Napló, visszaemlékezés

január 19th, 2025 |

0

Bakoss Géza: Hogyan legyünk szépírók? (In memoriam nemespé)

†

Bevezetőül… (szerzői levélrészlet a főszerkesztőhöz)

„Kedves Szondi úr!

 Nemes P. Ferenc barátom a 2023. évi Cédrus-pályázaton nívódíjat kapott Önöktől. Tavasszal többször egyeztettem Önnel az ajándékkönyv-csomag eljuttatásáról. Sajnos ez már okafogyott, mert Feri 2024. júliusában meghalt. Hála Istennek nem szenvedett, este lefeküdt aludni és reggel már nem ébredt fel. Írtam egy nekrológfélét. Ha arra érdemesnek találja, nagyon örülnék, ha megjelenne a Napútonline felületén.”

*

Hogy elkerülje a csúcsforgalmat, mindig korán érkezik. Fél hétkor belép az üres irodába, felgyújtja a villanyt, lepakol, majd a teakonyhában bekapcsolja a kávéfőzőgépet. A gép először öblít: forró víz csorog a kávéscsészébe, amit ő a mosogatóba löttyint. Ha ügyes, a mosogató vékony lemeze huppan egyet, de többnyire csendben marad. – Ha huppan, jó napom lesz – találta ki valamikor a játékot –, ha nem, átlagos. Vagy inkább rossz.

Aznap reggel a mosogató a szokásosnál is hangosabbat huppan. – Zsír! – nyugtázza. Visszamegy a kávéval a szobájába, és bekapcsolja a számítógépet. A munka még ráér. Először a Messenger üzeneteit nézi meg. Egyetlenegy bejegyzés Feri feleségétől:

2024. 07.24. 03:29

Kata: Feri meghalt.

Először föl sem fogja. – De hát huppant… – gondolja. Aztán csak ül, és néz maga elé. Pár hónapja H. Most meg Feri.

2023.09.23.

„Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.”

Ő: Ezt tervezi a család H. gyászjelentésére (Kosztolányi újravágva).
Feri: Kosztolányi meg egy fasz. Igenis nagy volt, és kiváló. Bármennyire is fájt ez sokszor nekem.
Ő: Hát, nem éppen Kosztolányi, hanem a család szabdalta szét itt a verset.
Feri: Kosztolányi volt aláírva. Mindenképpen hamis.
Ő: A Halotti beszéd fura módon történő újraszerkesztése. Egyébként mindegy.
Feri: Mindegy. Csak nem igaz. Semmi baj.
Ő: Persze, hogy nem igaz. Kivételes tehetség volt. De leszarta.
„Te, baszd meg, meghaltam. És akkor jön az öcsém, és gyászjelentést ír. Egy csempét nem tud rendesen felrakni, és gyászjelentéseket irkál. Ez a szőnyeg itt alattam jobb gyászjelentést írna. Kosztolányi! Faszom!”
Feri: Nem rossz. Több köze van a valósághoz, mint a gyászjelentésnek.
Ő: Közben elbőgtem magam.
Feri: Én is majdnem.

***

Miután a kollégium hálótermében bepakoltak a szekrényébe, anyja pedig gondosan felhúzta a lepedőt a neki kijelölt vaságy lószőrrel tömött ócska matracaira, lassan eljött a búcsúzás ideje. Az osztályterembe még elkísérték. Már többen elfoglalták a padokat. A táblán felirat:

Isten hozott benneteket!
Mindenki oda ül, ahova akar. Lehetőleg a magasabbak hátra, az alacsonyabbak előre.
Osztályfőnöki óra ötkor.
Tamás atya

Alatta más kézírással:

Srácok, jó lesz majd a Tamással!
IV.B

A többieket elnézve ő alacsony volt. Szülei a középső oszlop második padját választották. Az örök szabálykövetés, de azért mégsem az első sor. A régi, kopott, ki tudja hány éves padok tetejét fel lehetett hajtani. Alattuk tároló, ebben tartja majd füzeteit, könyveit és a többi iskolai dolgot. Egyelőre üresen tátongott, könnyedén nyelte el a tolltartót, meg az üres füzetet. Leült a padba, szülei még egy darabig mellette ácsorogtak. Egyiküknek sem volt kedve belekezdeni a búcsúzkodásba. Húzták az időt.

