Levélfa

február 4th, 2025 |

0

Peripatetikus levélváltás és hozománya: Takács Jenő Bartók-emlékei, Bartók Béla családi levelei (Levélfa, 85.)

•

„Peripatetikus levélváltás.” Peripatetikus azért, mert egy hazaút beszélgetése áll a hátterében. Levélváltás pedig azért, mert az ott megkezdett téma levelekben történő folytatása – diskurzus Alszászy Gábor zongoraművész és e sorok írója között. Mindössze két levél (egy levélváltás), de amit szóba hoznak, a „hozomány” magáért beszél: többek között és leginkább Bartók Béla és Takács Jenő levelezéséről, illetve Bartók 1932-es kairói útjáról. Az utóbbiakat Árvayné Nezvald Anett doktori disszertációjának kiemelt fejezete, ezt követően pedig az úti élményekről beszámoló Bartók-levelek részletesen és hitelesen dokumentálják.

Suhai Pál, szerkesztő

2024. április 29.

Kedves Gábor! Öröm, dupla öröm volt a 27-e [Nagy Péter zongoraművész április 27-i Beethoven, R. Schumann és Bartók-estje a Zeneakadémián]. A veled való váratlan találkozással megerősítve. Ígéretem szerint itt küldöm a küldendőket: a Jankovics-linket [http://www.naputonline.hu/2020/09/27/a-2020-as-naput-dij-atadasa-jankovics-marcellnek-videofelvetel/], illetve gépiratban a Nagy Péter-interjút. Utóbbi eredetileg a Tempevölgy című irodalmi folyóiratban, illetve később Bábeli adottságok (2014) című könyvemben jelent meg. Barátsággal: Pali

*

 2024. április 30.

Kedves Pali! Ó, nekem is kiváltságosan szép volt az az este a peripatetikus beszélgetéssel, át a sötétedő, hangoskodó, egyre idegenebbé váló, mégis régi-ismerős Erzsébetvároson.

Köszönöm a küldeményeket, szép a díjátadó beszéded Jankovics Marcellt köszöntendő; a benne megfogalmazott „játék-elméletet” egyre inkább igaznak érzem, ahogy öregszem!

A Péterrel készült beszélgetést [Liszt Ferenc, avagy egy talált tárgy megtisztításának története egy vagy két ülésben. Interjú Nagy Péter zongoraművésszel, Tempevölgy, 2011. december] nemsokára elolvasom, belekukkantva láttam, rá is milyen nagy hatást gyakorolt Alan Walker Liszt-monográfiája. Saját Lisztről való érzéseimet ez a könyv annak idején csak mind alátámasztotta, amit örömmel olvastam, hiszen igazolva láttam azt, amit róla mindig is gondoltam…

Apropó küldök egy linket, ahol 2 Liszt-művet játszom, hallgassátok szeretettel:

https://www.youtube.com/watch?v=DSbPiU2Aif8

Itt küldöm neked Árvayné Nezvald Anett soproni illetőségű hegedűművész (Takács Jenő Magyarországon keletkezett vonósművei című) doktori disszertációjának egy fejezetét (e dolgozatot most tavasszal opponáltam). A dolgozat Takács Jenő [zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató] Bartók Bélával való kapcsolatáról szól, idézetekkel. Kiegészítendő ezt, küldöm Bartók feleségéhez, illetve fiához írt leveleit, melyek ugyanezen út élményeiről [a Kairóban 1932 márciusában megrendezett Nemzetközi Arab Zenei Kongresszuson való részvételéről] számolnak be, nagyon szórakoztató stílusban.

Szeretettel a mielőbbi viszontlátás reményében:

Gábor

•

Árvayné Nezvald Anett doktori disszertációjából

2. Bartók-hatások: találkozások, levelezések, művek

•

Takács Jenő már egészen fiatalon Bartók hatása alá került, és ez nemcsak a zeneszerzői tevékenységére vonatkozott, hanem közeli és távoli népek folklórja iránti tudományos érdeklődésére is. Takács igyekezett minden alkalmat megragadni, hogy minél többször találkozhasson Bartókkal, nemcsak a művein keresztül, hanem személyesen is. Fontosnak tartotta, hogy hitelesen lejegyzésre kerüljenek ezek az emlékek. Erről saját maga így vall:

