Utassy József gép- és kézirataiból*
*Részlet a Párom a sorsban című, műhelyünkben készülő,
Utassy Józsefről szóló könyvből, szerzője a költő felesége.
(Utassy József a mai napon született 1941-ben, Ózdon)
*
Horváth Erzsébet: Az út kezdetén
Utassy József az egri Dobó István Gimnázium tanulója 1955 és 1959 között.
„Elsős vagy másodikos lehettem, már nem emlékszem pontosan, mikor írtam az első verset.”
A vers előkerült a hagyatékból. Alkony a címe, 1957. XI. 19. Kedd – pontos dátummal.
Mellette az előző napon írt Ki lesz az a lány…? című vers ugyanúgy adatokkal: Eger, 1957. XI. 18. Hétfő. Szintén vonalzóval aláhúzva.
Közöltem ezt a két verset Dalba fog az ember című könyvemben, amely 2011-ben jelent meg a Pannon Tükör Könyvek sorozatban Zalaegerszegen.
Alcíme: Utassy József költő élete versekben-képekben. A 70. születésnapjára készült, a 70.-re, amit már nem érhetett meg.
Még gimnazista korában veszi meg az első spirálnoteszt. Kialakult, el is dőlt, hogy ez lesz a legmegfelelőbb az íráshoz.
A notesz. No, teszem azt – szokta mondani.
Ezeket fogja ő megtölteni gondolataival, ujjgyakorlataival, próbálkozásaival.
Van köztük egy Vázlatok című, amelyben ceruzás rajzok is találhatók. Portrék, kocka – árnyékával, emberszem és hasonló figyelemre méltó vázlatok.
Öklöm című rajza különösen jól sikerült.
Mocorgott, bujkált benne valamilyen kifejezési vágy, ami vitte-vitte egészen a versig.
Amikor felvették az akkor még egyetlen bölcsészkarra, elindulás előtt szigorúan átnézte addigi írásait. Százhúsz versét égette el, mert gyengének, értéktelennek tartotta őket.
Szerencsére a hagyatékból kerültek még elő, amelyekről megfeledkezhetett.
Csokorba szedve ezeket nyújtjuk most át Önöknek, kedves olvasók.
2006-ban még egyszer – utoljára – elmentünk Szigligetre. Itt, ekkor, január 23-án és 24-én született a kézzel írt négy vers. Az írás eléggé szétesett, a gondolatokat is nehéz már összeterelni.
Ezek az utolsó versek.
*
Versjegyzék
A remélt csók
A búsuló kamaszhoz
Késő ősszel a várban
Szilárd Csabához
Hitem
Mégis költő vagyok
Művésztestvér
Rezeda
Sors
Eskü
Falusi bálon
Hóhérdal
Kiáltások
A Költészet jegyese
Csak én, egyedül
Hit és Valóság
Kassák
Nyárutó
Születésnapi ajándék-szonett
Távirat
Huszonkét éve él
Elutazás
Félelem
Kantáta
Utóirat
[Huszonkét éve él]
Huszonkét éve él, s a sercegő örömtől
minden verse egy-egy papírra hullt
örömkönny.
Körtáncot lejtenek előtte már az évek.
Szegény fiú csak ír, ír: minden költemény lett.
Ellene már nem indul vonat az állomásról,
estefelé a bakter sörözni csalja Szárszón.
Kívül ágaskodnak gondok, ellentétek –
az édesanyja sír, apjából fénykép lett.
Egyetemista még. Az űrhajósról verset
dünnyög hazafelé: gyalog a sínek mellett.
*
*
Illusztráció: Utassy-gépirat