Suhai Pál 80!

Búzás Huba: Rendhagyó személyiség

Suhai Pál írót – egyik legkedvesebb pályatársamat – köszöntöm születésnapján. Az országosan ismert kiváló esszéista, költő, műfordító és kritikus ma 80 éves. Tiszteletére szóljanak a fanfárok! Irodalomtörténetünk bizonyosan őrizni fogja a nevét. Nekem 2006-ban az Orpheusz Kiadó egykori igazgatója – Deák László József Attila-díjas költő – mutatta be az Írószövetség éttermében. Barátommá fogadtam. Rendhagyó személyiség, mint a legtöbb alkotóművész. Irdatlan méretű műveltsége, az irodalomtudományokban való jártassága, unikális ötletgazdagsága előtt azóta is mélyen meghajlok. (Neki köszönhető versformáim egyik kreációjának elnevezése: a „pentagramma” nevet az egyedi műformának ő adta.) A többi között ő a híressé vált Bábel-trilógia szerzője. „Levél-esszéi” sajátságos irodalmi műfaj: alkalmat ad a legkiélezettebb vitákra, az igazmondást – az elvi és tárgyi igazság érvényesítését – pedig megköveteli. (Az írók világnézete, életszemlélete témakörébe vágóan – alkotásaink szemléleti formájára nézve – bizony egy ízben összekülönböztünk. Nem könnyen sikerült utóbb nézeteltérésünket kisimítanunk.) Magas röptű számos művei alkotó személyiségét irodalomtörténeti magasságokba emelik (pl. a Casanova visszanéz, összegyűjtött versek, 2020; Tollal és kézzel, Zrínyi Miklós költői és prózai műveinek sajtó alá rendezése, 2020; A Mária kör, Rilke verseinek műfordítása, 2023). Vélhetően e „grand art” kategóriájába sorolható alkotások – és kimondom! – a mindenkori szépségre függesztett tekintete avatja kivételes Művésszé és Emberré. Mert holmi alantasabb érdekeket sohasem helyezne a magasabb rendű erkölcsi Igazság, a totális esztétikai Szépség, a Szellem principiuma fölé. Ha ma találkoznék vele először, ismét barátommá fogadnám. Mindnyájunk elismerő pillantásával nézek a szemedbe, Pali!  Köszöntelek tehát „örök” Barát! További gyümölcsöző alkotó éveket kívánok a mindig jobbat, szebbet, igazabbat akaró írók, élő és holt barátaid nevében.

*

Doncsev Toso: Az erényes ember

Kit is köszöntsek ezen a méltóságteljes, kerek évfordulón?

A költőt, a műfordítót, a kritikust, az esszéistát, a szerkesztőt, a tankönyvírót, a tudós kutatót, a közkedvelt tanárt, két tucatnyi kötet művelt, míves szerzőjét, klasszikusaink kritikai kiadásának gondozóját? Felsoroltam-e minden szakmát, szakágat, amelyekben tartalmas élete folyamán jeleskedett?  Számomra, személyesen mindezeken túl az erényes ember, az őszinte barát tartozik elválaszthatatlanul a szerteágazó tevékenységeket mesteri szinten művelő egyénhez, aki nemcsak értőn, mélyrehatóan bírálja munkásságodat, hanem közvetlenül, fesztelenül cserél eszmét veled. Felhívom váratlanul vasárnap délelőtt kérdéssel, kétellyel, és ő mély, ám derűs okfejtéssel válaszol, vall a zene és az irodalom összefüggéseiről, a házassági összetartozásról, és a kínzó kórságok kiváltotta aggodalmakról.  A fent felsoroltakon túl főképp ezért kívánom most Suhai Pált, az érző, egyszersmind érzékeny, bölcs barátot tiszta szívemből köszönteni.

*

Füleki Gábor: Paliódia

Suhai Pál nyolcvankodik,
Casanova rosszalkodik,
Bezenye szülötte, gyere,
hadak végének gyermeke.
 
Téged köszönt most a Napút,
nyolc évtized kor-szemtanút;
nyolcvan gyertya ég a tortán,
tekintélyes rang a korfán.
 
Nomád szívvel ünnepelünk,
tudós esszé- s versmesterünk,
Nomád szívvel ünnepeljél,
alkotásban kedvet leljél.
 
Szigorú napok peregnek,
Tűnt időd nő évhegyeknek,
Négyszögletű Bábel-torony
emelkedik asztalodon.
 
Adósságos adottságok,
feladványos adományok,
levélesszé-toronytetők,
széttekintő égtáv-mezők.
 
Versed, prózád: forma, éthosz,
fegyelmezett, takarékos,
s ha játékos, ha acélos:
mindig értelemre célos.
 
Tanárpályád telt emellett,
tankönyv-triód is szülemlett,
majd letéve, időd érve,
életműved érett készre.
 
Mikszáth, Zrínyi elrendezve,
kritikával rendszerezve,
lefordítva számos Rilke,
magyar nyelvre hűn vetítve.
 
Lírád új utakat kutat,
több irányra célként mutat,
esszédből merít a tudat,
vitorlát adsz, s árbócrudat;
 
bár ez Kísértetek kora,
irodalomnak mostoha,
fázik benne Casanova,
ki rég ölelt sokat noha.
 
Mégis tenni kell, és írni,
imperatívuszunk: INRI,
poharunkat ki kell inni,
s keresztünket vinni, vinni.
 
Isten éltessen, Pál bátyánk,
huszonöt friss februárján,
Noé bárkán ússz, kor árján,
vagy kiköthetsz Ararátján –,
egészségben, jó erőben,
delelőben, betelőben.

*

Szondi György: Heves halomba

Sehonnai vádak, tátott mély. Még talmin
uszulnak az elmék, lángok ébrednek, amint
ha tapssal kísértsz, ordasul, mi neszét
aranykori harangszóval ragyogja szét –

irdatlan vonyogó, kapod csinbe, mi ment –
patvarokkal pörölsz, peregsz, regiment
áll és ront bőszen, ont mihaszna vad,
lomhad a kéz, ott ökölbe lomhad.

*

*

*

Illusztráció: Suhai80