Basa Viktor: Útjelzés (versek)
•
Van-e túl
van-e
******túl
******az agónián
az a szelíd
könnyű hullámtaraj
hímpor a vákuumon
elakadt áramok
morajából kivált
anyagtalan tovább
hová a csönd vezet
életre támadó
álmaink hajnalán
gyűlő emlékezet
mint fakadó virág
a lándzsa minket is
ugyanúgy átsebez
és ugyanúgy leszünk
megfeszült egyedül
van-e
******túl
******az agónián
ül-e mellénk barát
midőn az óra áll
belül vajon csak én
vagy minden fényesül
*
Tűzbe merülne
omló önmagam
párálló halmai
reciprok hegycsúcson
sötétlő ünnepek
világmindenségem
bíbor horizontom
marasztalsz
kiben fényeskedik
tovább én kételyem
lángom rőzséje
kinek lesz erdőtüze
gyűjtsetek végül össze
félelembe szóródva
reszketek
*
Érkezés
1
a nyers világ mögött
a hő a hang az íz
a szag a kép mögött
árnyékok csöndje vár
és ott hol áll a fény
s az akkor megszünik
ledől a tény hogy élsz
csak gondolat köröz
mégis köröz ne félj
ne félj mert van neved
s az értelmét hogy élsz
őrzik mögöttesen
figyelj egy hang kiált
az éned foglya vagy –
távolból int a roncs
tered s időd feléd
2
a szótagod, a rím
mint jég kérge úgy
vékonyul, szakad
törik szét ritmusod
3
lépések végre
váratlanul levegő
minden rendben lesz
*
Útjelzés
vannak
örömök, melyek
nem hagynak nyomot
utánuk némaság,
csüggedés ‒
kevesebb, mint a semmi
porba hulló akarat
és vannak mások
melyek puhasággal bélelik
a létet
melyeket még el sem érsz
már hívnak is tovább
mert minden morzsájukon
az örök végtelen
*******ornamentikája
a képzelet feléjük görbül
meghajol s imádja
*******az ismeretlen
*******Mester kéznyomát
bennük
megtaláltad az első
útjelzést ‒
erre menj tovább
*
*
*
Illusztráció: úton
Ezek is érdekelhetik!
Murányi Zita versei →
Demeter Mária: HAIKUK VONULÓBAN →
Ircsik Vilmos: Maszkabál (Játékos versek, verses játékok) →
