Horváth Tibor: Assulatim (szilánkonként) / vers
Levelek fonákja erek rejteke állatok fájdalmas könnycseppje
beforduló utcasarkok talánya
ablakokba olvadó árnyékok árválkodó kiáltások
párnák puha szenvedése tűzfalak tárulkozó őszintesége
ajándék félelme trójai faló lándzsát nyelő üressége,
lapuló ármányok
mozdulatlanná korbácsolt hullámok
tenger sziszegése Laokoón fizetsége
múltból varrt jelen kapaszkodó cérnaszálak hamvadása
szakadék magasba néző vágya szürkeség égre kúszó szivárványa
kárhozatot kínálók mosolygása
felhőarcok egymást kereső rohanás
magányos megadó lassulás
összekulcsolt kezekből pergő kövek hangtalan zuhogók
világtól oldó opálos szemek kérdése temetőket teremtő feledése
Istent áhító csend-semmitől kolduló
porladó öröklét hordozó …
Ezek is érdekelhetik!
Ispány Marietta: Vízen járva (versek) →
Aknay Tibor: Mi volna →
Halmai Tamás: Arcképcsarnok (»portré-haikuk«) →
