Wehner Tibor: BUDAPESTI RÖVIDEK

•

Bódé

Felállított egy bódét a Ferenciek terén.

Zárt ablaknyílására cédulát ragasztott, jól látható, már messziről olvasható betűkkel írt szöveggel:

ZÁRVA
HAZUGSÁGIGAZOLÁSOK KIADÁSA
(NAPONTA 8 ÉS 18 ÓRA KÖZÖTT)
A BLAHA LUJZA TÉRI BÓDÉBAN

A Blaha Lujza téren nem volt bódé.

Budapesti interaktív szoborterv

A budapesti Várkert Bazár előtt húzódó Duna-parti sétányon, szemközt az egykori Hotel Intercontinentallal, egy bronzba öntött – eredetileg összecsukható, fából készült, vászon ülőrésszel és háttámlával kivitelezett – „rendezői szék”-et (szék-szobrot) helyezünk el úgy, hogy a szék a Duna túlpartja felé fordulva erős fémcsapokkal, összecsukhatatlanul rögzül a sétány járófelületébe.

A szék támlájának hátsó felén – a megszokott RENDEZŐ vagy ART DIRECTOR-felirat helyett – a következő, domborművű bronz betűkkel írt szöveg olvasható:

szemlélődőszék
FINTA JÓZSEF
építésznek

És a székkel szemben, a sétányt lezáró Duna-mellvéd falán – amely felett feltárul a túlsó part pazar építészeti panorámája – hatalmas graffiti-betűkkel mázolt felirat virít:

UGYAN HOL RONTOTTAM EL?

Budapest, Széna tér

a Kun Béla-emlékmű hűlt helye láttán megriadt aranyszarvas
drabális emlékművét magunk mögött hagyva
a Széna térre érkezünk
ahol a múlt rétegei elég súlyosan egymásra rakódnak
vándor
ma már ezen a téren is hiába reménykedsz
a pláza-börtön egyetlen vásárlója sem kísérel meg szökést
és nem lesz egyhamar pláza-börtönlázadás se
láthatatlan összetartó kapocs az árengedmények és a haszonkulcsok szögesdrótja
(a hátsó fronton árufeltöltők és smasszerek felvétele folyamatos)

a sugárzás (önéletrajzi adalék)

a gimnáziumi évek alatt végig azt éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben, a levegőben állandóan valamilyen zavaró dolog terjeng. (tanáraim ezt szükségszerű életkori sajátosságként minősítették.) állandóan mentálisan szédelegtem. aztán érettségi után mintha csillapodtak volna ezek a tünetek, vidékre költöztem, stb. egyszer, hosszú évek múltán, olvasgatás közben fény derült a megmagyarázhatatlan zavar okára: a budai gimnázium (ahová korábban a magyar nemzet számos kiválósága is járt és furcsa legendák övezték testnevelő tanárának pedagógiai módszereit) épülete melletti házban, amely szorosan érintkezett az iskola (és ennek a szónak itt különös súlya van) kissé szűk, de azért az osztályok közötti kosárlabda-küzdelmekre azért alkalmas tornatermével – és ahol centerjátékos lévén, meglehetősen sok időt kényszerültem elpocsékolni tehetségtelen csapattársaim körében – Ottlik Géza lakott. itt élt és dolgozott. akiről akkoriban (gimnáziumi) osztály- és nemzedéktársaim közül nem nagyon tudott senki semmit. bizonyára sokszor össze is futhattunk, amikor én a délutáni edzés után hazafelé igyekeztem, ő meg éppen egy bridge-partira indult: akár előfordulhatott az is, hogy egy kis szakaszon egymás mellett, vagy egymást követve, azonos irányba mentünk – az utca, a járda azonban kétségbevonhatatlanul ugyanaz volt –, csak aztán ő az ellenkező oldalra érkező buszjáratra kászálódott fel. a busz már eleve zsúfoltan futott be, az ülőkalauz hiába nógatta a hátsó peronon szorongókat, hogy lépjenek beljebb a kocsi belső terébe. nem is tudom, hogy reagált erre a nógatásra a tömeg miatt teljesen mozgásképtelen Ottlik Géza. ez az én, ellenkező végállomás felé közlekedő buszommal is – ritkán közlekedő hegyi járat – kísérteties megegyezéssel ugyanígy volt, és én magamban ilyenkor – távolodóban a gimnáziumtól, oldódva kissé a feszültség – mindig elküldtem a kalauzt a náthás picsába. (akkor még nem volt akárkinek autója, mint manapság.)

FALKA FLOTTA (fővárosi közlekedési körkép)

Egyre több gond volt a kutyasofőrökkel.

Sorra érkeztek a diszpécserszolgálathoz a csekkek és a fizetési felszólítások a tilos parkolások miatt, de a gyorshajtásokat megtorló bírságolások heti száma is egyre nőtt.

Néhány notórius szabálytalankodót büntető tanfolyamra küldtek, de a legsúlyosabb, humánus pedagógiai módszerekkel megoldhatatlannak tűnő problémát a megvadulók jelentették.

Ha elütöttek egy gyalogost, biciklistát vagy motorost, akkor segítségnyújtás helyett marcangolni kezdték vérző áldozataikat. Ilyenkor persze – az egész város be volt kamerázva – gyorsan közbeléptek a viszonylag gyorsan a helyszínre érkező sintérrendőrök.

Ezeket a sofőrkutyákat a hosszadalmas bírósági eljárást mellőzve tiltották el a gépjárművezetéstől, és Isten háta mögötti menhelytelepekre száműzték őket, ahol a gondozóknak álcázott smasszerek állandóan idétlen játékokkal idegesítették őket:

a ketrecek előtt gyorsulási versenyeket rendeztek önjáró játékautó-modellekkel.

(bejegyzés Marcel Duchamp sakk-naplójában)

budadapest