Vers

január 23rd, 2025 |

0

Búzás Huba »Elodázhatatlan ódáiból«*

*⇒A szerző most megjelent verseskötetéből

Üvegházhatás

a naplebukta kiütéseit vakarjuk
——-~ ma már mindenkinek haligalija van ~
——-ez tán a kivilágított pokol-lyuk,
——-gőzölgő díszletek, ablaktalan…
————–Önök le vannak… ~ mormogom ~

na, jó, egy kissé elragadtattam magam,
——-a vizeldék előtti gruppokon
——-retyemotyálok át a ferde
——-Kodály körönd s az Oktogon
————felé mulyára verve,

hát, érdekli tán magukat, ki elterül?
——-hogy mennybemenesztés előtt mi lelte?
——-hogy én itt élek ~ csóró medvefül ~
——-Greenwichtől kissé délkeletre
———–pár fokkal, észrevétlenül?

(Amerre a szél fúj)

Nők törökfürdője

micsoda éji merülés a vén Rudasban!
——-mint rég, ma újra zöld oszloppá változom,
——-lesgélem így új kéjjel, körbe, lassan
——-e formák táncát ~ ki veszi zokon? ~
———–míg szemhomállyá halkulok

és nyílik ím’ zenélő ékszerdobozom:
——-hurik, hajlongó nádszál-bambuszok,
——-leánytestek piros ciklámen
——-félholdjain csöppen, susog
———–a víz csalitja, szálem

alejkum ~ mondanám ~ de lám a mennyei
——-évszázadok némítanak… ma már nem…
——-páráin ~ tán a gőz is élvezi ~
——-még át-átsejlenek e hárem-
———–hölgyek mozaikdíszei

(Amerre a szél fúj)

Karosi nyárvég Virginnel

e táj nyarunkat mintha megbocsátva nézné,
——-időnket megállítaná? mély szunnyadat!
——-de édesítné este mentamézzé
——-~ az ellibegő ökörnyálakat,
———–ha nászra kéri föl a szél ~

aztán az alkonyatból máglyákat rakat
——-és égünk… teste? izzékony acél,
——-aligha fogja föl az elme:
——-nem igazi? vagy elalél
———–karomban? tente-tente …

pokolszökése buja tánc ~ édesdeden ~
——-be sem vallott szerelmet nyeldekelve
——-langall velem-nekem ~ csak képzelem? ~
——-ha számba kígyózik a nyelve
———–szikrázó salsaesteken

(Amerre a szél fúj)

Álom vagy tetszhalál?

még fönn … valami fénytelen sugárnyalábon,
——-még fönn, ahol beomlik forma, tény, világ,
——-menekülőpályán oson az álom
——-s te fölriadsz, akár egy kisdiák
———–~ vizsgája holnap vagy ma lesz? ~

aztán a gyengülő interferenciák
——-~ a téridő fogantatása ez? ~
——-neszében néhány hang viháncol,
——-hallod … ~ sebaj! ~ tovább evez
———–a süppedő világból

az éned mása, mindent kontrollál az agy,
——-vonaglik, egyre közelebb a távol,
——-még iszonyít az űrhideg, a fagy,
——-ne félj! most betakar, ha fázol,
———–a csend … már nincs hová szaladj

(Napranéző)

A ráismerés gyönyöre

mikor a lemenő nap forró nyárelőt szőtt
——-estémbe, láttam meg ~ ily későn, nem szidom ~
——-lírámat, mint egy lassan vetkező nőt,
——-ocsúdva rá, ámultan ~ nőszirom? ~
———–hol alvajáró fák mögül,

hol öltözők palánkfalán egy leslikon,
——-hol isten-táncot lejtett ördögül,
——-esőhaját sövénybe fonta,
——-máskor ölembe pöndörül,
———–árnyéka hull a porba,

hol napverő a teste, hol viharsötét,
——-ki ő? anyám meséi? zene? monda?
——-álarcaim, jósvesszőm, ami véd?
——-óh, vele élem át naponta
———–a ráismerés gyönyörét

(Hajnali tótágasok)

A szerelem földönfutói

csak nincsen vége már? nem tart hát mégse holtig?
——-cafrangos esküvés, tűzkígyó sejtelem,
——-ki tudja ~ és ha tán? ~ ki az, ki botlik,
——-vulkánok izzó könnyit ízlelem,
———–forró amfora-csípején

hideg düh rángatózik át gerincemen
——-~ ki vagy? ~ hisz nemrég ő is, mintha én…
——-mi undokítja be mesénket,
——-miféle szenny, miféle rém?
———–félelmek nyája béget,

szívében farkas, más bálványok papja hál,
——-már égetem a száraz venyigéket,
——-hajlékot lelkem máshol nem talál,
——-enyészpont csak, elment az élet,
———–a jövő újszülött halál

