Mondd meg nékem, merre találom…

Kéz-Irat uj1

március 23rd, 2025 |

0

Utassy József gép- és kézirataiból*


*Részlet a Párom a sorsban című, műhelyünkben készülő,
Utassy Józsefről szóló könyvből, szerzője a költő felesége.
(Utassy József a mai napon született 1941-ben, Ózdon)

*

Horváth Erzsébet: Az út kezdetén

Utassy József az egri Dobó István Gimnázium tanulója 1955 és 1959 között.

„Elsős vagy másodikos lehettem, már nem emlékszem pontosan, mikor írtam az első verset.”

A vers előkerült a hagyatékból. Alkony a címe, 1957. XI. 19. Kedd – pontos dátummal.

Mellette az előző napon írt Ki lesz az a lány…? című vers ugyanúgy adatokkal: Eger, 1957. XI. 18. Hétfő. Szintén vonalzóval aláhúzva.

Közöltem ezt a két verset Dalba fog az ember című könyvemben, amely 2011-ben jelent meg a Pannon Tükör Könyvek sorozatban Zalaegerszegen.

Alcíme: Utassy József költő élete versekben-képekben. A 70. születésnapjára készült, a 70.-re, amit már nem érhetett meg.

Még gimnazista korában veszi meg az első spirálnoteszt. Kialakult, el is dőlt, hogy ez lesz a legmegfelelőbb az íráshoz.

A notesz. No, teszem azt – szokta mondani.

Ezeket fogja ő megtölteni gondolataival, ujjgyakorlataival, próbálkozásaival.

Van köztük egy Vázlatok című, amelyben ceruzás rajzok is találhatók. Portrék, kocka – árnyékával, emberszem és hasonló figyelemre méltó vázlatok.

Öklöm című rajza különösen jól sikerült.

Mocorgott, bujkált benne valamilyen kifejezési vágy, ami vitte-vitte egészen a versig.

Amikor felvették az akkor még egyetlen bölcsészkarra, elindulás előtt szigorúan átnézte addigi írásait. Százhúsz versét égette el, mert gyengének, értéktelennek tartotta őket.

Szerencsére a hagyatékból kerültek még elő, amelyekről megfeledkezhetett.

Csokorba szedve ezeket nyújtjuk most át Önöknek, kedves olvasók.

2006-ban még egyszer – utoljára – elmentünk Szigligetre. Itt, ekkor, január 23-án és 24-én született  a kézzel írt négy vers. Az írás eléggé szétesett, a gondolatokat is nehéz már összeterelni.

Ezek az utolsó versek.

*

Versjegyzék

A remélt csók
A búsuló kamaszhoz
Késő ősszel a várban
Szilárd Csabához
Hitem
Mégis költő vagyok
Művésztestvér
Rezeda
Sors
Eskü
Falusi bálon
Hóhérdal
Kiáltások
A Költészet jegyese
Csak én, egyedül
Hit és Valóság
Kassák
Nyárutó
Születésnapi ajándék-szonett
Távirat
Huszonkét éve él
Elutazás
Félelem
Kantáta
Utóirat

 

A remélt csók

A busuló

Késő ősszel

Szilárd

Hitem

Mégisköltő

Művésztestvér

Rezeda

Sors

eskü

Falusi bálon

hóhérdal

kiáltások1kiáltások2

A költészet jegyese

Csak én egyedül

Hit és valóság

Kassák

Nyárutó

születésnapi ajándék

Távírat

[Huszonkét éve él]

Huszonkét éve él, s a sercegő örömtől
minden verse egy-egy papírra hullt
örömkönny.

Körtáncot lejtenek előtte már az évek.
Szegény fiú csak ír, ír: minden költemény lett.

Ellene már nem indul vonat az állomásról,
estefelé a bakter sörözni csalja Szárszón.

Kívül ágaskodnak gondok, ellentétek –
az édesanyja sír, apjából fénykép lett.

Egyetemista még. Az űrhajósról verset
dünnyög hazafelé: gyalog a sínek mellett.

*

elutazás

Félelem

Kantáta

 

Utoirat*

*

Illusztráció: Utassy-gépirat


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás