Ircsik Vilmos: Maszkabál (Játékos versek, verses játékok)

A farsangi karneválban,
februári maszkabálban,
a hétpróbás körözött
rendőrtisztnek öltözött.
A rendőrtiszt zsiványnak.
a patikus vagánynak,
a főorvos betegnek,
a fiatal öregnek,
a tanító tanulónak,
az aggastyán nebulónak,
a férfiak némbernek.
az asszonyok embernek,
a fekete fehérnek,
a macska meg egérnek.
Csak a pap nem öltözött át,
meghagyta a reverendát.
Mikor táncba kezdtek vigan,
azt se tudták kivel ki van,
a farsangi karneválban,
ebben a nagy maszkabálban.

Decemberi disznótorban
egymás mellett, szépen sorban
cáreviccsel ül a cár,
királyfival a király,
császárné a császárral,
a kalmár a sáfárral.
Szűccsel ül a csizmadia
meg a szűcsnek a két fia,
az orvos a doktorral,
a festő a piktorral
pék a pappal, pap a pékkel,
az óriás a törpékkel,
regényíró a költővel,
betörő a kőtörővel,
kőműves a műkövessel,
ószeres a fűszeressel,
a földműves a paraszttal –
Ülj le te is, míg van asztal!

Lovagol a kis katona,
bot a kardja, bot a lova.
Úgy tesz, mintha sarkantyúzná,
kezével a kantárt húzná.
Bezörög az ablakukon,
de nem talál senkit otthon,
se apját,
se anyját,
se nővérét,
Zsuzsannát.
Gondol egyet és nagy garral,
kivont karddal tovább nyargal.

Szállni, szállni,
mint a nagy sas
a bokorra!
Futni, futni,
mint a farkas
a folyóra!
Elszalad a farkas
az erdőbe,
elrepül a nagy sas
messze földre!

Anna-Panna
az erdőbe
tobozt szedett,
kértünk tőle.
Megkóstoltuk,
jaj de rossz!
Nesze neked
a toboz!

Az erdőben róka jár,
rókahangon kiabál.
Az a róka háncsot hánt,
háncsból fonja bocskorát.
Három bocskort
magának,
kettőt fon a
párjának,
egyet meg a
fiának.

Higgyétek el, nem tréfálok,
én egész nap szunyókálok.
Álmos vagyok, mikor kelek,
és amikor ebédelek.
Félálomban uzsonnázom,
csukott szemmel vacsorázom.
Ha olvasok, a buzgóság
egy-kettőre elnyom.
séta közben néhány órát
csak úgy állva alszom.
Lehetek én vendégségben,
ott se vagyok soha ébren,
ott is folyton ásítok,
és aludni áhítok.
De ha este ágyba dugnak,
elaltatni mégse tudnak.

Jön a táltos, jön a táltos!
A sörénye szálldos, szálldos.
Farka lobog, mint a fáklya,
szikrát csihol a patája.
Lángot fúj az orrlikából,
forró füstöt a szájából.
És amerre vágtat,
nyomán szélvész támad.