„Évek hosszú során, pontosan 1926 óta, úgyszólván állandó kapcsolatban állottam Bartók Bélával. Baráti érintkezésünk folyamán számos olyan mozzanat maradt meg emlékezetemben, melyről úgy érzem, hogy kár volna, ha elveszne az utókor számára. Minden álszerénységet félretéve, igyekszem tehát írásban lerögzíteni mindazt, ami emlékezetemben megmaradt, még mielőtt az idők múlása elhalványítaná emlékeimet. Még így is nehéz az események sodrában egy-egy 10-15 éves emléket felidézni. Bartók Béla fanatikus igazságszeretetét tiszteletben tartva, kizárólag megtörtént dolgokra szorítkozom.”^[1]

*

2.1. Találkozásaik, levelezésük

Takács Jenő és Bartók Béla kapcsolatának legkézenfekvőbb bizonyítékai a levelezésük és találkozásaik, melyek 1922 és 1940 között történtek. A levélváltásaik az alábbi táblázatban szerepelnek időrendi sorrendben.²

(1. táblázat)

Az első levél közvetlenül az 1922. augusztus 7-i salzburgi koncert után íródott, melyben rajongásának adott hangot Takács, az aznap hallott Bartók-művek kapcsán. A levelet Takács a szálloda portáján hagyta Bartóknak címezve, ám nem kapott rá választ. Amikor évek múlva rákérdezett Bartóktól, hogy miért nem válaszolt, ő meglepődve válaszolt, hogy nem is tudott a levélről, nem kapta meg.³ A többi levélváltásra az alábbi alfejezetekben tértem ki, hiszen sokszor szorosan összefüggenek kettejük találkozásával. Személyesen hat alkalommal találkoztak. Ezekről Takács Jenő saját maga is több helyen ír emlékirataiban, a legrészletesebb ezek közül Béla Bartók, wie ich ihn kannte írásában.⁴ A fennmaradt, lejegyzett emlékek mind az egymás iránti emberi és szakmai tiszteletről tanúskodnak.

Találkozásaik:

(2. táblázat: Takács és Bartók találkozásai)

*

2.1.1. Első találkozás

Takács Jenő első alkalommal 1922. augusztus 7-én találkozott Bartók Bélával egy Salzburgban megtartott koncerten. Itt hallotta először Bartók 1. hegedű-zongora szonátáját.⁸ Mary Dickenson Auer hegedűművésznővel Bartók maga adta elő az Új Zene Nemzetközi Társaságának megalakulására tartott rendezvényen.⁹ Takács saját maga ír arról, milyen nagy hatással volt rá, hogy élőben hallotta, látta játszani Bartókot, és ezt a remekművet, melyet azonnal szeretett volna megtanulni. Azonban az 1. hegedű-zongora szonátának akkor még csak a kézirata létezett.¹⁰ E mű hatására kezdett Takács Bartók más darabjait is megtanulni és játszani koncertjein. Ebben nagyban támogatta a bécsi zeneakadémiai tanára, Paul Weingarten is, aki szintén gyakran játszott koncertjein Bartók szerzeményeket.¹¹ Takács ezután levelezni kezdett Bartókkal, melyben Bartók tanácsokkal látta el, tulajdonképpen óva intette attól, hogy az ő műveit koncerten játssza. Erről tanúskodik Bartók 1925. december 31-én kelt levele is, melyet Brémába küldött Takács Jenőnek.¹² Alábbi módon figyelmezteti Takácsot:

Igen tisztelt Uram!

Szíves elnézését kérem, hogy levelére még eddig nem válaszoltam. Ami a  levelező-lapján közölteket illeti, a zágrábi műsort teljesen megfelelőnek találom,  ép úgy a brémai tervét is. Csupán arra kell ügyelni, hogy olyan helyeken, melyek a magyar vidéki városok zenei niveau-ján állnak, ne próbálkozzunk olyan művekkel, mint két hegedűszonátám, vagy a zongora-etude-ök és improvizációk. Ezek a művek kellőleg elő nem készített közönséget csupán visszariasztanak. Ami végül az előadások után járó tantièmet illeti, én ebben az ügyben semmit sem tehetek, mert ez kizárólag a „Gesellschaft der Autoren,  Komponisten und Musik-verleger” intézi.

