Magyar-bolgár plener | III. rész: Szondi György százéves könyvespincéje | Poétai plener 14.

Az első részt a részletes bevezetővel s az érintett részvevőkkel ld. itt: http://www.naputonline.hu/2025/03/24/magyar-bolgar-plener-i-resz-nador-terem-poetai-plener-14/

Az előző (a második) rész pedig ezen a linken érhető el: http://www.naputonline.hu/2025/03/25/magyar-bolgar-plener-ii-resz-vajdahunyad-vara-poetai-plener-14/

FOTÓK

•

IVAN HRISZTOV

Szondi pincéje
—bolgár népdalmotívumok alapján

Mikor a Duna kiszárad,
írástudók szántsák fel!
Betűkkel a költők bevessék!
Szavakat szüljenek a betűk!
A szavak zengő könyveket!
Egyként áradjanak a könyvek
Szondi György pincéjéből fel!
Öreg és ifjú egyszerre zúgja:
a költészet tréfát nem ismer!

Fordította: Szondi György

PETAR CSUHOV

Szondi pincéje

Szondi
a kiadó
a költő
a műfordító
a bolgarista
otthonában fogadott minket

Végigjártuk
szobáit
csak könyvek
folyosóit
csak könyvek
ruhái is
könyveken
könyvei között tovább
könyv könyv felett
aztán asztalhoz
ültünk
vártuk hogy borral kínáljon
finom
magyar vörösborral
de ő csak ült
és hallgatott

Majd azt mondta
– megyünk le
a pincébe

Összekacsintottunk –
nyilván ott őrzi
finom
magyar borát
biztosan ott
csinált egy ivózugot
vendégeinek

amikor azonban
kinyitotta a fehér ajtót
s mögötte meghallottuk
hogyan lüktet
az idő
könyvhegyeket láttunk
folyóiratzuhatagokat
közöttük pedig
keskeny ösvény
amelyen csak
istenfélő lélek
vergődik keresztül

összenéztünk hőkölten
és hitetlenkedve
akkor értettük meg
hogy voltaképp ez
Szondi bora
melyet
a napok hordóiban
érlel
s amellyel
poharát
a Jövő
egészen
a világ végéig
emeli

Fordította: Szondi György

SZABÓ PALÓCZ ATTILA

Szondi pincéje

ha ezek a betűk egyszer
itt mind ránk omlanak
súlyosabb lesz terhük mint az újvidéki
előtetőn
a vasbetonba kódolt iszonyatnak

a vidám szavak betűi is behódolnak
mindvégre
árnyak kelnek föléjük terpeszkednek
s csak a betűpatak csörgedez le
a lépcsőkön a lábunk alatt
és bokáig süppedünk az írásjelekben
ahogy a sivatagban a szél viszi a homokszemeket

de ennek a betűtengernek
szárnya van
ahogy a Nap útján túl már megpihen
abban a pincében ott a Cédrusok alatt
miután vándorló útjáról hazatér

mert kilincs itt a tér
messzeható titkoknak nyitja
könnycsatornák áradása a kupacok mélyén
könnyed testre
könnyed este
mert ennek a csendnek itt vad ereje van

ennek a csendnek itt

a csend ereje szól az elemek ellen
miközben az iszonyat kódja szorítja a mellem

Fotók: Szondi György, Teodora Sztankova

Illusztráció: Ivan Hrisztov, Szabó Palócz Attila, Petar Csuhov