Mondd meg nékem, merre találom…

Vers m1

április 1st, 2025 |

0

Dancs Szabolcs: postfact (versek)

*

postfact


testem folyóvizét is felajánlom
érted, technológia

oltott muslicákat átlátszatlan, seszínű tégelyekben
érted, tudomány,

sok apró és értelmetlen,
mert emberi: halált

feláldozok egy verssort:
érted, te csalárd,

az atmoszférát szennyező kérdéseink sorát

*

mítosz


a lapos ég boltozatába kesze-kuszán bevert szögek
– ezek valánk.
miként a villám egy-egy égi lény
rosszallása csak –
s miként az Isten és/vagy a Nap
fénye örök, s lélek el nem hamvad,
olajkútjaink úgy el nem apadnak

ha emlékszel még lövöldözős játékainkra
a múlt század végén, mikor úgy tűnt, mintha
az ocsmány rend, dühöngő eszme
a múltba
gubózna,
avagy a képzeletbe
befalazott dimenziók része lenne

lásd akkor:

itt tartunk most, a lapos égbolt
mítoszában új bölcseletként teremtve
a tébolyt

*

Gellért-hegy


hiába mind

a tompa érintést,
puha érkezést ígérő, törékeny
ívű porcelán mozdulat –

a Gellért-hegy tövében,
zugában, zegében:
képernyőkéken
lobbanó sziklás, sötét csend –

s ugyanitt és ugyanakkor
fekete ég: ölünkre hajló –

hiába, mert idelenn –
a tompa érkezés, sötét csend
továbbra is csak idegen:

kecsesre fabrikálva,
balerinásan keresztbe vetve
lába –

hiába, hiába

nem hív magához,

nem hív magába

*

*

Illusztráció: drosophilák laborban


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás