Egy kötet – három kritika (Plamen Dojnov: »Mások hangjai«)

•

1. Szvetla Kjoszeva: Plamen Dojnov kötetéről (Mások hangjai. Költészet, dráma, kritika [Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2024])

A bolgár költő, irodalomkritikus és történész Plamen Dojnov nemrég (2024 decemberében) megjelent könyve különböző műfajú műveket tartalmaz – verseket, drámát, kritikát -, amint azt a Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában megjelent elegáns kötet alcíme is jelzi. A hasonló szerkesztés Szondi Györgyöt jellemzi, aki szereti a kiválasztott bolgár szerzőt a maga teljességében bemutatni. Így tett azokkal a gyűjteményes művekkel, amelyekben Blaga Dimitrovát (1991), Konsztantin Pavlovot (2006), Ivan Kulekovot (2006), Nukolaj Kancsevet (2009) vagy Georgi Goszpodinovot (2014) mutatja be. Ebben az esetben azonban nem derül ki, ki a kötet összeállítója. Az említett gyűjteményektől eltérően, a Plamen Dojnov szövegeit tartalmazó könyvtest részleteket tartalmaz magyarul már megjelent művekből, pl. a”Három szín’ antológiából, a „Kávéköltemények’ verseskötetből, vagy az Idegennyekvű Könyvtár kiadványából, amely Dojnov „Magyar komplexus” versének fordítóversenyét mutatja be, valamint két olyan verset, amelyet helyben fordított le három magyar költő (Lackfi János, Molnár Krisztina Rita és Vörös István). A „Mások hangjai” c. dráma szintén megjelent már a „Madárezredes” (2009) című gyűjteményben, akárcsak az előszó a „Bronzpillák” (2002) antológiához, amely a bolgár költészetet mutatja be Petko R. Szlavejkovtól Georgi Rupcsevig.

Fontos a könyv szövegeinek válogatásánál az a figyelem, amelyet a szerző Magyarországgal való kapcsolatára fordít. Mint maga Plamen Dojnov elmondta, ez több pályán mozog. Az évek során részt vett olyan projektekben, amelyek a két irodalmat és alkotóit összekötik; a már említett „Három szín” kötetben, amelyben Dojnov nemcsak szerző, hanem a szokatlan kiadvány előszó-írója is. A kötetben a bolgár költők magyarul, a magyarok bolgárul szólalnak meg (Plamen Dojnov és Borjana Terzieva fordításában), és nem utolsósorban a Magyarországon töltött évek, amikor a „Kávéköltemények” születnek, és elmélyül az érdeklődése a magyar kultúra iránt. Dojnov kritikusi munkában is foglalkozik Magyarország témájával, a jelen kötetben ezeket „Az 1956-os magyar felkelés és a bolgár irodalom” képviseli; „A Másik olvasása” kritikai szövegek gyűjteménye a 2010-2020 közötti időszakban megjelent magyar könyvekről.

Bizonyára Plamen Dojnov munkásságának éppen ez a magyar irodalomhoz és kultúrához való kötődése az alapja annak a különleges figyelemnek, amellyel körülveszi a szerzőt, akit több oldalról mutat be a kötetben-

Plamen Dojnov nagy figyelemmel fordul a műfordítás felé. „A Másik olvasásá”-ban felteszi magának a kérdést: „Előfordulnak-e magyar könyvek bolgár nyelven?” A válasz a gondosan összeállított kritikai szöveggyűjtemény a magyar szépirodalomról, amely az új évszázad első évtizedében született. Csak reménykedhetünk abban, hogy ez az érdeklődés folytatódik, és a kiadásra kerülő magyar könyvek felé a jövőben is fordul figyelem. (Itt adok hangot aggodalmamnak, hogy a magyar irodalomnak Bulgáriában nincs tekintélyes elemzője, aki az újonnan megjelenő könyveket és szerzőiket figyelemmel kísérné, aki rendszeresen reagálna az újdonságokra, segítve azok recepcióját.)

