Varga Árpád: halál-memoár (vers)

•

nekem négy dal jelentette mercuryt
az első az i want it all
a rendszerváltozás idején
láttam a tévében a klipjét
anyám mutatott rájuk
– nézd csak ez a queen –
villództak a fények
az énekes a levegőbe ütött
– panni néni kedvencei
még a koncertjükre is elment –
pedig ez akkoriban nagy dolog volt
aztán mi látogattuk meg keresztanyut
a pécsi klinikán egy borús szürke napon
bár fiatal volt sajnos leukémiás lett
anyámmal együtt dolgoztak az egészségügyben
ott lettek annyira jóban hogy érkezésem után
felkérte református keresztszülőmnek
és akkoriban vesztettem el az első kutyámat is
kicsi fekete tacskó volt morzsi a neve
elütötték a nagypeterdi szolgálati lakásunk előtt
pont ugyanott ahol végül anyámat
panni néni halálhíre érte

a mindent akarás
szememben így bizonyult kevésnek
keresztanyám freddie-nek adta a stafétabotot
a the show must go on lett aztán a temetési zene
kis hazánk kilátástalanságának siratóéneke

később általánosban kilencvenháromban
(erre már pontosan emlékszem)
az ebédlőben a nagyszünetben
mialatt gyakran mártogattuk
egy bögre édes kakaóba kiflijeinket
a sulirádióból szólt a pet shop boys go westje
és az újra kiadott remixelt living on my own
(ezt persze akkor még nem tudtam)
– dee do de de dee do de de – de sokszor hallottuk
miközben magamban azon töprengtem
hogyan adhat ki új dalt egy halott

a made in heaven volt aztán az utolsó stúdióalbum
ezen volt a negyedik dal emlékezetemben
a you don’t fool me jó kis dance köntösbe bújva
a magyar bravo summer hits első kazijáról ismertem

gyermekkoromat kísérték végig
ezek a kultikus pop-rock dalok
ez a jellegzetes hang
s a hozzá tapadó
fanyar-méz pillanatok
egy perzsa-indiai-brit zenész
magyar fiúcskára gyakorolt hatása
mint jó szimurg tollából jósolt sors
fonódott velem a halálba