Turai Kamil: Lótuszmandala (vers)

szép gömbölyűre csiszolódott lírát
szeretnék csinálni mint Hellász tengeröbleiben
formál ki habkönnyű légiesen fehér kavicsokat
milliószámra a sós örvényekben habzó-alkotó víz
vagy az építőipari munkásszálló hetedik emeletén
játszódott tűvel és gyapjúszálakkal az otthontalan
házgyári segédmunkás makramé-textíliáján estefelé
távoli erdők családi susogását megidézve csendben
részről-részre lopják el sátánfiak alapjogunkat
templomablakainkba csimpaszkodik kígyók s viperák fajzata
kushad óljában az évszázadok óta sunnyogó város
szeretőjével tivornyázik a parázna-karrierista őreb
rezgőnyárfák lombjaiban bújdokló búbosbankák
dúdolják délben a patkolókovács dalmahodó dalait
mialatt kanalazzuk pusztaszeri nagynénémékkel a joghurtot
s égszínkék tollú angyal-szalakóták s jégmadarak próbálják tört szárnyuk
halálra készül a megfagyott bolygó egyfolytában
életben tartják örökhalandó fiai Lossonczy T.
például a Lukács-fürdőt idéző fő-főművében
letette a garast a 105 éves átlagéletkor mellett penegve
a világegész óriástojásból lassan felemelkedve előlép
az éjteli héjazatot törvén bíborbordó Nap-Turula
s megárnyékozza-aranyozza a hajszolt Teve-csordákat
így váltja diadal-dicsőség a kereszthalál förtelmét
s a jó kilométer mélyről felbugyborgó gyógyvíz
dögönyözi Hádész buzgó fürdőmestereivel elzsibbadt tagokat
az agyag s homokbányák beágyazott kincses gödreiből
évszázadok alatt felszínre mentve a bemocskolt magyar múltat