A 2024-es Cédrus-pályázat verseiből (II)*
*Farkas Natália Krisztina, Guszti Ágnes
Harangi Benedek, Radnóti Anita
Seprényi Kinga, Sukola Eszter
alkotásai
Farkas Natália Krisztina
az útvesztőn túl
paplanvirágok borítják a dombot
rajta puha fekhelyem a lemenő Nap
s míg lassan szuszog az est sötétje
eggyé válok:
lélekben test, testben lélek
mivoltommal,
már nem keresem az idegent
ki nyughatatlan megtalált,
mert
mind a részem:
botorkáló, lassan kúszó szégyenek
baktatnak a vasút sínen részegen.
nem ismeri? kérdik tőlem, tagadom.
emlékek közt szemet vájó vaskarmok.
papírhajó ingázik a kert tavon
nézem ahogy szétmállik a szavakon.
kié lehet? kérdik tőlem, tagadom.
útra köpött rágógumi talpamon.
virágváza tűnődik az asztalon
kék iringó dúdol neki altatót.
ki énekel? kérdik tőlem, tagadom.
sziromhajón evickél a fájdalom.
*
Guszti Ágnes
Magam mögött
reggelre eltűnik
a hó, ahogy eltűnnek
a tegnapok, buborékokat
képeznek a véremben
az elszalasztott lehetőségek, egyre
sűrűsödnek az élethibák
az ereimben, hevesebben
lüktet, gyorsabban
élek, mint képes
lennék rá, keresztülzubog
rajtam az idő
lemaradok
magam mögött
*
Most nem hiányzik
időmosta emlékek illatát
kavarom egy bögre forró teába
a városra kapucnit
húz a köd
selymes pókhálóként szalad szét
a levegőben az utcai lámpák fénye
most nem hiányzik a lombok nevetése
most nem hiányzik a sárga szellő
most nem hiányzik a céltudat
kövér hófelhőkből
szállingóznak alá
meg-nem-élt napok és feledésre váró emlékek
hótakaró alá merül a szoba
egy bögre forró teában
feloldódik minden
amit életnek szokás nevezni
*
Harangi Benedek
Idő többé nem lesz
szárnyverdesés ablakom alatt
hírnököm önként lemond
könnyekkel küszködik ahogy
a szürke felhőgomoly szokta
csak nyel egyet magába fojtja
torka elszorul az enyém kapar
füstfelhőnyi keserű tülkölés
és végtagokkal ütköző lenruhák
sárlétől nehéz
metszetén
másfél hetem semmitvágyás
ibolyántúli kisülésben
hírzárlat és képfakulás
fülembe sípol
párkányomon hagyott intelem
fehérre égett hűlt helye
az átázott föld összerándul
férje süketnémán felé bámul
az összeroppanás közelsége
hátamra tapad
tarkómon a lehelete
szájszervét fonja bujdosó szavakra
cseppfolyósított gondolatmorzsáim
taposom megkésett
válaszok málladékába
angyal táncol kanócvégen
felém tekint fejem lehajtom
nyirkos verem aljzatára
hull nagy cseppekben
fáradt szárnypár árnyjátéka
feljegyzendő ismeretlen
hiányos jelentéslapot morzsolok
emelkedőn mászva zsebemből
kiejtettem gombnyi nevét
valaminek vetek számot
mire ujjbábjává zsugorodnék
másfél hetem tövig leég
*
Radnóti Anita
Önarckép
*
Seprényi Kinga
A közelítő éj
Csontváz erdő zörög
a zimankós őszön
fáj a gégének a jeges sóhaj
ködszaftban csúszik hajnali aszfalt
fagyfogak
harapnak
repedt
bőrbe
csonka árnylét-foszlány
vérbe fagyott a lány.
*
Sukola Eszter
Április 15.
Tavasz volt és rügyeztek az ágak.
Lepedőket vasalt az anyám.
Kávé illat lengte be a konyhát,
Aznap égett le a Notre-Dame.
Tizenhat voltam és szörnyen naiv.
Még egy szál cigit sem szívtam el.
Úgy éreztem, ennél már csak szebb lesz.
Hittem csodákban és Istenben.
Úgy emlékszem, szabadságra vágytam,
Felrúgni a normák falait.
Ki akartam tűnni a tömegből.
Szeretni akartam valakit.
Emlékeket hagyni magam után,
Kipróbálni mindent, mit lehet.
Meg akartam dönteni a rendszert,
Kiharcolni, hogy szeressenek.
Tavasz volt és rügyeztek az ágak.
Nem tudtam még, hogy szeretni fáj.
Bárányfelhők úsztak el az égen,
Aznap égett le a Notre-Dame.
*
Posztumusz
Ha megszököm a szelekkel
S kőbe vésik nevemet,
Ha keresnél, megtalálhatsz.
Olyan messze nem megyek.
Harmat leszek pirkadatban,
Lidércfény a mocsarakban.
Kutak mélyén a kívánság,
Bukott lelkekért imádság.
Múzsa leszek gyertyafényben,
Sötét szobák szegletében.
Azoknak, kik bennem hisznek
Homlokukra csókot hintek.
Poros könyvtárakba térve
Belebújok a mesékbe.
Napkirálynak leszek lánya,
Így szállok majd szájról szájra.
Ha a hétpróbát kiálltam,
Álom leszek a párnádban,
S ha emlékem eltemeted,
Utoljára csillag leszek.
*
*
*
Farkas Natália Krisztina, Guszti Ágnes, Harangi Benedek, Radnóti Anita, Seprényi Kinga, Sukola Eszter a 2024-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzői
*
*
*
Illusztráció: Cédrus-líra