Kiváló tisztelettel

Bartók Béla

*

2.1.2. Második találkozás

Sokat eláruló esemény Takács Jenő Bartókhoz fűződő kapcsolatáról, hogy 1926-ban, amint megszerezte zongoraművészi diplomáját Bécsben, másnap rögtön hajóra szállt, hogy Budapestre utazzon Bartók Bélát meglátogatni.¹⁴ A találkozásukat részletesen lejegyezte Takács:

„A látogatásom napját már régen leegyeztettük. Véletlenszerűség nem létezett nála, mindennek tervszerűen kellett történnie. Bartók gyűlölte a pontatlanságot, az számára megbocsájthatatlan bűn volt, és az is maradt. Bartók maga nyitott ajtót […], akkor volt 46 éves. Milyen volt? Inkább kistermetű – nagy zeneszerzők gyakran alacsonyak – törékeny, hófehér hajjal. Sovány, de egészséges, friss arcszínével fiatalos benyomást keltett[…]. Miután hellyel kínált, csend következett. Számomra kínosan hosszúnak tűnt, mintha azt várta volna, hogy én veszem magamhoz a kezdeményezést. Aztán nem is tudom, hogy kezdtünk el beszélgetni. Később aztán rájöttem, hogy Bartóknál ezek a szituációk nem szokatlanok, ő egy tipikusa ilyen alkat. Évekbe telt, mire viselkedése velem szemben megváltozott, de akkor teljesen: alig tudtuk befejezni az érdekes beszélgetéseinket!”¹⁵

Arról nincsenek feljegyzések, hogy a fenti beszélgetés után tartották-e a kapcsolatot egymással, de mindenesetre Bartók Béla számára is emlékezetes lehetett a Takáccsal való diskurzus, hiszen 1929-ben, mielőtt Sopronba utazott volna, egy levelezőlapot írt Takácsnak az érkezéséről:

Igen tisztelt Takács Úr!

Okt. 20.án este érkezem Sopronba, ahol 21. vagy 22.-én kész örömmel állok rendelkezésére annál is inkább, mert én is szeretnék egyet-mást megtudni Öntől a kairói viszonyokról.

Addig is maradok kész híve

Bartók Béla¹⁶

1929 októberében a Soproni Zeneegyesület a centenáriumát ünnepelte Sopronban. Ezen alkalomból a száz éves egyesület Bartók Bélát dísztagjává választotta. A jubileum alkalmából október 22-én vette fel a Soproni Szimfonikus Zenekar Liszt Ferenc nevét, a zeneszerzőzongoraművész születésnapján. Bartók Bélán kívül ott volt a jeles eseményen többek között Dohnányi Ernő, Székelyhidi Ferenc, Tóth Aladár is. Az ünnepi koncertsorozaton felcsendült Kodály Psalmus Hungaricusa is, Bartók előadásában pedig a Rapszódia zongorára és zenekarra írt op. 1-es műve, a Budapesti Filharmonikusokat Zwinz Károly vezényelte.¹⁷ Érdekes emlékezés maradt fenn Bartók Bélától eme esemény kapcsán, melyet Sopronból Budapestre visszaérkezvén édesanyjának jegyzett le:

Sétálván Sopron uccáin, egy kirakatban aranyos rámában megpillantottam egy – 25 évvel ezelőtt – Sopronba írt levelem töredékét, melyben életrajzi adatokat közlök akkori ottani hangversenyemmel kapcsolatban.¹⁸

*

2.1.3. Harmadik találkozás

Takács Jenő 1927-től 1932-ig a kairói Konzervatórium zongoraprofesszori állását töltötte be, mely akkor a berlini Zeneművészeti Főiskola fennhatósága alatt állt. Elődje Engel Iván volt, aki Bartók tanítványnak mondhatta magát.¹⁹ Kairóban Takács minden alkalmat megragadott arra, hogy behatóan foglalkozzon az arab zenével. Az egyiptomi rádió munkájában is aktívan részt vett, arab zenei tanácsadóként.²⁰

Az arab zene Takács Jenő műveire is nagy hatást gyakorolt.²¹ Motorikus ritmika, ismétlődő dallamfordulatok, látszólagos rögtönzések, egyiptomi hangszerek hanghatásainak visszaidézése; mindezek műveinek ismertetőjegyeivé váltak a későbbiek során. ²²

Ebben az időszakban, pontosan 1932. március 14-től három héten át rendezték meg Kairóban a nemzetközi arab zenei kongresszust (Congres de la Musiquue Orientale). A világ minden tájáról olyan kiválóságok érkeztek ide, mint Paul Hindemith, Bartók Béla, Egon Wellesz, Alois Hába, Henry Carl Engel, Henry George Farmer, Johannes Wolf, Henry Rabaud, Musztafa Rida Bey, Curt Sachs, Erich Moritz von Hornbostel.²³

