Radnai István: peremek, januári tavasz-éj (versek)
•
peremek
a várakozás kapuja nyitva áll
poros utcákon poros udvarok
kóbor kutyák lomposak sunyi sakál
a nádasban szimatol csavarog
felhők húznak az égen villámokat
döbbenve állnak mások remélve
tömi zsebét a mohóság noszogat
repes a szelíd esték erénye
ma merről fúj a szél az ujjadat
emeld az ég felé az olvasat
még mindig nem a fojtogató dráma
két tűzben izzítsd a hideg vasat
nyári estén elsuttogott szavak
az utcakép körül arany a ráma
*
januári tavasz-éj
megszólalt az est az álmának keresett
helyet a bölcs sötét madár nem is látni
a sarlós hold befog egy szende csillagot
elhiszem hogy visz a lábam egyébként csend
van úgy alattam nem inog a föld velem
forog magam forgatom fogom a ferde
tengelyét botom lenne az amely vezet
így mérem fel a mindenséget a fákat
ezer méteres szakaszt utána alszom
ülepszik bennem a vers a kék ég a hold
megül az udvarában a csillag elszalad
nem látom fák ágai metszik az eget
*
*
Illusztráció: /…/
Ezek is érdekelhetik!
Parcsami Gábor: Várhattál volna (versek) →
Fellinger Károly verseiből →
Száva Csanád: (horror vacui) / versek →
