Vers

február 1st, 2025 |

0

Botos Ferenc: Ómega mandala, Téridőben, Erdei pasztell (versek)

•

Ómega mandala

/Hamvas Béla emlékezetére/

kert a kertben
körülhatárolja a legmagányosabb, legsúlyosabb jelenlét
aki és ami már a Nincsen

őssejt viselős
titáni zöld ragyogás
“Fügefahimnusz”
fénylő arany almáit
csókolja most rá a Nap

Téridőben

Mielőtt

meg kellene gyónni, igen
a görcsbe rándult rovarlábakat
egy gerincetört madár kihunyt szemeit
meg kellene gyónni, egyszer igen
mielőtt végképp este lesz

Azután

aznap reggel az ágyon feküdt
semmibe merült szemeit látom azóta is
azután csak a halottszállítók
lépteinek dobbanásai a lépcsőházban

Erdei pasztell /haikuk/

gót bükkfa törzsén
lápisz lazuli kékben
cincérszerelem

őszülő erdőn
fekete-piros össztánc
egy pillangónász

kerecsensólyom
a lábakat meghagyta
borzvacsorának

fiatal vadkan
koponyája szemfogán
kicsorbul a fény

Illusztráció: cincérszerelem (Rosalia l.)

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Bíró József: Belső tér*, Pilinszky-parafrázis →

Kelemen Lajos: Mondja az aranyásó (két vers) →

Parcsami Gábor: Óra (versek, próza) →

Halmai Tamás: Stigma (versek) →