Testesebb, nagyon aggódó anyuka lépett be egy kistermetű, szőke fiúval. Ránézett a táblára, majd körbepásztázta a tantermet. Felmérve a látottakat, rákiáltott a fiára:
– Feri, Ferikém, ide, ide! Ebbe a padba ülsz.
(Később, nyelvtanból tanulták, hogy a kijelentő mód a legerősebb felszólítás. „Pista, a lovat kend beköti az ólba” – szólt a példamondat. Pistának esélye sincs ellenkezni. A mondatszerkezet nem teszi lehetővé.)
– De édesanyám! – ellenkezett Feri. – Ez nagyon elöl van! – Vágyakozva nézett a hátsó padokban ülő, H. poénjain fel-felröhögő szerencsésekre. Szemmel láthatóan remekül szórakoztak.
– Látod, mi van a táblára írva! – torkolta le az anyja. – Kicsik előre. Meg aztán olyan jóravalónak tűnik ez a fiúcska – mutatott őrá. – Szabad ez a hely? – kérdezte. Szülei bólintottak. Gyors bemutatkozás, aztán tényleg eljött a búcsúzás ideje. Ketten maradtak a padban Ferivel.

Üveges tekintettel bámult maga elé. Négy év középiskolai kollégium vár rá, szerzetesek között. Próbálta feldolgozni a feldolgozhatatlant.

2022.12.20.

Ő: Az ember ne válogasson. Mindig a worst case-re kell tervezni. Ez alap a mérnöki munkában.
Feri: Valószínűleg innen az olthatatlan optimizmusod. És az evangéliumi világosság hol marad? Ó, drága alma mater! Ennyit tudtál csak?
Ő: Én a te helyedben nem poénkodnék az iskola nevelési színvonalán. Mindig drága édesanyád jut eszembe. “Beadtuk Ferit a ferencesekhez. Azt hittük, hogy egy művelt, jellemes, tiszta ifjút (némi Tóth Tihamér-i áthallás) kapunk vissza. Ehelyett…”
Feri: Jó, ez igaz. Anyukámnak mások voltak az elvárásai. De azért ahogy elnézem az osztályunkat, nem sokan tehetnek nekem szemrehányást (noha én is könnyebben látom meg más szemében a gerendát, mint magaméban a szálkát).

– Te honnan jöttél? – kérdezte Feri.
Ő meglepődve nézett a másik már-már mosolygós arcába. Úgy tűnt, cseppet sem viselte meg a búcsú, amit ő szinte kezelhetetlen traumaként élt meg.
– Budapestről – válaszolta. Picit hallgatott, nem volt kedve beszélgetni, de győzött a belésulykolt udvariasság, ezért visszakérdezett: – És te?
– Monokról.
– Talán Monorról? – javított. Monokról még sohasem hallott. Monoron gyakran autóztak át a családdal, amikor nagyanyja húgához utaztak Füzesgyarmatra.
– Nem Monor, hanem Monok – mondta Feri. – Ott született Kossuth Lajos – tette hozzá magyarázatként.
– Mi azt tanultuk töriből, hogy Kossuth Lajos sátoraljaújhelyi volt – ellenkezett ő.
Feri azonnal robbant: – Te ennyire hülye vagy? – ordította. Bazmegelni még nem mert. Mégiscsak az első órájukat töltötték az egyházi iskolában. – Azt hiszed, azt sem tudom, hogy hol születtem? Meg hogy hol született Kossuth Lajos? Mondta is édesanyám, hogy vigyázzak a városiakkal, főleg a pestiekkel. Beképzeltek, buták és sznobok.

2021.11.02.

Ő: Halottak napján elmentünk Zsolcára. Ha már arra jártunk, visszafelé beugrottunk Monokra, megnézni Kossuth szülőházát.
Feri: Előre megbeszéltük, hogy együtt megyünk Monokra, aztán ti meg már voltatok nélkülem. Monokon most két verzió járja: ad 1. Hazudtam nekik az utazásunkkal kapcsolatban, ad 2. Nem lehetek olyan nagy ember, ha még a barátaim is leszarnak. Esetleg mind a kettő.
Ő: Ne bassz! Megkérdeztük a teremőr kiscsajt Kossuth szülőházában, hogy ismer-e téged? Fingja sem volt. Csak Kossuthot és Németh Miklóst ismerte hallomásból.
Feri: Gondolom, harminc évvel fiatalabb tőlünk. Nem róla beszélek, hanem a főnökéről, akit felhívtam. Negyven fölött nincs, aki ne ismerne. Vagy gyüttment.
Ő: Mea culpa! De annyira beindult a feleségem Kossuthtól. Gondolod, autóztam volna Zsolcáról Monokra magamtól? A kiscsaj egyébként csak nekem kiscsaj. Jó negyvenes.

***

Pálinka és bor. Pálinka és bor. Mindenki elment, Feri felesége is rég lefeküdt, ketten maradnak. Ülnek a kert közepén álló óriási filagória alatt, isznak és beszélgetnek. A hosszú asztalon az aznap esti vendégség maradékai: üres vagy félig kiivott pálinkás és borospoharak, sörösdobozok, néhány maradék kistányér, pogácsaromok. Majd holnap elpakolják. Ahányszor lemegy Pestről Szikszóra, a vége mindig ugyanaz. Ketten maradnak. Éjfél már régen elmúlt. Szikszói pálinka és szikszói bor. Egyre nehezebb formálni a szavakat. Általában összevesznek, és akkor végre elmennek aludni.