Dojnov különös vonzerőt talál e „két, egymás számára áthatolhatatlan nyelv” párbeszéd-kísérleteiben. A „Három szín” borítóját, amelyen a bolgár és a magyar zászló látható, ezzel a felirattal:„ червеноо – бяло – зелено (a fordítás: piros-fehér-zöld)/fehér-zöld-piros”. Úgy értelmezi, mint a fordítói erőfeszítés allegóriáját, ahol a magyar zászló a bolgárnak pontatlan fordítása, és viszont. Mi az útja egymás megismerésének? Plamen Dojnov tudja, hogyan tegyen fel kérdéseket, és hogyan irányítsa azokkal a figyelmet a lényeges dolgok felé, egymás olvasásának, a kultúrák párbeszédének soron következő törekvése felé.

Nem titkolhatom különleges vonzalmamat Dojnov „Kávéköltemények” c. kötete iránt. Sikerült megragadnia a budapesti és bécsi kávézók légkörét, ahol az alkotó otthonosan érzi magát, mert a hely töprengésre hangolja és alkotásra sarkallja. Így válnak költeménnyé a hétköznapi kávéreceptek. Prózai szövegek is helyet kapnak közöttük, a kávé útját követik a világban, Afrikától és Dél-Amerikától Párizsig, Bécsig és Budapestig. Változatosak a kávézók is, az igényes szalonoktól a pályaudvari büfékig, a császárok és zeneszerzők nevét viselő kávéházaktól a Burgerkingig. Sokféleség jellemzi az italt is: a vaníliás kávé, likőrös kávé, tejszínhabos kávé feltűnés nélkül reagál az új évszázad kezdetének eseményeire: a Duna áradására Budapestnél, szeptember 11-ére. Leír különböző helyeket – a Prátert, a Nyugati pályaudvart (tervezte Eiffel), Anonymus szobrát. És ebből az egészből megszületik egy Budapest-, egy Közép-Európa- érzés, amely – számomra – felülmúlhatatlan.

A kötet szövegei nagyrészt Szondi György és Csíkhelyi Lenke fordításai,és nagyon pontosan tükrözik a szerző hangulat- és stílusváltozásait. Mint ahogy a fordítók eltérő stílusa is jól illik a benyomások sokféleségéhez és Plamen Dojnov sokirányú érdeklődéséhez.

Plamen Dojnov érdekes és bátor szerző. Figyelemreméltó, ahogy az első pillantásra jelentéktelen benyomásból fel tud építeni egy átgondolt és meggyőző koncepciót. Emlékszem a Haemus folyóirat egyik budapesti bemutatójára, amely mindvégig két nyelven zajlott, fordítás nélkül. Legtöbbünk számára ez természetes volt, de amikor Plamen megosztotta benyomásait és összegezte őket, kiderült, hogy ebben rejlik a folyóirat mélyebb értelme és jelentősége. És minden egészen másnak látszott és jelentőséget nyert.

Mindig ezt csinálja. Fog valami egészen banális tényt, és költészetté varázsolja, vagy tudománnyá, esszéírássá vagy szociológiává. Finom elhatárolódássá a bolgár írók álláspontjától a magyar 1956 ügyében. Kávéreceptekké, amelyekben élvezet van és összekacsintás. Fájdalommá, amelyben nincs nyafogás. Azóta más szemmel nézek Plamenre mint intézményre (rektor, szerkesztő, tudós). Ez a könyv visszaadja nekem egy rendkívül eleven, közlékeny személyiséggel való találkozás örömét.

2. ⇒Csontos Márta: Irodalom- és kultúraközvetítés magas fokon (SzövetIrodalom, 2025. 02. 14.)

3. ⇒Lajtos Nóra: A kafkaizálódó kávé és egyéb különös jelenségek nyomában (ÚjNautilus, 2025. 02. 08.)

Illusztráció: kötetméltató