Takács 1932. március 1-jén kapott levelet Bartóktól, melyben arra kéri Takácsot, hogy intézzen neki szerény panziót az ott tartózkodására, nem szándékozott ugyanis a számára kijelölt nagy szállóban megszállni, és a reprezentatív fogadásokon részt venni.²⁴

Igen tisztelt Takács Ur,

bizonyos nehézségek kiküszöbölése után úgy fordult a dolog hogy csakugyan részt veszek a kongresszuson: érkezem Athénen át Alexandriába márc. 15.-én d.e. 10.-kor és a legközelebbi vonattal Kairóba utazom. Nagyon sajnálnám, ha Önt nem találnám ott! Mivelhogy volt oly szívessegítségét felajánlani, ezekre kérném: lenne oly szíves érdeklődni a Kongresszus rendezőinél […], hogy a mai napon neki feladott levelet megkapták-e, gondoskodtak-e lakásról (egy jó, de egyszerűbb penzioba, mert azokat a nagyszabású óriás szállodákat nem annyira kedvelem), és végül, hogy ennek a lakásomnak a címét mindenesetre megírták-e.

Ha még valamire szabadna Önöket kérnem, az az, hogy esetleg ott szükséges francia fogalmazásaimnál segítségemre lennének, mert a francia nyelvvel némi nehézségeim vannak.

A viszontlátás reményében sokszor üdvözli:

Bartók Béla

A levélből kiderül, hogy Bartók március 15-én érkezett meg Kairóba. Takács egyedül várta a pályaudvaron. A kongresszusi munkán kívül nagyon sok időt töltöttek kirándulással (8. kép). Ezekre Takács így emlékezett:

Bartók is részt vett ilyen kirándulásokon, de legjobban szerette, ha kettesben indultunk neki a sivatagnak. Széleskörű érdeklődésére jellemző, hogy egyik alkalommal spirituszos üveggel felszerelve jött a kirándulásra, hogy sivatagi rovarokat gyűjtsön. Egy más alkalommal az arab negyedben egy gyönyörű arabeszkekkel díszített kaput nézegetett. Hirtelen éktelen lárma tört ki a kapu feletti hárem rácsos ablaka mögött; a bennszülöttek azt hitték, hogy az ablakrács mögé zárt napkeleti szépeket kémleli. Menekülnünk kellett, nehogy megverjenek bennünket. A kairói hetek alatt Bartók Béla teljesen kilépett zárkózottságából, tréfás, jókedvű és nem egyszer diákosan pajkos volt és megtréfálta barátait, (Budapesten sohasem láttam ilyen hangulatban). Különösen Hindemithet szerette, aki kicsi, jó húsban levő emberke volt. Egy autó-kirándulás alkalmával, midőn kocsim bennrekedt a sivatag homokjában, Bartók azt javasolta, hogy Hindemith szálljon ki, mire ez tréfásan rávágta: ,,Igaz is, Bartók, a »könnyű« zeneszerző nyugodtan ülve maradhat.”²⁵

8. kép Takács Jenő 1932-ben Kairóban Bartók társaságában
(Balról: Bartók, Hindemith és felesége, Hornbostel, Takács, Schindler, Wellesz)

A fent említett levelek is arról tanúskodnak, hogy Takács és Bartók milyen közvetlen viszonyba kerültek egymással.²⁶ A dokumentumok bizonyítják azt is, hogy Bartók ezekben az években még sokkal optimistábban élte mindennapjait, mint később. Az ő tiszteletére Takács Jenő a kairói búcsúhangversenyén Bach, Chopin, és Liszt művein túl Bartók Béla Allegro barbaróját is előadta.

Bartók Kairóból való hazaérkezése után 1932. május 8-án keltezett levelében köszönte meg Takácsnak a kairói időszakról küldött képeket és minden egyéb segítséget, és egyben beszámolt a hazatérő út viszontagságairól is. ²⁷

Igen tisztelt Takács Ur!

Köszönet a tegnap érkezett fényképekért. Én már régebben akartam volna írni, megköszönni kalauzolásait és minden egyéb segítségét, amiben ottlétemkor részesített. De ez a hurcolkodás és az azt megelőző lázas lakáskeresés ugyszólván minden időmet igénybe vette.

