Czilczer Olga: Dráma, Kabát (versek)
Dráma
Alél a törzs a fej a végtagok
burokkal a kamrák pitvarok
ahol a kis- és nagykörút ered
az elesett város emeletek
szédülnek le ünneppel köznapok
a porban lesznek maguk is porok
hol forgalom pulzált artériák
gyufa lángot sercent hegyoldalt a fák
pusztul a szív a hús a vér
a hamu egy tékával felér
az idő a drámához díszlet
mivé a szó a csend mivé lett
*
Kabát
Szúnyogot zizegés
szőtte háló fogott
napot szivárványa
soros bajaim szúnyogmása
jön velem amerre járok
ott is felejthetem a világot
szék karján a kockák
fehérek barnák
visszahívnak
„asszonyom ez nem a
maga holmija”
*
*
Illusztráció: „Port a pornak”
Ezek is érdekelhetik!
Molnár József: Sárkány, Visszatérő (versek) →
Mátay Melinda Mária: Megérkezés (vers), Papp Ákos: Fűszálon ring hitem (vers) →
A 2024-es Cédrus-pályázat verseiből és prózáiból (III)* →