2021.04.02.

Feri: „A bor apoteózisa” hogy tetszik? Másfél hónapos böjt utáni első pohár bor hozta ki belőlem.
Ő: Nekem kicsit zavaros. Többet kellett volna innod.
Feri: Mi zavaros benne? Szikár, mint a cabernet, amit kortyolgattam. Szerintem neked kellene többet innod az én írásaimhoz.
Ő: Először a szőlő kinő magától, meg csak a Teremtőtől függ, utóbb mégiscsak gondozni kéne, mert amazóniai bantu néger lesz belőle.
Feri: Bazmeg! Elolvassam neked? Az ember szerepe másodlagos. Mint a bantu vagy a francia köcsög esetében. Az egyik ilyen lesz, a másik olyan, de lényegében ugyanaz. Mit nem lehet ezen érteni?
Ő: Borászokkal olvastasd el! Behalnának rajta.
Feri: Hát persze, mert mindegyik azt hiszi, hogy ő csinálta a bort (bár – főként a Kunságban – erre is van példa). A lényege, hogy ez az egyetlen olyan ital, ami magától is előállítódik (kénytelen vagyok így fogalmazni, mert a bonyolultabbat nem érted).

Most nem vesznek össze. A lefekvés előtti protokoll ilyenkor is mindig ugyanaz. Feri erőszakos.
– Egyet még igyunk!
– Na, ez már tényleg az utolsó!
– Még egyet koccintunk?
Végre elindulnak a ház felé. Buckák, magas gaz, göcsörtös, alacsony gyümölcsfák, ágaik fejmagasságban keresztezik az utat. Ilyenkor le kell hajolni. A négy erdélyi kopó fáradtabb, mint ők. Ez jó, mert velük küszködni már nemigen lenne ereje.

2022.04.06.

Feri: Nálam ma voltak a tévések. Szikszó város nívódíja, meg az irodalmi munkásságom érdekelte őket.
Ő: Király! Feltesszük a honlapra.
Feri: Jövő hétre vágják meg. Ha minden igaz, péntekhez egy hétre megy adásba. Utána kiadják az anyagot. Három kamerával vették, kíváncsi vagyok, milyen lesz. Nekik biztos, hogy emlékezetes. Kurva hideg volt, pedig a múlt hétről is az időjárás miatt tettük át mára. Boróka kedveskedni akart, és felugrott a riporter ölébe, hogy csókot adjon neki. Még nedves volt a föld, összesározta a világoskék gatyáját. Majdnem elsírta magát, hogy közvetlenül utánam egy élő adásba megy, ahol tetőtől talpig filmezni fogják. És akkor még nem tudta, hogy távoztában a bőrkabátja beleakad az ajtónk kovácsoltvas díszítésébe, és kiszakad. Nem tudom, ezek után milyen lesz az anyag.
Ő: Csak nem fogja utólag úgy megvágni, hogy neked szar legyen! Melyik TV volt? Egyébként csak halkan kérdezem: Kutya megköt? Kutya hátrazár? Kutya nevel? (Utolsó kérdés populista, nekem se megy.)
Feri: Az első kettő meg tipikus faszság. Én se vagyok mindig megelégedve veled, mégse az az első gondolatom, hogy megkösselek, vagy hátrazárjalak. Milyen gondolkodás ez?
Ő: Lehet, hogy szemét vagyok, de ha mesteremberek (vagy TV-sek) jönnek, én megkötöm a kutyát, hogy ne tudjon kiszökni (amire hajlamos), miközben folyamatosan hordják ki-be a szerszámokat (kamerákat) az autójukból. Minden mesterember (TV-s) megsimogatja a megkötött kutyát és arra gondol magában: mekkora szemét vagyok én. Én simán megkötnélek vagy hátrazárnálak téged, ha ugrálsz, vagy szökni akarsz. Bár nem ez az első gondolatom.
Feri: Azért ezt jó tudni.

Feri félúton váratlanul megáll.
– Te! – kezdi. Kicsit zavarban van. – Egyelőre kérlek, ne terjeszd! Csak neked mondom.
Ővele forog a világ. Nagyon szeretne lefeküdni. Nem szól, csak kérdően néz. Bár a sötétben ez úgysem látszik.
– Elkezdtem írni – folytatja Feri. – Egy könyvön dolgozom. Nemsokára befejezem a kéziratot.