Talán értesült arról, hogy a Polnauerék kiküldöttje az alexandriai pályaudvaron nem talált rám, holott én egy polnauergyanus fiatalemberre rászegeztem elhaladtamban tekintetemet (utóbb kiderült, hogy csakugyan ő volt az). A taxis holmi „gumruk”-ot emlegetett. Ráhagytam: legyen „gumruk”; csak a hajón tudtam meg hogy az vámhivatal. A taksa 19 p. volt; én 22-őt adtam neki: menjen a rendőrhöz, ha valami baja van és faképnél hagytam.

Másnap a tengeren nagy vihar volt, a hajó 12 oras késéssel érkezett Athénbe. A törökök kosztja olyan rossz, hogy elrontottam a gyomromat tőle. Mindenkit óva intek a török hajótól. Más incidens nem ért. Pesten meglepetésemre tél helyett langyos tavaszi szél fogadott: ez jó volt átmenetnek.

Önöknek sok jót és boldogulást kívánok uj hazájukban és maradok sok üdvözlettel kész hívök

Bartók Béla

*

2.1.4. Negyedik találkozás

Takács Jenő a kairói évek után 1932-től 1934-ig a manilai egyetem professzora lett, ahol a zongora és zeneszerzés tanszék egyetemi tanáraként népzenegyűjtő utakat tett a Fülöpszigeteken.²⁸ Természetesen alapvető akadályokba ütközött a kutatása, az egyetem vezetősége és a zenei szakemberek sem támogatták kezdeményezését, a kutatómunkát pedig a körülmények is nagyban nehezítették. (Közlekedés nehézsége, tolmácsok hiánya a különböző nyelvjárásokban, eldugottan élő különböző népi törzsek bizalmatlansága az idegenekkel szemben.)²⁹ Kutatásainak eredményeit 1934-ben Bartókkal is megosztotta, amikor Budapestre utazott.³⁰ Több délutánt is együtt töltöttek a Tudományos Akadémián és Bartók Csalán utcai otthonában. Ezeken a találkozásokon Takács megmutatta Bartóknak egzotikus hanglemezeit és hangszereit.

Bartóknak különösen tetszett egy lemez, amellyel megajándékoztam: a klasszikus japán „No” dráma egyik jelenete. Amikor egy évvel később hallottam nagyszerű Zenéjét húros hangszerekre, ütőkre és celestára, feltűnt a harmadik tétel bevezetése: a hangismétlésekből álló xilofonmotívum, mely a tételt kezdi és befejezi,ugyanúgy hangzik, mint a lemezen, ahol magas hangú kis japán dobon szólal meg. Amikor efelől kérdeztem, Bartók mosolyogva vallotta meg, hogy az ötletet valóban a kérdéses lemez adta.³¹

Takács Jenőnek 1935-36-ban a Magyar Rádióban is volt lehetősége előadásokat tartani az arab zenéről.³² Miután 1935. február 25-én Takács Jenő új szerzeményét, az Öt horvát parasztdalt bemutatta az osztrák rádió, szerette volna, ha ez Magyarországon is elhangzik a rádióban. A Magyar Rádió azonban visszautasította ezt, azzal az indokkal, hogy a magyar dalkincset nem lehet más nemzetiségűnek tulajdonítani.³³ Ezzel a problémájával 1935. december 27-én kelt levelében kereste meg Bartókot, aki természetesen reagált is rá. A levelet Bartók negatív hangulatban zárta, egyértelműen kiérezhető belőle a jövő iránti bizonytalanság vészjósló érzése.

Kedves Bartók Úr,

Ugyanazon postával „5 horvát parasztdal” szerzeményemet küldtem az Ön címére. Az ok a következő: megküldtem őket a Rádió Bpest-nek, mire ők azt válaszolták, hogy nem adhatják elő, miután megállapították, hogy a dalok között magyar dalok is vannak, márpedig a Magyar Rádió nem szolgálhat olyan   […]   mely a magyar nóta-kincset más nemzetiségeknek tulajdonítja.  […..]

b.u.é.k

Takács

Bartók 1936. február 16-i válaszlevele Takácsnak Kairóba:

Igen tisztelt Takács Ur!

