Petar Csuhov: Haikuk*

A leghosszabb éj:
holló tolvajolja el
hóember szemét.

Földbe leszúrtam
fuvolám, mellé a kést –
ki melyik virágzik?

Kicsi kápolna.
Vele szemben kaszinó.
Istenre teszek.

Aludj és hallgasd:
halk dallal benned a halál
megifjúdik.

Alkony. December.
A tél deres hajában
jégrózsa nyílik.

Mikor levetkőzött,
ruháján a rózsa
elhervadott mind.

Esett álló éjjel.
Reggel az ajtó előtt –
te s a szivárvány.

Őszi reggel.
Az ágak közt sárga holló
rágja az esőt.

Piros téglák és vályogtető beszélgetésében dalmahodunk, kinn éjszakázik a hó. A tűzön nyugodt nevetés lángol, a goromba hold eltessékelve. Amikor lépések jönnek – senki nem űzi el őket, még ha vándoré vagy farkasé is mind. S ha el is szenderülsz, továbbálmodod, tündérszemekkel a szavak hogyan táncolnak, akárha valódi lelkek…

A halott lovag mellett kardja vallomását issza a föld. Törött körmökkel vértje csöndjébe karcol a Nap. Fejével a ló a lábat bólogatja, a sarkantyú fölötti hatalmát vesztett lábat. Sötét özvegyi ruhában árván elhagyja szeme világát a fény.

Egyszer városunkba is megérkezett a kútárus, pedig nem is volt ünnepnap. Lelőtt kis szigetként hozta portékáját a hátán, sokan vásároltak belőle. Volt, aki ablak, más ajtó helyett használta, megint más kémény gyanánt. Én a tükör helyére tettem. Aztán nekiszaporázta az este, és elrejtette az éppen hogy feltünedező előérzéseket.
Az árus pedig – már messze – szeméből szedte elő sorra az új kutakat.

Kerek szemhatárral virradtam föl helyben.
Éjjeli hajnal volt – görbe és éhes.
Félelmemből tüzet gyújtottam s kurta virradatot rögtönöztem.

Nő
közeledett felém.

Csattogó éj.

Falevél
fut össze combodon.

Én ordítok.

Fordította: Szondi György

*A nálunk is népszerű bolgár költő ma 18 órától Ivan Hrisztov társaságában a Bolgár Kulturális Intézetben (VI. Andrássy út 16.) vendégszerepel – verseivel, zenéjével.

A két bolgár költő Szabó Palócz Attilával és Szondi Györggyel három helyszínes poétai pleneren vesz részt. A dokumentált eseményről portálunk később ad számot.

Illusztráció: cím szerint