Balogh Andrea Johanna: Spiritualitás a kommunikációban – betegségben és egészségben

•

„A múlt (…) szerves és elválaszthatatlan része a jelennek, mint ahogy a jelen sem egyéb, mint a jövendő kezdete.” Wass Albert [1]

A hit meghatározására több megközelítést tettek az egyházi és világi szakértők, tudósok. A megfogalmazások szerint megközelíthető a hit a filozófiai–ismeretelméleti területről, miszerint az elméletek olyan elfogadását, vagy éppen tagadását hirdeti, amelyek közvetlen és azonnali igazolása sem érzékileg, tapasztalatilag, sem logikailag nem lehetséges. A vallásos megközelítésből a hit, azaz Istenhit, egy vallás tanítását igaznak fogad el. A harmadik megközelítés a materializmus, amely egyéni döntést, egyfajta hitet követel meg. Megfigyelhető azonban, hogy a halálhoz közeledvén, szenvedésben, bűnben és egyéb krízishelyzetekben, katasztrófák következtében, vagy csupán az idős kor közeledtében az olyan emberek is gyakran fordulnak a vallás felé, akik addig ezt nem tették.[2]

Maslow piramisában a hovatartozás érzésével is találkozunk az alapszükségletek sorában, amelyek együttesen, döntően határozzák meg az egyén magatartását, a legerősebben ható érdekek útján. A hovatartozás érzése jelentős hatással jelentkezik az ember mindennapi életében. A személy keresi a helyét, ha bizonytalan egy közösségben, s akkor érzi biztonságban magát, ha megtalálta azt a környezetet, azt a társaságot, ahol saját személyisége is megmutatkozhat, ahol önmagát adhatja, s minőségi igényeit beteljesítheti. A vallás, a hit biztonságot nyújt a mindennapi akadályok leküzdésekor, a bajba jutott ember számára a megoldásban, összességében egy lelkileg kristálytiszta élet megteremtésében.

A vallás értelmezéséhez több jeles filozófus, tudós nyúlt segítséget saját szemléletét érvényesítve. Köztük Sigmund Freud, Alfred Adler, Carl Gustav Jung, Viktor E. Frankl, Szondi Lipót, Erich Fromm.[3]

Viktor E. Frankl munkái arról számolnak be, hogy a vallás segíthet a lelki gyógyulásban és a terápia segíthet a hithez való visszatalálásban. Az ember – akár elfogadja, akár nem -, utolsó leheletéig hisz valamilyen (lét)értelemben. Szondi Lipót sorsanalízise szerint az én egyik funkciója a vallásfunkció. A terapeuta megnyithatja a páciens számára a hithez vezető utat! „Appertura ad coelum”[4] Erich Fromm: Az Istenfogalom-fejlődést vizsgálva véli megtalálni a vallásos érzelem alapvető alkotóelemeit. /Ich werdet sein wie Gott/ Feltétel a félelemtől való szabadság. Olyan vallást keres, amely az embert szabaddá teszi. Az ember önmegvalósítása kerül a középpontba![5]

A kommunikáló személy kötődése a valláshoz, a spirituális szemlélethez megmutatkozik a párbeszéd során. Ennek kapcsán érdemes még egy fogalommal foglalkoznunk, amely magában rejti a meggyőzőképesség magasabb szinten történő alkalmazását. Ez a karizma. Egy olyan lelki, kegyelmi ajándék, amely a személyes varázs, természetfeletti képesség, személyes vonzerő, rendkívüli képességét rejti magában. Ha csak arra gondolunk, hogy nagy szellemi vezetők milyen hatást gyakoroltak az emberekre, bizonyosságot nyer, hogy a karizma egy olyan ajándék, amely a meggyőzőképességet erősíti. Egy különleges adottság. Mind az orvosi, mind a vallás területén a vezetésre és a megnyugtatásra is szolgál, amelynek során a kommunikáló személy a kommunikációs helyzetben elnyeri az őt hallgató emberek figyelmét, bizalmát. Gondoljunk például Kalkuttai Szent Teréz anyára, Indira Gandhira, II. János Pál pápára, Martin Luther Kingre, Luther Mártonra, Kálvin Jánosra, vagy modern korunk képviselőire, mint például Steve Jobsra, vagy éppen Diana hercegnőre. Már megjelenésük is magával ragadja az emberek érdeklődését, az elhangzottak pedig hitelességet nyernek személyüktől.

A kommunikációt kísérő adottságok kiegészíthetők a szorgalommal, odafigyeléssel, a fejlődésre fordított energiával. A spiritualitás, a vallás, a hit ereje támogatást, egy biztos bázist, a tiszta élethez vezető úton kitartást és az önmegvalósításhoz önbizalmat nyújt. Életutunkat sokszor keresztezik olyan váratlan helyzetek, amikor a változtatás szükségessége mutatkozik meg. Az addig megtett út a magunk mögött hagyott múltat jelenti, amely azonban szerves része egész életünknek. Az előttünk álló időszakban új feladatokkal kell megbirkóznunk, új kihívásoknak kell megfelelnünk. A válaszokat a miértekre csupán addig érdemes keresni, míg a múlt történéseit értelmezzük, levonjuk a következtetéseket és ezeket átértékelve a tapasztalatok gyűjteményével egy új világot építünk magunk és környezetünk számára. Sohase feledkezzünk meg az ima erejéről! Az Istenhez szóló imádságok megerősítik lelkünket, segítenek a feldolgozásban és megszilárdítják hitünket. „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige.” (Péld 25/11) Az ige, mely betegségben, szomorúságban, bajban és káoszban kisegít minket, egészségben, örömben, gondtalanságban és rendben megerősíti hitünket.

[1] Wass Albert: Kard és kasza. Mentor, Marosvásárhely, 2001. 6.

[2] A témával kapcsolatban lásd részletesen: Vallás és hit a gyógyításban. Szerk.: Vértes Gabriella – Fábián Tibor Károly. Medicina, Budapest, 2008.

[3] Hézser Gábor: A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyve. Magyarországi Református Egyház, Budapest, 1995. 17–41.

[4] Hézser (1995) 36–37.

[5] Hézser (1995) 38.