Szinte egész jan. folyamán távol voltam Pesttől (Anglia, stb.), ezért csak most válaszolhatok kérdésére. №1 = tót dallam (jellemző „tót ritmusszűkítés” a belső sorokban; számtalan tót és morva variánsa ismeretes) № 2.: keleteurópaközi dallam (az u.n. „párnás tánc”), nagyon elterjedt magyaroknál, tótoknál, oláhoknál, stb.; egyik népre sem jellemző. №3.: délszláv dallam (u.n. félzárlattal, mint jellemző sajátsággal). №4.: =(:Megy a gőzös:) Kanizsára; szintén a kelet európai nemzetközi jargon-hoz tartozik, számtalan magyar, tót, ukrán, morva stb. variánsát ismerjük; egyik népre sem jellemző. №5: közismert magyar dallam (ujabb); eléggé elterjedt a szomszéd népeknél, de azért a magyar anyagra jellemző és nyilván abból származik. ─

Örülök, hogy annyira a mennyire jól érzi ott magát. Persze nehéz mindenütt, no hiszen nálunk is. A legnagyobb baj az, hogy egyre csak a rosszabb felé haladunk.

Sokszor üdvözli igaz hive

Bartók Béla

*

2.1.5. Ötödik találkozás

1939. januárjában a politikai helyzetre való tekintettel Takács Párizsban telepedett le.³⁴ Új feladatának, mely egy új balett komponálására való felkérés volt a Budapesti Operaház megbízásából, nyugodt körülmények között szeretett volna nekilátni. Plakátokról értesült arról, hogy Bartók Béla és felesége, Pásztory Ditta Párizsban fognak fellépni. Első koncertjük február 27-én volt. Hermann Scherchen vezényletével Mozart Esz-dúr kettősversenyét és Bartók új darabját, Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre művet adták elő.³⁵ Már rögtön a koncertszünetbe megkereste Takács Jenő Bartókékat, a személyes, közvetlen beszélgetés így vette kezdetét:

Tudtam, hogy Bartók nagyon szereti Párizst, és hogy mindig jól érezte magát benne. Amikor az első szünetben bekopogtam hozzájuk a művészszobába, Bartók rámszögezte szúrós, barna szemét, s megkérdezte: „Na, maga is emigrált már?” Ahogyan említettem, az emigrálásra minden okom megvolt.³⁶

Ezután még két koncertet adott a Bartók házaspár Párizsban, 1939. március 3-án és 6-án. A március 3-i koncert érdekessége, hogy a műsorra tűzött 2. Zongoraverseny kottája nem érkezett meg a bécsi kiadótól, így kénytelen volt műsort változtatni Bartók és a Mikrokozmosz sorozatból válogatott darabokat. Takács is ekkor hallotta először a műsorban elhangzó Mikrokozmoszt. A hatás megdöbbentő volt, a párizsi közönség idegenkedve, értetlenül fogadta az eddig nem hallott művet.³⁷

[…] a Mikrokozmoszból játszott néhány számot, mégpedig nagyzenekari szerzemények között. A nagy színházban, ahol, rádiófelvétel lévén, nem volt közönség, kétségkívül különös látványt nyújtott Bartók, amint gyors léptekkel kijön a pódiumra, fölteszi a szemüvegét, és a kottában lapozgatva elkezdi játszani a Mikrokozmoszt. A nagyzenekari hangzáshoz szokott fülünknek ez ott és akkor, szegényesnek tetszett. A párizsi muzsikusokat nehéz volt zenével sokkolni – a Mikrokozmosz mégis általános megrökönyödést keltett. Milhaud azt mondta nekem: mondjam meg Bartóknak, hogy ezt ne játssza Párizsban, mert nekik nem tetszik. Közöltem vele, hogy én ilyet Bartóknak semmiképp sem mondhatok. Nem sokkal később, amikor megkaptam Amerikából a Mikrokozmosz hat kötetét, elámultam: micsoda remekmű ez! Azóta, ha megakadok a zeneszerzésben, csak belelapozok a Mikrokozmoszba, mindig ad valamilyen inspirációt, mely újra megindítja a komponálás folyamatát.³⁸

A koncertek mellett Bartók és Takács közös ebédekre, beszélgetésekre is sort kerített Párizsban, és többször megesett, hogy Milhaud is csatlakozott hozzájuk.³⁹ A március 6-i koncerten ismét felcsendült Bartók kétzongorás szonátája, talán még nagyobb sikert aratva, mint korábban.⁴⁰ Még ugyanebben az évben sor került a következő találkozásukra, melynek helyszíne azonban Budapest volt.