(Hajnali tótágasok)

Almaszüret

bár változnék madárrá, július! irígylem
—–rigók dőzs lakomáit almafáidon,
—–sármányok, seregélyek, lám, imígyen
—–ízlelgetik borízű, mézfinom
—–gyümölcsöd ezreit, a nyár

javát! a számat már-már éhesen nyitom,
—–darazsak, méhek döngenek, madár-
—–ricsaj közepett visz a sétám
—–ösvényeden, szellőcske jár…
—–és föl-fölnézve mélán

megállok… ni! az almafa ~ csivit-csivit ~
—–mily lédús, zamatos gyümölcse néz rám,
—–zsivajog ~ óh! ~ a nagy veréb-zsib itt,
—–vidor tangában fönn a létrán
—–két hamvaspír barack virít

(Hajnali tótágasok)

Asszonyok öle

ha hívogat? a lógonyom dagad, a pörge,
——-hasmánt se búsulom csoroszlya zsémbeit…
——-dorombon játszik? mint a macska kölyke?
——-komisz kedvében rám se hederít?
———–mit bánom! biccen át csete-

patéba nyakrafő? nyüstöljön váltig itt
——-a kontyosa! na, de, hogy én sete?
——-hogy háztetőnkön több a luk-lik?
——-gonoszkodik gömbölydede…
———–számoljak este százig?

nyo-nyo-nyo-nyolc… ej, csillapodj galang-giling!
——-tenyérbe dől, elálmosít e másik,
——-szemem ragad le háj-báj hölgyeink,
——-na, mint mikor a ló pipázik,
———–fejem le-föl ölükbe ring

Hencegők

hahogy egy lányosztályt a show-bulin teherbe?
——-hörög ezen ecsém a hágott fatehén!
——-ám jöszte! azt mondd paffá, hé, meredve,
——-sudár najádok trópusi gyepén,
———–hová a passzát kergetett,

tüzes barázdát szántottál-e, kérdeném,
——-de hölgyfülek iránti tisztelet-
——-bül dúdolom ~ kottába költsem? ~
——-mert biz’ az, mondom, megesett…
———–sok éve ( persze, nőtlen! )

korhadt pallókon százláb szakadék fölött,
——-viharvert bárka tatján süllyedőben…
——-vagy faltál-é fügénkint kötözött
——-bögyöt ~ hej! ~ félig főbelőtten,
———–najugye, szólj, ha tudsz, lökött!

(Hajnali tótágasok)

Pókeron nyert álom

azt álmodtam, hogy nem csináltam ~ ajha! ~ semmit,
——-alig szavam, a régi szép idők ma van…
——-zsibbadtan ébredek, micsoda csend itt!
——-a kórusuk, ha van is, hangtalan,
——-semmittevés cédái ők?
———–pár szoprán csókra csendít,

csélcsapkodom ~ nem kő’ egy lánya sem madam…
——-a semmiről fecsegni valami,
——-szemérmeit se kéne szánnom,
——-s a vágyam be sem vallani?
———-elhordom tán falábon

magam: a szép idők ma van…
——-és halld! micsoda csend itt!
——-hát, eltökélem: biz’ valóra váltom
———–e pókeron nyert sanda álmom

Szélesvásznú elmehasadásunk

szirén a nő… és mintha még e sohse néma,
——-hunyorgó nézőtér is haldokolna itt,
——-pedig elnyűhetetlen mozi-téma
——-csalútja és a csuszamék csalit
———–(esélytelen az üldözött),

lehunyt szemünkbe hívó bája bandzsalít:
——-mily pőre köntösébe öltözött!
——-csecsbimbaira (dőre!) vágynék,
——-hamvadni el a sás között
———–vele ~ égalja ágyék? ~

hullékony ligetszépe láp terül alánk,
——-falánk a szánk: óh, kéjek éje szállj még!
——-röpülj pucér-pecér pogány imánk…
——-téblábon imbolyog e tájék,
———–ledér lidérce léha láng

Illusztráció: kötetcímlap fh.

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Suhai Pál: ORBIS PICTUS (II.) →

Keresztes Margit: Öt téridő / kozmikus / földi „varázs vers” →

Hegedűs Gyöngyi: laktációs tanácsadó →

Szűcs János: Rondó a gyönyörhalászatról (versek, verstolmácsolások*) →