánfai Zsolt
Szorong és dereng.
Ismerős idegenség.
Otthonos, de rend.
Hegedűs Gyöngyi
Tettedet mégis
visszajátsszák a szavak
a teremtésig.
Leveles Ibolya
Filigrán sóhaj.
Halaknak vízből épül
fohász, hajóraj.
Hegyi Botos Attila
Mégsem veszett el:
Atlantisz nem a sziget,
hanem a tenger.
Halmosi Sándor
Kelet és Nyugat
közt a magasság. Holdra
a mélység mutat.
Acsai Roland
Medárd alkotta
égen versek úsznak el.
Madárdal-kotta.
Iancu Laura
Szélből kiserken
arcod. Töviskoronát
szó is viseljen.
Izsó Zita
Vándorló sebek
húgom szívén. Tengeren
flottilla heged.
Miles Davis
Fogadban tartod,
s átviszed, hangonként, az
innenső partot.
Harcsa Veronika
Szabad egy hangra?
Létet rögtönző világ.
Pentaton mantra.
Helka
Bimbózó erdő.
Citerázni kobozon.
Új eredet jő.