Csaitanja Maháprabhu (1486–1533)

•

„Hari! Hari!” Zengett sok ezer ajkon Isten neve Bengálban, Navadvíp városában 1486 februárjának teliholdas napján. A ritka esemény kora este történt, miután a nap már lenyugodott. A város apraja-nagyja a Bhagirathi Gangesz vizében állt, fohászkodtak, imádkoztak, és szent szanszkrit verseket szavaltak. Egy ním-fa alatti kis bambuszkunyhóban ekkor született meg Csaitanja Maháprabhu, akit sok millió indiai mind a mai napig Isten legutóbbi inkarnációjaként imád.” (Abhay Narayan, Kagylókürt folyóirat, 1990/2)

Csaitanja Vrindávanban

Csaitanja Maháprabhu (1486–1533) születésnapját február 18-án ünneplik Indiában és szerte a világban. Ez alkalomból közöljük a Napút 222+4. számából „teljes életművét”, azt a nyolc versszakból álló tanítást, amelyben minden benne van, amire e kor, a Kali-juga embereinek szüksége van a lelki felemelkedéshez. Csaitanja maga vált e verssé, egész életével és lényével Isten szeretetét tanította. (E tanítás rendkívül gazdag, mély értelmezését a Kagylókürt folyóiratban olvashatjuk B. K. Tírtha tollából: ➤)

Az eredeti szanszkrit műre Parvathy Baul egy dallamot komponált, amely az ő előadásában alább hallható. A Napút említett számában megjelent fordítás e dallamra íródott, hogy kiben kedv ébred rá, magyarul énekelhesse.

Csaitanja Maháprabhu
A tanítás nyolc verse [Siksástakam]

1.
Szívünk tükrét megtisztító,
a létezés erdőtüzét kioltó,
lótuszvirágot holdfénnyel nyitogató,
bölcsességgel tápláló,
tenger örömöt árasztó,
lépteinket nektárözönnel áldó,
lelkeket szentségben fürösztő,
Úr Krisna, hódolat szent neveidnek!

2.
Neveid számtalan alakban
őrzik szent erőd.
Rajtuk nem fog az idő
– örökké fennmaradnak.
Végtelen kegyelmedet rám hinted, ó Istenem,
Balsorsomra mégsem ébred bennem odaadó szeretet.

3.
Mint a fűszál, oly szerényen, akár a fa, türelmesen,
Alázattal, tisztelettel,
Dicsérd Urad énekeddel!

4.
Sem vagyont, sem híveket, sem szeretőt,
Sem hírnevet, Világ Ura, én nem kérek.
Vágyam születésről születésre:
Csak önzetlenül szolgálni téged!

5.
Ó Nanda szent fia, bukott szolgád
lezuhant a létóceán örvényébe,
kegyelmedbe végy vissza kérlek,
lótuszlábadnál bár egy porszem legyek!

6.
Mikor patakzik szememből a könny,
mikor csuklik el szerelemtől hangom,
mikor remeg meg egész testem
Szent nevedet kiejtve, ó Uram?

7.
Százezer év egy pillanat,
szememből záporoz az eső,
egész világ üres nekem:
Góvinda,
Góvinda, Góvinda…
Góvinda nincs velem.

8.
Szent lába bolondját ölelje vagy tiporjon rá,
törje bár össze szívemet, mert nem láthatom.
Bármit tegyen is e csalfán elillanó,
mégis örökre Ő lélekzetem Ura!

Háré Krisná, háré Krisná,
Krisná, Krisná, háré, háré.
Háré Rámo, háré Rámo,
Rámo, Rámo, háré, háré.

Fordította: Dzsaja

Sri Siksastakam 𝄞 Parvathy Baul