Ez annyira abszurd, hogy egy kis időre kijózanodik. – Ez tényleg megőrült – gondolja. – Mi az, hogy „elkezdtem írni”? Nem is tud írni! Soha nem is írt. Kezdetben politikus, aztán időről időre magas beosztású köztisztviselő, ellenszélben ügyvéd. Mára sikerült hittantanárrá leküzdenie magát. És most meg ír. Ötven-akárhány éves fejjel. A lejtőn tényleg nincs megállás. Bassza meg! Menthetetlen. Ezt most hogyan reagálja le? Ekkora őrültséget! Őbenne soha fel nem merülne.

2023.06.19.

Ő: Ezt a levelet küldtem a litera.hu irodalmi portálnak:

„Tisztelt Szerkesztőség! Írtam egy novellát, mellékelten küldöm. Szeretném, ha közölnék az Irodalom/Első közlés rovatban. Csak az erkölcsi elismerésre vágyom, természetesen nincsen semminemű anyagi igényem. Munkájukat megkönnyítendő elegendő, ha válaszukban az alábbi betűk valamelyikét küldik meg:
a) Közöljük.
b) Szar, de látunk magában fantáziát. Gyakoroljon, fejlődjön, küldjön írásokat, hátha egyszer majd…
c) Szar, hagyjon fel az írással.
d) Jó írás, de mi csak befutott írókkal foglalkozunk, keressen más fórumot.
e) Mi csak befutott írókkal foglalkozunk, mellesleg szar is.
f) Nem válaszolnak (utolsó betűjelnek sok részemről értelme nincs, de formailag illik). Természetesen óriási megtiszteltetés lenne, ha esetleg hosszabb választ kapnék pro és kontra, ami túlmutat a fenti felsorolás keretein.”
Feri: És pont a mellékelt novellát nem küldöd át? Ennek hiányában ugyan mit mondhatnék erre a levélre?
Ő: Azt már rég átküldtem. Martin Luther King és az evangélisták. A levélről alkotott véleményedre lennék kíváncsi. Egyébként nem fognak válaszolni. Pláne, hogy az f) pontot is elkúrtam.

2023.06.24.

Ő: Ezt kaptam ma a litera.hu főszerkesztőjétől:
Kedves Géza! a)
Feri: Igen, úgy látszik, a humorfaktor működik. Sose tudtam eladni magamat. Örülök a sikerednek (feltéve, ha nem vonsz le ebből mindenre érvényes következtetést).

Már nyitja a száját, de aztán ránéz barátjára, és újra becsukja. Bár sötét van, de érzi, hogy a mindenkori rivális, az örök ellenlábas, az állandó vitapartner zavart félmosollyal, szinte kérlelve néz rá, várva a választ.
– És miről fog szólni? – kérdi.
– Az elmúlt ötven évemről. Félig novellák, félig esszék, de leginkább szubjektív prózának nevezném.
– Címe?
– „Semmi beszéd”. Nagyapám szavajárása volt, ha már idegesítette a család karattyolása a vacsoraasztalnál: „Ejh, hagyjátok már azt a semmi beszédet!” Először azt a címet akartam adni, hogy „Minden fasza”, de úgy nehezebb lenne megjelentetni.

2021.01.20.

Feri: A „Néhány lányt” nézem át nyomdába küldés előtt. Mutatok egy példát, pont most járok itt. Eredeti: “Judithoz gondolatban visszaérkezve, mint kikötőjébe visszatérő hajó, észrevétlenül álomba szenderült.” Az új pedig: „Kikötőjébe megtérő hajóként visszaérkezve gondolatban Judithoz, észrevétlenül álomba szenderült.” Szerintem sokkal dinamikusabb, meg talán szokatlan szórendje miatt érdekesebb is. Mi a véleményed? (Három tagmondat helyett csak kettő.)
Ő: Judithoz gondolatban visszaérkezve észrevétlenül álomba szenderült, mint kikötőbe megtérő hajó. Legyen benne egy kis szürreális képzavar.
Feri: Nem jó, mert így nincs értelme. Nem azért szenderült álomba, mert visszatért gondolatban. Egymástól független, egymást követő esemény. A hangsúly a visszaérkezésen van, nem azon, hogy elaludt.
Ő: Judithoz gondolatban visszaérkezve, hajóként elaludt. Csak kérdezz!
Feri: Vagy a hajóhoz gondolatban visszaérkezve, Juditként elaludt. Ez a legjobb.

***

Ő: Maradjunk az eredetinél: „Mint kikötőjébe visszatérő hajó, észrevétlenül álomba szenderült.”

Illusztráció: in memoriam

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Tóth László: 1989 avagy Egy év a hetvenötből (Széljegyzetek – elszelelt napokhoz, évekhez)* →

Búzás Huba: Emlékezésem Juhász Ferencre →

Lukáts János: A hatvanadik… →

Jámborné Balog Tünde: Töredékek az elhagyott színtérről →