*

2.1.6. Utolsó találkozás

1939-ben áprilisában Takács Jenő európai és New York-i koncertjei után meghívást kapott Budapestre. A Filharmónia akkori elnöke Dohnányi Ernő felkérte, hogy vegyen részt egy gálakoncerten az Operaházban, méghozzá az 1937-ben írt Tarantella című művével. Erre az eseményre Dohnányi karmesternek Issay Dobrowent, az Oslói Filharmónia igazgatóját kérte fel.⁴¹ A koncertet az államhatalom azonban betiltotta, a karmester állítólagos zsidó származása miatt. Bartók, amint tudomást szerzett a történtekről, felhívta Takácsot, hogy beszélni akar vele. A Vigadó éttermében találkoztak, ahol részletesen beszélték meg a történteket.

Egyetértettünk abban, hogy ilyesmi egy „szabad” országban nem történhet meg. Bartók azt mondta, hogy az embernek ilyen körülmények között aligha lehetnek tervei. A legjobb volna elhagyni az országot, csak az a kérdés, hova lehetne menni. Este 11 körül elvittem Bartókékat a budai hegyekben álló házukhoz. Ez volt az utolsó találkozásom Bartók Bélával.⁴²

Takács biztosra vette, hogy ezek az események megerősítették Bartók végső elhatározását, hogy elhagyja Magyarországot. Erre az esetre utal az alábbi levélrészlet is, melyet Bartók írt Veress Sándornak 1939. június 3-án:

[…] Az az értesülése, hogy Magyarországot elhagyom téves. […] Más kérdés persze, hogy ki kellene-e vándorolni (amennyiben lehetséges) vagy sem. […] Ha valaki ittmarad, holott elmehetne, ezzel hallgatólag beleegyezik mindabba, ami itt történik, mondhatják. És ezt meg sem lehet nyilvánosan cáfolni, mert akkor abból csak baj lesz, és céltalanná válik az ittmaradás. […] Nekem – dehát ez teljesen egyéni dolog – nincs semmi bizalmam. […] Kodálynak semmi szándéka nincs elmenni. […] Hallott arról a filharmóniai hangv.-betiltásról? Azt mondják, egy „idegen állam” (no, vajon melyiké) követe kényszerítette ki. Ilyen körülmények közt nem vállalkozhatik az ember hangverseny-szereplésre.⁴³

1940-ben már csak néhányszor, és csak telefonon tartották a kapcsolatot egymással, októberben Bartók pedig végleg elhagyta hazánkat.⁴⁴

*

*

Bartók Béla kairói útjáról

Jegyzetek

¹ Takács Jenő: „Bartók Béla.” Sorsunk 6/2 (1946. november): 56.

² Takács Jenő: „Bartók Béla két ismeretlen levele a soproni Takács Jenőhöz.” Soproni Szemle 22/2 (1968. hónap nélkül): 81–83., Demény János (közr.): Bartók Béla levelei. (Budapest: Zeneműkiadó, 1976.): 323, 436-437, 523.

³ Borgó András: „Amikor én pályakezdő voltam.” Muzsika 4/9 (1997. szeptember): 15.

⁴ Takács Jenő: „Béla Bartók, wie ich ihn kannte.” In: Suppan, Wolfgang-Tari Lujza: Takács Jenő: Dokumente, Analysen, Kommentare. (Eisenstadt: Burgenländisches Landesarchiv, 1977.) 131.

⁵ Takács, Bartók Béla, 1946, i.m., 58.

⁶ Takács Jenő: „Bartók közelében.” Jelenkor 24/3 (1981. március): 200. Bartók Béla, ifj.: Apám életének krónikája. (Budapest: Helikon, 2006). 200-201.

⁸ A darabot eredetileg Arányi Jelly hegedűművésznek ajánlotta Bartók, ám ez a bemutató nem vele valósult meg. Zenetudományi Intézet Bartók archívum http://www.zti.hu/index.php/hu/bartok/bartok-zenemuvei/idorend (utolsó megtekintés: 2021. 01. 11.)

⁹ Takács, Béla Bartók, wie, i.m., 132. Bartók Béla, ifj., Apám, i.m., 97.

¹⁰ Universal kiadás 1923. https://www.universaledition.com/sonata-no.-1-for-violin-and-piano-bartok-belaue7247

¹¹ Takács, Béla Bartók, wie, i.m., 132.

¹² Demény János (közr.): Bartók Béla levelei. (Budapest: Zeneműkiadó, 1976.) 323

¹⁴ Takács, Béla Bartók, wie, I.h.

¹⁵ I.h.

¹⁶ Suppan–Tari: Jenő Takács. i.m. 180.

¹⁷ Bartók Béla, ifj.: Apám életének krónikája (Budapest: Helikon, 2006.) 138.

¹⁸ I.h.

¹⁹ Engel Iván a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán diplomázott Thomán István, Bartók Béla, Kodály Zoltán és Weiner Leó tanítványaként. Engel Iván: „Engel Iván beszámol egyiptomi útjáról a Közlönynek” Békésmegyei Közlöny 52/146 (1925. július). 2.

20 Takács, Bartók Béla, (Sorsunk 1946), i.m., 56.

21 Ide tartozik: op. 15 Arab szvit két zongorára, négy kézre szerzeménye, mely a későbbi Nílusi legenda című balettzenéjének az alapja, illetve az op. 20 Goumbri, mely a Rhapsodie Orientale alcímet viseli. Tari Lujza: „Takács Jenő köszöntése. Magyar Zene 18/4 (1977. december): 394.

22 kanoun – közel-keleti, kis-ázsiai hangszer hangját a zongora utánozza az op. 15 Arab szvitben. I. h.

23 Bartókon kívül Curt Sachs és Erich Moritz von Horbostel volt az, aki Takács érdeklődését a zenei kutatás iránt felkeltette. Takács, Bartók Béla, 1946, i.m., 57.

24 Takács, Bartók Béla, (Soproni Szemle, 1968), i.m., 182.

²⁵ Takács, Bartók, 1968, i.m., 57-58.

²⁶ Halmágyi Miklós (szerk.): „Bartók és Takács Jenő eddig ismeretlen arcai.” Vas Népe 51/14 (2006. január): 5.

²⁷ Suppan, Wolfgang–Tari Lujza: Jenő Takács: Dokumente, Analysen, Kommentare. (Eisenstadt: Burgenländisches Landesarchiv, 1977.) 177.

²⁸ Radics Éva: „Takács Jenő és a világörökség. A Fülöp-szigeteki kutatás.” (Parlando 2015/6) )

²⁹ Takács, Erinnerungen, i.m., 28-30.

³⁰ Takács, Bartók Béla, 1946, i.m., 57.

³¹ Takács, Béla Bartók, wie, i.m., 135.

³² Tari, Takács, i.m., 395.

³³ Radics Éva: Takács Jenő élete és munkássága (Szentgotthárd: Virtuart, 2003.) 38.

³⁴ a bekövetkezett Anschluss miatt Takács osztrák állampolgárként akarata ellenére hirtelen német állampolgárrá lett, ebbe nem tudott beletörődni, és régi vágyaként, Párizsban próbál nyugalmat találni.

³⁵ Takács, Bartók Béla, 1946, i.m., 59. Bartók Béla, ifj.: Apám életének krónikája (Budapest: Helikon, 2006.) 201.

³⁶ Takács, Bartók közelében, i.m., 199.

³⁷ I.h.

³⁸ Bónis Ferenc: „Takács Jenő életútja.” Műhely 27/74 (1989): 7

³⁹ Takács, Bartók közelében, i.m., 201.

⁴⁰ I.h.

⁴¹ Takács, Bartók közelében, i.m., 199.

⁴² Takács, Béla Bartók, wie, i.m., 137.

43 „Bartók Béla levele Veress Sándornak” Parlando 2018. 7. szám https://www.parlando.hu/2018/2018-7/Bartok_Bela-levelek.pdf (utolsó megtekintés 2021. november 20.)

44 Takács, Bartók közelében, i.m., 4.

 Illusztráció: Levélfa, 85. (fh. archív fotó [Takács Alapítvány]: Takács, Bartók [Szakkara, 1932])

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

SZABÓ LŐRINC 125 (Levélfa, 86.) →

ÚJ „ÚJVILÁG-SZIMFÓNIA” – BABICS IMRE »POSZT A HUMUSZON« CÍMŰ VERSESKÖNYVÉRŐL (Levélfa, 84.)* →

„Bábeli” barangolások. Báthori Csaba és Suhai Pál levélváltása (Levélfa, 83.) →

»A mi Lóri bátyánk!« Angol nyelvű esszékötet Kabdebó Lóránt emlékére (Levélfa, 82.) →